Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Nos a mai nap után igazán elmondhatjuk, hogy nem könnyű a koleszos élet. Szó szerint. :) Nehéz, főleg ha tizenöt kilós darabokban gondolkozunk. :) Hosszú volt a délután. De kezdjük a napot az elején. Az első órán megörökítettek minket az utókor számára(a jövő nagy emberi ;) ): iskolai fotózás volt. Nálam és még egy pár embernél nem akart funkcionálni a vaku, úgyhogy egy párszor le kellett nyomnia az exponáló gombot a kedves hölgynek, mire úgy sikerült, ahogy ő akarta. :) Angol órán nagy örömünkre irodalmi díjak után kutatgattunk az interneten a gépteremben. Persze azért néhány képernyőn felbukkant véletlenül a Facebook is, és szóhoz jutott a jól ismert Microsoft Sam is. :) Német órán pedig filozofáltunk, ugyanis a hiányzó német tanár helyére Indiana Schmidtlechner ugrott be. Én így hívom, mert szerintem nagyon hasonlít, az általunk jól ismert Indiana Jones-ra. :)
Nos tehát délután folytattuk a munkálatokat: szépen felrakosgattuk a köveket. Közben eszembe jutott, hogy van egy Labirintus nevű társasjáték, amiben ugye kis lapokat kell tologatni... Érdekes nem? A Peti nagyon örült, amikor megosztottam vele. ;) Főleg hogy már így is jó kedve volt a fárasztó munkától. :) Az igazság az, hogy eléggé kifáradtunk. De holnapra még maradt egy kicsi. :) Délután egyébként odajött hozzánk az egyik idős atya(röstellem, de nem tudom a nevét) miközben dolgoztunk, és kedves mosollyal megkérdezte: Nehéz? Mi pedig egyre vörösödő fejjel (emelés közben :) ) válaszoltuk: á nem vészes, csak kicsit nehezebb a kelleténél. :) Hát nem pont ezt, de valami hasonlót. De nagyon kedves jelenet volt. :)
Nos a mai nap összefoglalását ezennel befejezem. Holnap ismét jelentkezem, addig is minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése