Immáron egyedül

Tök király! Milyen szép napos időnk van, így előbb megszáradnak a gatyáim. Tegnap egy kicsit igénybe kellett vennem a mosógépnek nevezett csodamasinát, mert már egész kis dombot képzett a szennyes ruhák sokasága a szobámban. Köszöntök ismét mindenkit, akik az élet sínein ismét eljutottak a következő állomásig, a mai Vasárnapig! Bár a fenti mondat kicsit túlzás volt, de azért már tényleg itt volt az ideje egy mosásnak, ami nem is egy volt, hanem kettő, mert a fehér ruhákat külön kellett mosnom, így ez a kis mellékes cselekmény 2 eurómba került. Igen, itt egy mosás 1 júró, de lehet, hogy már írtam.
De most egy kicsit szomorú is vagyok: egyedül kint a germán népek tengerében honfitárs nélkül. Igen, egyedül, ugyanis a Peti tegnap hazautazott, és ő már otthon kortyolgathatja az ő általa normálisnak nevezett kávéját. Pénteken csináltunk az ő hazautazásának alakalmából egy nagy búcsúpartit. Hát ember meg kell hogy mondjam, hogy három sör több, mint kettő. Másfél liter sör után azért már jó hangulata van az embernek. De ez pont jó volt. Megbeszéltünk egy pár fontos dolgot, például, hogy mi jót fogunk csinálni először, ha hazaérünk, vagy hogy a mögöttünk lévő lányok közül ki a legszebb, vagy hogy a nyikolatyu... szót hogyan kell helyesen kiejteni. Visszafelé egy kicsit szerenádoztunk útközben. Mondom, jó hangulat volt.
Új dolognak számított a héten, hogy reggelente külön sportfoglalkozásra jártunk: hólapátolás. Szinte minden reggel részt kellett vennünk az edzéseken a naponta leesett nagy hómennyiség miatt.
Csütörtök este játszottunk egy kis pókert. Eleinte más volt a tervünk, de tekintetbe véve azt, hogy elsőként olyan társassal próbálkoztunk, ami szabályzatának elolvasásakor még a német anyanyelvű is így reagált: Was?, inkább a póker mellett döntöttünk.
Pénteken volt az igazgató szülinapja. Isten éltesse! Ma lesz egy kis ünnepség is az Oberstuferunde-n ezen alakalom tiszteletére: sör, Lebenskase, tehát a tradícionális osztrák ünnepelés.
Szintén pénteken az iskola templomában részt vettünk egy Adventi koncerten, amelyben az iskola diákjai és tanárjai léptek fel. Természetesen ez után a program után kezdtük meg a mi saját szervezésű város- ill. Augustinerlátogatásunkat.
Nos további szép vasárnapot! Azt hiszem, hogy ebben az évben ez lesz az utolsó előtti bejegyzésem, ugyanis ma este még írok egy rövid beszámolót a Müncheni útról, ahogy ígértem. Úgyhogy ez alkalommal szeretnék mindenkinek Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánni előre is! Isten áldja a Magyarokat! Isten áldja az Emberiséget!

Ez volt az utolsó haver

Már megint Vasárnap? Hú a mindenit, ilyen erős azért csak nem lehetett az a forralt bor. Köszöntök ismét mindenkit az Internetnek nevezett éterben! Hétfőn volt egy kis ünnepségünk Szent Miklós, Mikulás alkalmából. Egy kis kollégiumi összeruccanás. Még a mikulás is eljött egy jól ismert helyi lelkész személyében és egy inkább Uruc-hai-ra, mint Krampuszra hasonlító kísérővel. Tényleg először nem tudtam eldönteni, hogy most a Mikulást ünnepeljük, vagy pedig egy forgatásra csöppentem: a Gyűrűk Ura negyedik extra változata: Gandalf és a Szörnyeteg. De aztán az ellentmondás (azért a harmadik rész végén nem volt olyan jó a hangulat, hogy Gandalf összespanoljon egy Uruk-hai-al) ráébresztett, hogy nem kell félnem, jó helyen vagyok. Ezt a tényt a később az asztalon elhelyezett puncs is megerősítette. Volt egy kis történetfelolvasás, aztán felolvasásra kerültek a költemények is, amelyeket egymásról írtunk. Majd végül beleugrottunk az esti életbe: beszélgetés, sütizés, társasozás és puncs ivás.
Jó is volt ez a kis felengedés a délutáni kemény hokimeccs után (akinek a hokimeccsről valami más is eszébe jut, akkor az büszke lehet a perverzitására; ez csak egyes olvasóimnak szól). Igazából még soha nem vettem részt ilyen sport tevékenységben, de szórakoztató volt, csak kicsit esetlenek voltunk még a Petivel.
Reggel szerencse, hogy én nem szoktam olyan kómásan kilépni a szobámból, mint egyesek, mert akkor mikuláspalacsinta fogadott volna a mikuláscsomag helyett. Kedves volt ez a gesztus, főleg, hogy még az italos szoba is kapott. Hát igen, idáig jó szolgálatot tett, úgyhogy megértem.
Nagyon figyelemreméltó és követendő példa az osztrákok gondolkodása: náluk Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe munkaszüneti nap (legalább is tanítás nem volt). Úgyhogy Szerdán az egész napunk szabad volt. Alvás, olvasás, netezés, ahogy ez egy ilyen szünnaphoz illik, na és persze ezen nagy esemény tiszteletére szentmisén való részvétel.
Most a kicsik belekezdtek valami teás üzletbe. 50 centért teát készítenek neked, és még fel is hozzák a szobádba. Nem semmi. Ma is rendeltem tőlük, és lám még egy ajándék süteményt is kaptam. Nem mondom, micsoda vállalkozás! Csak egy kicsit több cukrot is használhatnának.
Az utóbbi napokban eléggé változékony itt nálunk az időjárás. Egyszer 20 centis hó, aztán egy éjszaka alatt elolvad, aztán megint hóvihar. Pénteken tömérdek mennyiségű hó esett, úgyhogy be kellett vetnie magát a Hungary Különítménynek: egész reggel havat lapátoltunk. Na de ezzel nem ért véget a nap, mert még várt ránk pár összeszereletlen szekrény és egy pár széttépnivaló karton. Hosszú volt ez a nap. Este nem is volt kedvem focizni az egyetemistákkal.
Eljött tehát ebben az évben az utolsó itt töltött vasárnapod Peti haver! Hát hamarosan rám is sor kerül! Jó volt ez a pár hónap amit idáig itt töltöttünk.
Nos ennyit erről a hétről! További szép adventi várakozást! Sikeres hetet! Ha tudtok, akkor kérlek imádkozzatok egy pap barátomért, aki mától pap, tehát a mai napon szentelték! Az ima mindig szükséges, csak ezt a mai világ nem érti és nem fogadja el. Nagy kár! De hamarosan mindenki rájön, hogy szüksége van nagyon is az imára. :)

Forralt bort kortyolgatok, a lábam ujja csontig fagyott

Hideg van, a kukám már szinte megtelt az elhasznált zsepikkel, de azért meg vagyok, és újra itt. Köszöntök mindenkit, aki velem együtt megélhette ezt a Vasárnapot! Érdekes dolog ez az Élet, mindig új arcát mutatja, de egészében soha nem láthatod. Mindig tartogat számodra valami újat, valami meglepőt, legyen az akár zord, akár tetszetős, akár megrázó, akár felemelő. Na de ez a blog nem arra hívatott, hogy filozofálgatásaimat közöljem rajta, hanem hogy a teljesség igénye nélkül beszámoljak egy Jeti mindennapi kalandjairól Salzburgban. Jelenleg most az elmúlt hét beszámolójának közlésére kerül sor, ami bőven szolgáltat élménybeszámolónak alapanyagot, viszont-mivel az idő nagy úr- csak röviden ejteném meg ezt a kis heti jelentést.
Már az előző napokban is esett csekély mennyiségű hó, de hétfőn mindent beleadtak a hófelhők: megrázva magukat landolásra kész hópelyhek millióit bocsátották szabadon, így majdnem 6-7 centis hóréteget képezve. Ebben a zord időben kellett nekem bemenni hétfőn a városba, hogy Vorteilscarde-t csináltassak. Ez egy az Öbb által kibocsátott kártya, amely által kedvezményesebben lehet utazni (pontosabban 50% kedvezménnyel).
Angol órán megint bent volt az Amerikából érkezett gyakornok fiatal tanárnő. A karácsonyról beszélgettünk, hogy milyen különbségek vannak az európai és az amcsi karácsony között.
A munka terén nekem most szünet volt, csak a Petiéknek kellett egy kicsit fúrni Szerdán. Vicces volt, éppen hittan óránk volt: néha mikor a tanár szünetet tartott a mondanivalójában, tompa berregést lehetett hallani a síri csöndben: brrr... brrrr... Egy másodpercre elgondolkozott, nagyot nézett, aztán folytatta tovább a "szentbeszédet". Azt a fejet öregem! :D
Csütörtökön és Pénteken Münchenben voltunk. Ez egy olyasféle évfolyami kirándulás volt. Itt annyi minden történt, olyan sok élményünk volt, hogy most hosszú lenne elmesélni, de majd erre is sort kerítek egyszer.
Tegnap a Tomassal, a Tomival, az egyik cseh fiúval bent voltunk a városban. Elég nagy a felfordulás most az Óvárosban: mindenütt standok, árusok százai, és szokás szerint minden kapható: a plüss sörösüvegtől, a Mozart golyón át a forralt borig. Az utóbbival tegnap én is egy kicsit közelebbről is megismerkedtem: nagyon jól esett egy kis forralt bor a -10 fokban. Sőt még olcsóbb is volt, mint Münchenben, mert ott 3.50 euróért, itt pedig 2.80-ért vettem.
Nos tehát ez lenne az a rövid beszámoló, és ez lenne itt a vége. Amint ígértem a Müncheni élményekre még visszatérek. Addig is minden jót! Örüljünk, hogy két fülünk van, és mégsem vagyunk szatyrok!

Havazott, hideg volt, és áttáncoltuk az éjszakát

Újra itt, újra megérve egy új vasárnapot! Köszöntök mindenkit! Leesett az első hó, mármint az első olyan, amiből maradt is valami. Eléggé hideg van már, és ami rossz ebben, hogy a fűtőcsövek is néha kicsit alacsonyabb hőfokkal rendelkeznek, de nincs okom panaszkodni, hiszen még egyik éjszaka sem fagytam meg. Na jó tényleg nem olyan vészes, csak egy kicsit alacsonyabb hőmérsékletre van beállítva, de túl lehet élni, így is megfelelő hőmérséklet van a szobákban.
A hétfői hittanóra eléggé érdekes volt: dolgozatírásra került sor. A tanár egy nagy fa aktatáskával állított be. Ez aztán igazán környezetbarát megoldás, csak legyen aki elcipelje. De nem is ez volt a fő, hanem hogy mi van benne. Kis piros műanyag csipesz szerűségek és sárga műanyaglapok kerültek elő a bio alapanyagú táskából. Hogy azonban mire szolgál ez az egész, eleinte nem volt tiszta előttünk. Csak akkor világosodtunk meg amikor felállították az első "puskázásgátló falat". Hát ez nem lehet igaz. A Petinek hamarabb leesett, hogy mi ez, ugyanis ők is használtak ilyet, de ez az általános iskolában volt.
A tesi óra rendhagyóan folyt ezen a napon. Az egész 8. évfolyam közösen tartotta a tesi órát mindkét tesiterem igénybevételével. A kis tesiteremben folyt a kosármeccs, míg a nagyobban a focit kedvelők mérhették össze erejüket. Én a kosár mellett voksoltam, és nem is bántam meg: családias hangulat volt a kisebb létszám miatt, ami tök jó hangulatot teremtett.
Ja és nagy örömünkre megkaptuk a grátisz belépőinket a Maturabálra. Ez kedves volt tőlük, ugyanis ez 25 eurónkba került volna.
Szerdán volt egy kis "előkarácsonyozás". Igazából egy kollégiumi megbeszélés volt a szokásos karácsony előtti ajándékozásról: mindenkinek kellett egy cetlit húznia az igazgató ötliteres korsójából, és akinek a nevét kihúztuk, annak a kollégista társunknak a karácsonyt megelőző négy csütörtökön valamilyen apróságot kell elrejtenünk a szobájában.
Hát igen, úgy tűnik mostanára már egészen sikerült kijózanodnom péntek éjszaka óta. Sikerült, ugyanis nem is volt miből kijózanodnom. Az első italom egy VodkaBull volt. Hát nem volt rossz, de én nem vagyok oda az energiaitalokért, nekem több energiát szolgáltat egy zöld tea, mint egy Red Bull. A második egy sör volt, a harmadik egy Jagermeister, és a végső szomjoltó ismét egy VodkaBull volt, már csak a keretes szerkezet miatt, amire egyébként az egyik osztálytársam tesója hívott meg. Hát kicsit nehezen csúszott le az energiaital miatt, de még belefért. Voltak eléggé szélsőséges esetek is, de gondolom ilyeneket mindenki ismer.
Nagyon klassz volt szerintem az egész bál. Két diszkóterem volt, ahol ismert DJ-k szolgáltatták a zenét(mint például Tim Anderson vagy Dave Pap). Illetve volt egy bálterem, ahol a táncolni kívánó párok klasszikus zeneszámokra járhatták táncukat(Jazz4Art). Eleinte a, a kezdetekkor kevés ember volt jelen, de ahogy szokás a vége felé megszaporodott a résztvevők száma. A belépéskor mindenki kapott egy Herz-Jesu-Ball karkötőtt, valamint a 18 éven felüliek egy zöld karkötőt, ami az italvásárlásnál volt fontos (elvileg). Áttáncoltuk az éjszakát, úgyhogy a végére már nem volt kedvem többet ugrándozni a diszkóban, hanem csak leültem a bálterembe, hallgattam a kellemes zenét, és néztem hogyan táncolnak a párok.
Lassan tehát elindultunk hazafelé, de először le kellett beszélnünk, hogy kik mennek haza először, mert 11 után már csak mágneskártyával lehet belépni a kollégiumba, és mi valamikor 3 körül értünk a bejárathoz. A többieknek viszont nem kellett a belépés miatt külön telefonálgatniuk, ugyanis az ajtó nyitva tartását megoldottuk egy elhagyott bevásárlókocsi segítségével. Meg kell mondjam, emlékezetes este volt.
Nos itt a vége, több sztori nincs e hétre.
Minden jót! Sikerekben és kegyelmekben gazdag hetet kívánok!

Dideregnek a fák a novemberi éjszakában, már karácsonyi fények gyúlank Salzburg városában

Jó napot Magyarország! Üdvözlök mindenkit! Most olyan érzésem van, mintha már vagy egy hónapja nem jöttem volna fel a blogra. Most egy kicsit hosszúra sikeredett a cím, de most valahogy költői hangulatomban vagyok, úgyhogy nem hagyhattam ki. Egyébként valóban így van: az üzletek csillogó villogó karácsonyi díszekbe öltöztek; a Getreidegasse házai között fehéren ragyogó égősorok és a hatalmas fénygyöngyökből formázott hópelyhek jelzik, hogy elérkezett a karácsonyi idény. Tegnap este voltam bent a városban. Mint mindig, most is nyüzsgő élettel volt telítve az Óváros. Az emberek az utcán beszélgettek és néha belekortyintottak az előttük lévő forralt borba, vagy egy étteremben az utolsó falatokat pusztították el, vagy éppen az üres sörös üveg mellett lévő hamutartóban elnyomták az utolsó csikket. Hát igen sokféleképpen el lehet tölteni egy szombat estét, főleg abban a városban, amelyet Salzburgnak hívnak.
Eseménydús volt ez a hetünk. Eseménydús és izgalmas. Hétfőn-hogy meglegyen az e heti munkaadagunk- segítettünk egy kicsit az iskola háta mögött lévő hegymászófal melletti földkupacok elhordásában. Nem vett sok időt igénybe, valamint volt egy kiemelkedő előnye: nem kellett tesi órára mennünk.
Kedden- azt hiszem- volt egy kis bibi a nettel. A fene tudja miért, olyan lassú volt, mint a tanárok fizetésemelési indítványának az elfogadása a parlamentben, aztán meg hirtelen bekrapált az egész. Úgyhogy egy ideg nem volt net. Nem tudom, lehet hogy talán valamelyik jómadár állandóan töltöget, de ez csak egy sanda gyanú. Mindegy most már újra működik és ez lényeg.
Kedden este volt egy kis nemzetközi foci. Eleinte csak német, cseh, magyar mecsnek indult, aztán német, cseh, magyar, spanyol, dél-afrikai, kínai, orosz meccsé alakult át. Nem volt rossz: a nemzetek csatája. Valószínűleg a jövő héten is meg fog ismétlődni.
Költői énünket is előhozhattuk a mélyből ezen a héten, ugyanis a kollégistákat párokba osztották, és minden páron belül a két félnek egymásról kellett írnia egy verset a Mikulás ünnepének közelségére való tekintettel. Még nem tudom pontosan, hogy milyen célt fognak szolgálni az elkészült költemények, de majd kiderül.
Nos amikor legközelebb itt fogok ülni a gép előtt, már túl leszek egy nagy bulin, egy óriási fergeteges Maturabálon. Remélem, hogy Vasárnapra már józan leszek. :D Ettől egyébként nem kell félni, mert a gatyám is rá menne, ha ott be akarnék rúgni. Úgyhogy nagy gyorsasággal folynak az előkészületek. Szerdán földrajz és hittan helyett én is besegítettem egy kicsit a dekoráció készítésében.
A csütörtök és a péntek nemzeti színekben pompázott: szinte egész nap az előadásra készültem, amelyet az 5.osztályosoknak (9.) kellett pénteken Magyarországról levezetnem. Nem sikerült rosszul csak azt sajnálom, hogy nem bírtam befejezni. Előadás közben egy pár dologra rákérdeztem, hogy hallottatok e erről vagy arról, tanultatok e erről az eseményről, de legtöbbször síri csend követte kérdéseimet. Ez egyébként nem azért van, mert tök hülyék a magyar töriből, hanem azért mert szinte semmit nem tanulnak Magyarországról, és egyébként is inkább a nyugat felé orientálódnak. De azért érdekesnek találták az előadást, főleg a Hungarikumoknál a képet a magyar igaz gyöngyökről: a magyar nőkről.
Nos most már megpihentetem az ujjaimat. Ez a hét már elmúlt, Istennek hála, még megvagyunk és járhatjuk tovább az élet rögös útjait. Sok sikert mindenkinek hozzá! Sayonara!

Kopasz fák az ablak előtt

Hallo mindenki! Gyorsan telik az idő, főleg most hogy így visszapillantok az elmúlt hétre. Istennek hála szép időnk volt, bár párszor azért eléggé borús volt az ég, de minden napra jutott egy kis napfény. Ma viszont egy felhő sincs az égen. Nem is tudom meghatározni milyen idő van most; egy kicsit őszies is, de van benne egyfajta tavaszi hangulat is. Nagyon érdekes.
Most ismét az a feladat áll előttem, hogy rövid összefoglalót írjak az elmúlt hétről.
Most van itt az iskolában egy 20on éves lány, aki amerikából jött, gondolom gyakorlaton van vagy ilyesmi. Hétfőn hozzánk is benézett. Az óra kezdetén egy nagy csomag drazsét borított ki az egyik asztalra, amiből elvileg mindenki négyet vehetett volna, na de persze, hogy az édesszájú osztrákok jól belemarkoltak. Ezután derült ki, hogy mindenkinek annyi mondatot kell elmondania magáról angolul, amennyi drazsét magához vett. Ezután a játékos bevezető után az óra még játékosabbra fordult: elkezdtünk maffiát játszani. Egy maffiózó életben maradt. A fenébe is elszúrtuk!
Ez a hét sem maradt el munka nélkül, bár most csak nekem kellett egyedül segédkeznem. Így együtt dolgoztam az iskola asztalosával, a jelenlegi polgári szolgálattevővel. Hogy mit takar sz utóbbi? Nos itt Ausztriában mindenkinek az érettségi után egy évig valamilyen "közhasznú" szolgálatot kell teljesítenie: vagy katonaként vagy polgári szolgálattevőként. Nos ő nem az érettségi után, hanem most teljesíti ezt a szolgálatot.
Pénteken volt egy kis focizás, amire meghívták a Josefet és engem, tudván, hogy a többiek úgyse érdekeltek ezen a téren. Hát nem semmi volt. Egy idő után azt hittem, hogy megfulladok. Mostanában nem sokat futottam, és hát másfél órán keresztül állandóan futkorászni, hát nem mondom... De jó volt a végére egészen belejöttem. Csak nekem nem csatár szokott lenni a pozícióm, de most már ennek is eljött az ideje. Meg azért is kellett olyan sokat futkározni, mert hárman voltunk egy csapatban.
Tegnap volt itt egy kis koncert, valamilyen szimfonikus zenekar. Egy kicsit belehallgattam egészen jó volt, főleg, hogy a belépés ingyenes volt. Ezért jó ez a nagy iskola, mert sokféle rendezvény befogadására alkalmas, főleg, hogy két eléggé nagy tornaterme van.
Ja és még valami. Irodalom órán megnéztünk egy filmet a híres Friedrich Schillerről. Valamilyen új feldolgozás, de nagyon élvezetes szerintem. Érdemes megnézni. (Bár a Petinek nem nyerte el a tetszését)
Nos röviden ennyit erről a hétről.
Minden jót a következő hétre, erőt és kitartást a küzdelmekhez!

És ez a nap is eljött

Köszöntök minden olvasót, akik türelmesen kivárták az első összefoglalót és most kíváncsian várják az érdekfeszítő beszámolót! Nos igen, az első egy hét utáni beszámolóm, ami most nem lesz túl terjedelmes, mert későn jutottam most ide a géphez, így nincsen sok időm terjengős visszaemlékezéseket leírni. Hát sok minden történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Voltak izgalmas és kevésbé izgalmas pillanatok. Volt egy pár templomlátogatás, egy pár bevásárló körút az Europarkban, egy pár izgalmas óra és persze egy kis munka. Érdemes gyakran benézni a városba, legalább heti rendszerességgel, mert nagyon klassz programok vannak, és ha még se lenne semmilyen szórakoztató rendezvény, ott van Salzburg óvárosa a gyönyörű számos történelmi időt átélő épületeivel, a gyönyörű román,barokk kori templomaival. Az egyik legszebb templom szerintem a Dóm után a Franziskaner Kirche. Tegnap este voltam ott. Felhős volt az ég, az utcában sejtelmes fény világította meg a falakat. Megfoghatatlan, elmagyarázhatatlan érzés fogott el, amikor besétáltam ebbe az utcába és felnéztem ezen gótikus templom karcsú, felhők felé törő tornyára. Hatalmas élmény volt számomra. Kicsit úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppentem volna, és talán igaz is volt.
Nos ez a három nap nem volt túl nagy megterhelés. A szünet utolsó napján még volt egy kis almaszedés, úgyhogy már be voltunk izzítva, mind fizikailag, mind szellemileg, mind lelkileg. Természetesen tartani kell a szintet, úgyhogy csütörtök délutánra is kaptunk egy kis munkát: levélösszegerebjézés.
Ma együtt ministrált a nagy csapat (Tomit kivéve): Josef, Peti és én, na meg egy kis leányzó együtt szolgáltunk az oltárnál több kevesebb sikerrel. Na nem volt rossz, csak volt egy pár baki, de tudjuk, hogy van ez: mi tudjuk, a hívek meg nem. Benne van a pakliba egy pár hiba is, ami természetes.
Egyébként ez nem valami véletlen folytán jött így össze. Ma este volt a megemlékező mise Pater Arthurért, ahol rengeteg ministráns tett szolgálatot, így kellett valaki aki helyettesíti a törzsministránsokat a délelőtti misén.
Pater Arthut nagyon kedves, barátságos ember volt. Nagyon lesújtott amikor megtudtam, hogy elhunyt. Isten nyugosztalja, adjon örök nyugodalmat neki! Adja Isten, hogy mindig megtartsuk emlékezetünkben ezt a nagyszerű embert!
Minden jót a következő bejegyzésig!

Hát igen, ennek a napnak is el kellett jönnie

Nos üdvözlöm mindazokat, akik ma arra vetemedtek, hogy egy salzburgi suhanc irományait olvassák! Nem akarok ma sem csalódást okozni: a mai nap is úgy telt el, mint egy egyszerű diák vasárnapja, azzal a különbséggel, hogy én, mi Salzburgban vagyunk. Leszámítva azt a kis eltérést is, hogy ma ismét tettem egy kis látogatást a kedves barátaimnál. Jó volt, kedvesek voltak-mint mindig-, jól éreztük magunkat.
Aztán este a Petivel benéztünk egy kicsit a városba, hogy megnézzük mi a nagy helyzet a Hallowini bulival. Hú nagyon klassz volt, annyira, hogy végül az Augustiner- ben kötöttünk ki. A Peti mindenképpen sörözni akart. Az utcán alig voltak emberek, legalább is egy nagy Hallowini bulihoz képest alig- amit ígértek nekünk. Egy kicsit beszélgettünk aztán irány haza.
Nos eljött az a nap, amikor be kell jelentenem, hogy ezentúl nem írok minden nap a blogomra. Igen. Egyre több lesz a tennivalóm, úgyhogy nem lesz időm még naponta blogot is írni. De hetente legalább egyszer írok egy összefoglalót, valamint a lényegesebb, eseménydúsabb napokról külön beszámolok. Nézzük a jó oldalát: nem kell annyi fölösleges dumát nyomni, hanem csak a lényeg lesz a lényeg.
Ja egyébként nem említettem, hogy csütörtökön a St. Sebastien templomban részt vettem egy Tridenti rítusú rendhagyó szentmisén. Csak ajánlani tudom. Nagyon szép volt mind a templom, mind a liturgia. Igényes, pontos, felemelő, "kegyelemdús". Teli erővel és "lendülettel". Jobb volt mint két doboz energiaital.
Nos akkor a következő viszontbejegyzésig! Minden jót!

Hosszú nap, rövid bejegyzés

Kedves mindenki, aki ma olvasni akar valamit egy Salzburgerről! Hosszú volt ez a nap, úgyhogy röviden írok róla. Igazából nem is volt semmi különös. Egy átlagos Salzburgi nap: Europark, tanulás, olvasás, kiváló ételek fogyasztása, egy kis zenehallgatás. Na jó, az Europark és a zenehallgatás nem általános, nem minden napi esemény, de előfordul. Például ma is. Akartam venni valamit, de kiderült, hogy az üzlet csak ötig van, úgyhogy hiába álltam ott 17.30 kor. Na mindegy, ahogy mondani szokták megszívtam. Egyébként jó hogy itt van ez az Europark a közelben. Szinte mindent, sőt mindent meg tud venni az ember, amire szüksége van. És az Intersparban még viszonylag olcsón is, bár találkoztunk már egy pár hajmeresztő árral. Most eléggé sokan voltak a bevásárlóközpontban. Valami autókiállítás is volt a mozgólépcső alatt.
Nos ma tehát nem volt valami akciódús nap, de a holnapi annál inkább, mert megyünk a bunyós Hallowin Partyra. Az egyik osztálytársam ma mondta nekem, hogy ilyenkor a Rudolfskai utcán szokott lenni egy "kis összeruccanás" maskarákban meg ilyesmi, és néha az egyes személyek a nem kívánatos résztvevőknek fizikai úton fejezik ki nemtetszésüket. Magyarul bunyó és rendőrök, meg ami kell. Remélem holnap nem így lesz. Mindenesetre holnap először távolról fogjuk szemlélni az eseményeket.
Jó éjszakát!

Fáradt vagyok, aludni akarok

Nos köszöntök mindenkit, aki ma erre a rövid bejegyzésemre is kíváncsi! Nos az igazságot megvallva: "Fáradt vagyok, hagyjanak engem békén, aludni akarok" állapotban vagyok, úgyhogy, nem is szaporítom tovább a szót. Ma teljesen más napom volt, mint amit terveztem. Szellemi munka helyett fizikai munkát végeztem, de azt nagyon. Befejeztük a labirintust, "kerti traktort" vezettünk, ismét kőlapokat és kavicsokat hordtunk. Úgyhogy mindenkinek jó éjszakát!
Pihenésben gazdag hétvégét és szünetet kívánok!

Hosszú nap

Jó estét Magyarország! Mi a helyzet a jó öreg kurucföldön? Fáradtságom miatt ígérem rövidre fogom a mondandómat. Nos délelőtt is, délután is voltam a városban. Délelőtt 6 kerékkel, délután már csak kettővel. Ma ismét bebizonyosodott, hogy nem kis város ez a kisváros. Délelőtt amikor visszafele jöttem a Tudományegyetemtől rossz megállónál szálltam le, így egy kicsit többet kellett sétálnom a kelleténél a vonatállomásig. Na mindegy. Legközelebb, ha meghallom, hogy Theatergasse akkor fejvesztve menekülök a buszról.
Az esti városnézés "biciklihátról" kifejezetten felemelő élmény. Nagyon szép az esti kivilágított Salzburg, főleg a Müllnersteg-ről. Nagy élmény az esti bicajozás is. Csak egy kicsit az volt az érzésem, mintha mentőssofőr lennék, vagy valami ilyesmi. Ugyanis a dinamó olyan érdekes hangot adott ki, hogy nem is kellett csöngetnem, az előttem álló emberek már hatvan méterrel előttem félreálltak, hogy utat engedjenek nekem.
Hát igen hosszú nap volt.
Egyébként nagyon jól kiépített a helyi közlekedés: pár perc alatt bárhová eljuthat az ember.
Nos, erőt egészséget!

Irány a Mönchs Berg

Köszöntök mindenkit, aki ma este úgy gondolta, hogy ismét megnézi, mi szépet írtam! Egész jó nap volt, meg kell hogy mondjam, egészen jó. Délelőtt amikor tanulgattam, hirtelen megcsörrent a telefonom. Mondom ki a fene lehet az. Hát nem a fene, hanem a nyugdíjas tanár, aki a pártfogásába vett minket. Kérdezte, hogy nincs e kedvem egy kis kiruccanásra a városba. Ez vicces volt, mert éppen ma délutánra terveztem, hogy kinézek egy kicsit a városba. Nos természetesen rábólintottam. Sajnos a Peti nem jött velünk, mert neki fontos tennivalója akadt.
Vonattal mentünk. A város két megállónyira van innen. Egy jegyet is kaptam tőle, amit 24 órán keresztül használhatok minden közlekedési eszközön, korlátlanul. Úgyhogy még holnap délelőtt is érvényes ez a ticket, majd lehet, hogy kihasználom. Nos tehát vonattal mentünk a városba, majd gyalog folytattuk a túrát. Fel a Mönchs bergre majd le a Mönchs bergről. Egy kis séta az Óvárosban, majd egy kis teázás a ... most hirtelen nem tudom, melyik kávézóban, de nem a Tomaselli-ben. Jól esett egy kis meleg tea ebben a hidegben. Szép volt az idő, de majd le fagyott a kezem. Legközelebb most már vinni kell kesztyűt is. Tehát klassz volt. Lényegében ennyi volt a mai nap főbb eseménye. Most már mennem kell, nem koptatom tovább a billentyűket.
Üdvözletem mindenkinek!

Amtőr "Verjük a dobot, csapjunk a billentyűk közé" Team

Helló mindenki! Remélem, hogy kevésbé van otthon hideg, mint itt, bár ettől még nem nekem nem fog felolvadni a lábujjam. Meglehetősen lehűlt az idő, de legalább ma nem volt olyan szürke, borús. Szerencsére a nap egy időre előtolakodott a felhők mögül, de estefelé ismét elborult az ég.
Na de hagyjuk az időjárás jelentést, ennyi épp elég. Ha mégse akkor: http://www.salzburg.info/de/service/wetter.htm

Nos mit meséljek a mai napról? Egy tipikus őszi nap volt: evés, ivás, alvás, olvasás és dobolás két órán keresztül. Igazából ebéd után zongorázni indultam, végül "Verjük a dobot, csapjunk a billentyűk közé" mottó alatt belekezdtünk a Petivel egy közös zenekar felépítésébe. Ő ütögette a zongorát, ahogy csak bírta, én meg ütöttem a dobot ahogy csak tudtam. Nagyon örültünk a fejünknek (ahogy mondni szokták), hiszen megtaláltuk a dobütőket hosszú idő után. Egészen megtetszett ez a dobolás dolog. Mondjuk idáig is szerettem néha dobolgatni, de most végre kiadhattam magamból a bennem feszülő ritmust.
Este ismét lementem egy kicsit, de most egyedül. A kulcsot a tornateremhez ma is az egyik egyetemista fiútól kértem el. Tegnap ugyebár nem volt rá szükségem, mert tárt ajtók vártak. Ma azonban valahogy nem akart engedelmeskedni a zár. Végül kiderült, hogy mi a probléma: visszamentem megkérdezni, hogy biztos ez az a kulcs e a megfelelő, és akkor esett le a srácnak, hogy én nem is a fitnesz szobába akarok menni, hanem a tornaterembe. Ahhoz viszont sajnos egyikőjüknek sincsen kulcsa. Na szép! Akkor hogy fogok esős időben edzeni? Na sebaj, majd kiötlök valamit.
Nos ez volt a mai érdekfeszítő napom dióhéjban. Minden jót, kitartást a szünetig!

Októberben ilyet se láttam még

Köszöntöm ismét azokat az embereket, akiknek nem volt jobb dolguk, mint hogy megnézzék a blogomat! Szerintem mindenki kitalálja, hogy mi lesz a mai beszámoló lényege, ugyanis mit csinálna egy diák az őszi szünetben: alszik, eszik, olvas, internetezik, alszik, eszik, olvas ... Tehát ez egy szakaszos sorozat, amelyet néha megszakít a tanulás szó. Bár ezen jelenség bizonyára személyenként változó, egyéntől függ a gyakorisága. És ki kell emelnem, hogy az alvásnak nevezett jelenség a domináns, hiszen rendhagyóan a szünetekben megsokszorozódik ezen jelenség jelentkezése, amely egy természetes folyamat.
Nos a mai fiziológiai állapotom hozzásegített ehhez az állapotba jutáshoz: aludtam egy csöppet, cirka két és fél órát. De kellett.
Ma leesett az első hó. Milyen szuper. Októberben emlékeim szerint még nem dobáltam hógolyót, úgyhogy ez újdonság volt a számomra. Reggel kezdet el esni, aztán egész nap hullt hatalmas pelyhekben. Végül az eső hatására nem sok maradt belőle délutánra.
Este azért úgy gondoltam kell egy kicsit mozogni, úgyhogy lementem a tesi terembe focizni. Nos meglepetésemre nem kellett egyedül, mert már egy egyetemista csoport fogadott engem: három lány meg egy fiú. Jót játszottunk, csak azt sajnálom, hogy a lány egy idő után kiállt, mert félt a labdától. Hiába próbáltam meg visszahívni. De legalább így volt szurkolónk.
Nos ez volt ma, röviden összefoglalva. Hómentes októbert kívánok(nekem nem nagyon jött be, de azért nem rossz)!

Ez a kedvencem

Köszöntök mindenkit, aki ma erre tévedt ezen az esős estén! Ma a kedvenc időjárási viszonyom volt a domináns: halkan szitáló eső egész vasárnap. Hát mondhatom nagyon a kedvencem. De túl lehet élni. Engem végül is nem nagyon szokott lelombozni az ilyen időjárás, csak ilyenkor nyilván az ember visszavonul a szobájába, olvasgat, gépezik. Tehát standard állapotba kerül. Úgyhogy előre szeretném jelezni, hogy ma semmi érdekfeszítő dolgot nem fogok felvonultatni. Bár kinek mi az érdekfeszítő.
Ma véget ért a ministráns hétvége. Volt még egy nagy közös ministrálás a 10.30-as misén aztán mindenki ment a dolgára. Magyon jó kis közösség egyébként. Otthon is lehetne valami ministráns kört létrehozni az egyik atya vezetésével. Már volt rá példa anno. "A Havasok". Tudomásom szerint van :), de ilyen ministráns hétvégéket, közös kirándulásokat nem szoktak szervezni. De biztos vagyok benne, hogy majd otthon is kialakul valami ilyesmi. Nehogy túltegyenek már az osztrákok rajtunk! :)
Egyébként tehát érdemes hozni könyveket, vagy bármi mást, amivel az ilyen időben el tudjuk ütni az időt. De van sportcsarnok is a "pincében", meg zeneterem is, úgyhogy nem kell feltétlenül egész nap a szobában lenni.
Nos a viszont írásra! Mindent ami jó!

Kell egy kis kiruccanás

Nos mindenkit köszöntök, aki ellátogatott ide, ide ahova én is csak esténként nézek fel, hogy írjak valami okosat! Ember most mond meg, nem jó dolog a ministráns hétvége: nem hárman reggeliztünk (Peti, idős nénike, én) hanem 13 legalább. A vacsora hasonlóan alakult tegnap, illetve a mai ebéd és a mai vacsora is. A Peti egy kicsit ki volt, mert csendes reggelit akart, végül egészen összebarátkozott ő is velük (elvileg). Rendesek voltak. Ma is elhívtak minket a közös programra, de ma nem tudtunk elmenni. Illetve én igen, de aztán "meggondoltam magamat", ugyanis bicajjal mentem és úgy gondoltam kipróbálok egy másik útvonalat. Hát ki is próbáltam, de vagy egy órába telt mire visszataláltam a helyes útra. Itthon megnéztem a térképen, hogy hogy keveredtem el, és hogy merre. Nos csak annyit mondok, hogy majdnem a repülőtérnél kötöttem ki, de azért Stiegel sörfőzdénél megálltam. Igazából egy kicsit összezavart, hogy a Mönchs berg mögött van egy kis domb amit idáig nem nagyon vettem figyelembe. Na de mindegy a lényeg, hogy visszataláltam. Mi a tanúság: ha már ott vagy a sörfőzdénél be is mehetnél.
Az este még volt egy kis labdajáték, pontosabban golyó pankráció. Igazából focizásra készültem, de amikor benyitottam a nagy tornaterembe, mindenki egy méter átmérőjű gumilabdával püfölte a másikat. "Ezek az osztrákok megőrültek"-mondtam meghökkenve, majd én is belevetettem magamat a kreatív játékba.
Nos még egy dolgot meg kell jegyeznem: felemelő érzés a Rákóczi indulót fütyülni tusolás közben egy osztrák fürdőszobában.
Egyébként ma volt az 56'-os forradalom, a forradalom hőseinek az emléknapja. Remélem szép megemlékezések voltak odahaza. Övezze a harcoló hazafiak nevét dicsőség és tisztelet! Legyen hála áldozatukért! Isten áldja Magyar hazánkat!
Egy klasszis szavaival élve: én is annyi jót kívánok nektek, mint amennyit ti nekem! :)

Letelt a visszaszámlálás

Nos ha valakinek nem teszik a szokásos sablon köszöntésem, akkor... Na jó lehet, hogy van benne valami. Kell a változatosság. Hello mindenki! (ez már jobb?) Most jól fog esni egy kis pihenés ez után a hosszú nap után. Délelőtt tanítás helyett, a nyílt napra érkező látogatókat vezettük végig az iskolában. Mindenkit megpecsételtek: mindannyian kaptunk egy cédulát, amelyen a nevünk szerepelt. Aztán sorra szólítottak minket. Először olyan volt mint ha kivégzésre mennék: egy idegent vezessek végig abban az iskolában németül, amit még nem ismerek teljesen. Végül kiderült, hogy nem is olyan vészes ez. De azért szerencsére csak egyszer kellett fordulnom.
És ezzel végül elérkezett a szünidő! Letelt a visszaszámlálás! Bár a délutáni székpakolás még nem, de az esti filmnézés már a őszi szüneti pihenés előkóstolója volt. Most van itt az épületben egy közös ministráns program, aminek a kertében filmnézést is rendeztek estére, és felajánlották, hogy esetleg mi is elmehetünk. Nos én elmentem, de nem maradtam sokáig. A Csúcsformában első részét néztük.
Szép hétvégét! Minden jót!

Már csak egy nap

Kedves olvasóim ismét köszöntöm önöket! Nos már csak egy nap és elkezdődik az őszi szünet. Már csak két tanítási óra és elérkeztünk a hőn áhított egyhetes pihenéshez. Bár holnap valami nyílt nap lesz, amin lehet, hogy nekünk is kell valamit ténykedni. Klassz lesz! Mármint a Herbstferien (őszi szünet). Egy párszor természetesen majd benézünk a városba is, hogy megnézzük hogy szolgál az Augustiner csaposának az egészsége.
De hamarosan itt van a Maturabal is, a végzős nyolcadikosok számára oly fontos esemény. Ma például rajzórán egész végig a díszlettel kapcsolatos dolgokat beszéltük meg, valamint elkezdtük tervezni, hogyan fog kinézni, milyen anyagok szükségesek hozzá. Csoportokra oszlottunk, hogy gyorsabban menjen a munka: egyesek a bejáratot tervezték, a másik csoport az 1. számú techno sátort stb. Én is vállaltam feladatot, majd a szünetben ki kell ötleni valamit. Király, lesz olyan terem is, ahol klasszikus zenékre lehet táncolni: keringő, rocki stb. A kedvencem! Bár majd elnézek a diszkósátorba is.
A két rajzórán kívül még volt egy matematika óra, amelyen összesen hatan vettünk részt, ugyanis a többiek a francia csoporthoz tartozásuk végett elmentek egyet mozizni. Később utánakérdeztem, és azt mondták, hogy halálian unalmas volt. 
A délután napos volt. Nagyon örültem ennek a kis napfénynek. Bár az idő már elég hideg. Ennek ellenére még egy kicsit leugrottunk kosarazni a Thomassal.
Nos a mai napról ennyit. Minden jót!

Különleges nap

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ma eléggé hideg nap volt. Leesett az első nagy hó a hegyekben. Legalább is én úgy tudom, hogy az első nagyobb adag ma hullott alá a hegyek felmagasló csúcsaira. Borús és hideg, de ahogy mondtam mindig gyönyörű és elkápráztató. Nagyon szép volt ahogy a szürke felhők leereszkedtek a magas csúcsokra, és amikor ismét tisztává vált az idő, az egykor sötét vonulatok hófehéren ragyogtak a szürke gomolyagok közül előbukkanó nap fényében. Igen, szerencsére egy kicsit kisütött a nap. Nagyon jó érzés volt ez után a sok felhős, esős nap után. 
A tanításról nem tudok ma sokat írni, de eleget. Végül is három óráról (elmaradtak a délutáni órák az érettségik miatt) nem sokat tud mesélni az ember, elvileg. Megint kísért a mondatom: a mai nap tele volt meglepetésekkel.
Például az első óra nem filozófálgatással telt, hanem filmnézéssel: Mao Zedong "isteni" hatalmáról néztünk egy dokumentumfilmet. Angol órán egy filmet néztünk, amelynek az egyik főszereplője Hugh Grant, sajnos a címet nem tudom, de majd holnap utánakérdezek. A mai nap büszkesége, hogy átestünk az első biológia dolgozaton. Sajnos nem bírta időben befejezni, mert egy kicsit hosszú ideig tartott a fogalmazgatás, de remélem megér egy pluszt. :)
A délután se kellett panaszkodnom a monoton tanulós délután miatt: először is a Thomasnak befuccsolt a gépe, így megkért, hogy had használhassa az enyémet. Aztán  kora este a vacsora után meghívtak biliárdozni, amit nem hagyhattam ki. :) Este a játszma után pedig cseh barátom ismét igénybe vette az informatikai szolgáltatásomat. Bár végül nem tudta megreparálni a gépét, de pénteken úgy is hazamegy, majd otthon megbütykölik. Úgyhogy ha terveim nem is mentek füstbe, de máshogy alakult a napon, mint ahogy terveztem.
Egyébként ma van az édesanyám szülinapja! Isten éltessen sokáig édesanyám! :)
Nos minden jót!

Már csak három nap, meg egy biosz doga

Kedves Olvasóim, ismét köszöntöm önöket! Ma a szokásos háromórás kedd volt. Biosz órán volt egy kis hepaj: a Diákszóvivőség jelöltjei tartottak egy kis rövid bemutatkozást az igazgató beszéde után. Majd holnap lehet szavazni az egyes képviselőjelöltekre. Hát az iskola sorsa a kezünkben van. ;) Nálunk otthon ezt egyszerűen megoldjuk: osztálytitkár választás, plusz két helyettes és már kész is van a képviselői bizottság. Nincsen külön diákszóvivő, aki az egész iskolát képviseli, aki a képviselőbizottság feje. Aztán végül a maradék húsz percre még beültünk egy kicsit genetikát tanulni.
Már csak három nap van a szünetig! Nagyon jó lesz. De előtte még holnap meg kell írnunk egy biosz dogát. :)
Ma is volt egy kis munkám: asztal meg székpakolás egy előadóteremben. Legalább ledolgoztam azt a nehéz kaját, amit ebédre kaptunk.
Így tehát a mai délután tanulással, meg egy kis tanulással telt.
Nos azt hiszem, hogy idő híján most más nem írok. Minden jót!

Á, így mindjárt más! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Hát így mindjárt más volt a napunk: hét óra helyett csak négy, és abból is az egyik helyettesítés volt. Az idő azonban nem kedvezett a jó hangulatnak, de attól még megvolt. Úgy tűnik most már marad ez az őszies borús, hideg, ködös időjárás. De nem baj így van rendjén. Most már következik az SSKI (sapka, sál, kesztyű ideje)! Hú ma nagyon műkaja volt ebédre, még most is érzem a hasamban. Ilyen kisebb ökölméretű gombóc volt, aminek a közepe darált hússal volt megtöltve. A köret viszont ízlett, bár még nem ettem ehhez hasonlót: saláta valami furcsa öntettel és kis sonkadarabokkal. Na ennyit a mai gasztronómiáról.
Úgyhogy ma lemaradtunk a hírhedt tesiről. Azt mondják az osztálytársaim, hogy gonosz ember a tesi tanár (persze csak poénból), de szerintem nincs abban semmi gáz, ha a dupla tesi óra felét futással töltjük. ;) Egyébként tényleg kedves tanár, jól el lehet vele beszélgetni.
Nemsokára kezdődik a szünet, szuper!
Nos a mai napról csak ennyit írnék. Minden jót! 

Azok a boldog szép napok...

Kedves olvasóim! Ismét üdvözlöm önöket! Még szerencse, hogy ma nem sokat kellett az épületen kívül lennem, mert eléggé hűvös volt az idő. Ilyenkor az ember azért hiányolja azokat "a boldog szép napok"-at, a nyári rövid gatyás kirándulásokat. De azért nem olyan vészes, meg lehet szokni, hogy ha kinézel az ablakon nem látsz mást csak gyorsan vonuló szürke felhőgomolyagokat. Meg lehet szokni, hogy amikor a konyhához elindulsz az iskola udvarfelöli bejáratától, már söpörheted le a deret a hajadról. Na jó azért még nincs olyan hideg, de nem tudom ez a salzburgi hideg valahogy hidegebb a kecskemétinél. :)
Na most beillesztem a sablonszöveget: hát ma egyébként nem történt semmi különleges... De tényleg! Elmentünk misére, aztán megettük az ebédünket. Étkezésnél néha egy öreg hölgy is csatlakozik hozzánk, de nem valami közlékeny. Már eléggé idős szegény és lehet, hogy valami gyógyszert is szed. Néha kicsit mosolygunk a dolgon, mert ha meg is szólít minket, az leginkább azért van, mert el akarja kérni a mellettünk lévő vajat, vagy kávét vagy stb. Hát igen, az a öregség sajnos ilyen dolgokkal is együtt jár, persze nem mindenkinél. De a közhiedelemmel ellentétben ez is egy gyönyörű korszaka az emberi életnek, csak nyilván máshogy szép, mint a fiatalság.
Délután egy kicsit nehéz volt koncentrálni a tanulnivalóra, mert ez az idő egy kicsit nyomasztó, és hamar el lehet fáradni. Egyébként ez lesz az utolsó hét, aztán következik a nagy őszi szünet. A Peti meg én itt maradunk, a csehek meg hazamennek. Érdekes lesz ez az egy hét. Már vannak terveim. Bár már hiányoznak az otthoniak, ezen gyönyörű városban is nagyon jól érzem magam, és még sok tennivalóm van itt.
Nos szép hetet! Minden jót! 

Hideg is volt, ködös is volt, de azért jó volt.

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ilyenkor már meg kell hogy mondjam eléggé hideg van Salzburgban. Egy kicsit nyomott az idő, ködös, felhős, de azért ez nem befolyásolta a napunkat (legalább is nekem nem). Ha a nap nagyobb része nem is, de az este igen érdekes élményeket tartogatott a számunkra. Például a Thomas és én megpróbáltuk angolul beszélgetni egy dél koreai fiatal pappal. Nagyon jópofa volt. Most egy évet fog itt tanulni Salzburgban. Még egy kicsit nehezen megy neki, de bele fog jönni. Én is beszélgettem vele egy kicsit angolul, bár nekem az angol nehezen megy, hiszen egyáltalán nem szoktam használni, vagy csak nagyon ritkán. Amit nem tudtam kifejezni angolul, azt elmondtam a Tominak (ő jobban tud angolul), ő meg lefordította neki angolra. Érdekes volt. Összességében szép este volt. A legjobban egyébként a vacsora tetszett nekünk: különböző országok specialitásait kostólhattuk meg, mint például izraeli maffint, török rizst, indonéz édes süteményt. Ja, jó volt, nem kicsit nagyon. Egyébként ma nem történt semmi érdekes: tanulás, tanulás és a változatosság kedvéért tanulás. Most az igazságot megvallva eléggé fáradt vagyok, úgyhogy...
Nos ez volt ma, holnap nem tudom mi lesz, csak azt hogy vasárnap (meg még több tanulás). Minden jót!

Ez most már mindig így lesz? :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Nem akarom elhinni, hogy amióta leírtam azt az egy mondatot, ne lett volna egy olyan nap, amelyiken ne lett volna valami meglepő, váratlan. De az élet valóban ilyen. Honnan tudjuk, hogy mi fog velünk ma történni. Megtervezzük életünket, és ez így van rendjén, de általában mindig akad valami ami egyáltalán nem úgy alakul, mint ahogy elgondoltuk. Ember tervez Isten végez! Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ember tervezz, és hagyd hogy Isten végezzen? Az egyik kedvenc filmemben, a Számkivetettben is elhangzott egy fontos mondat (nem tudom pontosan idézni, de a lényeg a következő): érdemes ismét felkelni, ha jön a reggel, mert nem tudhatod mit vet ma a szigetedre a dagály. Egyébként ez a történet is milyen megrázó. Nagyon teszik ez a film, én az ilyen alkotásokat szeretem (  pl. a horror nem akad nagyon az ízlésem horogjára ;) ). Nos azért írom ezeket, mert ma este is történt egy váratlan dolog velem. Éppen fordítgattam, meg a neten beszélgettem, amikor cseh barátom, Tomi megkérdezte, hogy van e kedvem egy kis ünnepségre elmenni a tornaterembe. Mást terveztem, mégis máshogy alakult az estém: úgy döntöttem, hogy elmegyek, hiszen egyszer van ilyen ünnepség egy évben.(Egyébként ez a Bondeko ünnepe. Aki többet szeretne tudni, az látogassa meg a következő honlapot: www.bondeko.org). Nagyon jó volt. Megismerkedtünk egy pár új emberrel, beszélgettünk, nevetgéltünk.
Ma egyébként nem történt semmi különleges. Az első három órában valami előadás volt, amin mi nem vettünk részt, mert fontosabb dolgunk akadt: matematika konzultáción vettünk részt a differenciálszámítás és az integrálszámítás tudásunk elmélyítése végett. :) Német órán egy kis felelgetés volt. Szerencsére mi kimaradtunk belőle (egynlőre!!!).
Kíváncsi vagyok, vajon a holnap mit tartogat számunkra. Abban biztos vagyok, hogy egy nemzetközi vacsorát. Holnap ugyanis, a záró napon egy nagy vacsora várja majd a vendégeket este a tornateremben. Különböző népek jellegzetes ételei állnak majd a kóstolni vágyók rendelkezésére.
Nos a mai napról ennyit. Minden jót!

Na ez nekem nem fekszik!

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Mozgalmas nap áll mögöttem. Sok minden történt, amit most megpróbálok röviden összefoglalni, mert már nagyon fáradt vagyok és nagyon késő van.
Nos a második és harmadik óra ismét tartogatott számunkra egy kis meglepetést (mostanában naponta kísért engem az a mondat: "Az élet teli van meglepetésekkel." :) ). A rajzóra helyett kabarét és Roman Polanski Vámpírok bálja című filmjét tekintettük meg. Többre nem is volt idő, csak "tekintésre", ugyanis egyiket se tudtuk végignézni. Bár a vámpíros filmre azt kell, hogy , mondjam, hogy ez nekem nem fekszik, ugyanis soha nem szerettem igazán az ilyen filmeket. Egyszerűen nem látom értelmét. Na de mindegy. Megnézhettük volna a Spartacust is, de a tanár azt mondta, hogy az túl hosszú. Nem mindegy, hiszen egyiket se tudjuk végignézni. Most már mindegy, de én szívesebben néztem volna egy ókori történelmi filmet, mit egy vámpíros badarságot (itt elnézést kérek azoktól az olvasóktól, aki esetleg rajonganak ez iránt a badarság iránt ;) ). Német órán befejeztük az Emília Galotti című drámát, törin pedig elkezdtük a Vietnámi háborút, majd a Kínai hatalmi viszonyok alakulását a 20. század végén.
Este ismét meglepetés fogadott: az egyik koleszos társam megkérdezte, hogy van e kedvem ismét együtt sörözni az igazgatóval az Augustinerben. Nos én úgy gondolom, hogy érdemes ezekkel a lehetőségekkel élni, úgyhogy elfogadtam a meghívást. Na de ne már! Most biosz meg matek tanulás helyett mehetek megint sört vedelni? ;) Nos a vedelés alatt egyébként két félliteres korsót értek. :) Jót beszélgettünk. Kiderült, hogy az egyik kolesztársam helikopterekkel akar foglalkozni (mármint nem pszichológus akar lenni, hanem repülő masinákkal akar dolgozni :) ).
Nos mára ennyit. Minden jót!

Istennek tényleg van humorérzéke! :)

Kedves olvasóim! Ismét köszöntöm önöket! Meg kell mondjam, hogy valami nagy bölcsességet mondtam, amikor kijelentettem, hogy az élet teli van meglepetésekkel, ugyanis egy esemény újra igazolta e mondat hitelességét. Alig, hogy tegnap megírtam az aznapi blogbejegyzésemet és elmentem aludni, egy fél óra múlva tompa zaj csapta meg a fülemet. Na csak nem fejelte le az álommanó az asztalomat? Nem, hiszen újra és újra megismétlődött ez a sejtelmes kopogás, az álommanók pedig azért csak tudnak annyira tájékozódni a sötétben, hogy ne fejeljenek le egy asztalt tízszer. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem ilyen ostobaságról van szó, hanem valamelyik jómadár veri az ajtómat, mint aki nem tudja, hogy én már aludtam. Hát valóban nem tudta, mert folytatta tovább, úgyhogy fel kellett kelnem, hogy meglessem kinek van valami elhalaszthatatlan mondanivalója kedd éjszaka. Az egyik koleszos társam volt az; közölte velem, hogy cuccoljak fel, mert mindenkinek le kell mennie az első emeletre a koleszigazgató parancsára. Nos ok. Nincs mit tenni a parancs az parancs. Lementünk. Ott végül kiderült, hogy nem az első emeletre kell menni, hanem a földszintre az ebédlőhöz. Nagy felfordulás fogadott minket: ide oda rohangáltak a diákok székekkel, asztalokkal, a koleszigazgató (nevezzük Stefinek:) ), tehát Stefi éppen perlekedett az egyik gyerekkel, hogy hova kéne tenni a paravánt. Kiderült, hogy kőkemény pakolás vár ránk, vissza kell rendezni az ebédlőt. Ha nem én lettem volna ott, el se hinném; mint egy rossz álom (főleg így az ágyból kipattanva). Fent a szobámban ismét elkezdtem az alváshoz készülődni, és akkor eszembe jutott, mit írtam ma a blogra: " Az élet teli van meglepetésekkel." És akkor nem csináltam semmit csak álltam, és mosolyogtam: Istennek van humorérzéke! :)
Nos a mai nap meg kell hogy mondjam eléggé hideg volt. Majd le fagyott a kezem, amikor a harmadik órában (lyukasóra) hordtam az utolsó talicska földeket a labirintushoz. Ma részt vettünk a tanításon, csak a lyukas órákba tudtunk volna dolgozni. Volna, mert végül nem dolgoztunk, csak dolgoztam. Ugyanis a cseheknek órájuk volt, a Petinek pedig elhalaszthatatlan dolga akadt. De nem baj, rám hagyták azt a dicső és nemes feladatot, hogy befejezzem a nagy művet. :) Nem szakadtam bele: csak hat talicskányi földet kellett áthordani a szokásos helyről.
Ma nem volt biosz óránk, helyette földrajz volt, valamint elmaradtak a délutáni órák. :)
Nos a mai napról ennyit. Akinek ez nem elég, nézze meg a Petiét! :) Minden jót!   

És tényleg így van!

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Valóban igazam volt amikor azt mondtam, hogy az élet teli van meglepetésekkel. Ma több olyan dolog is történt, ami ezt igazolja. Először is német óra (1.) után kiderült, hogy ma mégsem a tanítás helyett fogunk, dolgozni, hanem - ahogy a jó diák teszi- tanítás után, a szabadidőben. De a következő szünetben kapott fizetés is meglepetés volt: kiderült, hogy az elvégzett munkáért 10 euró üti a markunkat óránként. ;) Hasonlóképpen meglepett minket a biológia óra is: becsöngetés után elkezdett gyanússá válni számunkra, hogy ha csak mi ketten álldogálunk a biológia terem előtt, akkor valami nem stimmel. Nos valóban volt egy kis bibi: biológia óra helyett ma hittan óra volt, a kedves tanár nő helyett, ma hallgathattuk Dr. Búbó előadását. :) Hú remélem ezen a részen gyorsan átfutott az olvasók szeme, és már ki is törlődött a rövidtávú emlékezetből. :) De a hittantanárunk tényleg úgy néz ki, legalább is hasonlít rá, de ezzel nem akarom kifigurázni, sőt megtiszteltetés, hogy egy olyan tanár tanít engem, aki hasonlít egy rajzfilmsztárra. ;)
Ma délután folytattuk a labirintust, sőt sikerült a végére érnünk. Micsoda meglepetés! :) Még van azért pár tennivaló, de a nagyja már mögöttünk van. :)
Nos ma ennyi betű elég egy rakáson. Egy kicsit már fáradt vagyok. Minden jót!

Az élet teli van meglepetésekkel :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Nos tegnap még azt hittem, hogy ma angol órán ismét hallgathatom a csoporttársaim humorizáló feladatmegoldásait, matek órán ismét kapkodhatom a fejemet az integrálszámításnál és tesi órán ismét kifuthatom magamat. De tegnap este és ma reggel megerősítve kiderült, hogy nem így lesz. Folytatjuk a labirintust. :) Tegnap önként és dalolva jelentkeztünk a melóra, de ma már nem voltunk annyira lelkesek. Nem rossz munka, de miután már a 35 teli talicskát tologatod az ötven méterrel arrébb lévő labirintus mélyedésekhez, akkor... De összességében jó volt. Soha nem esett még ilyen jól a gyümölcssaláta, mint most az béd után. :) Munka közben kaptunk egy kis "fröccsöt" is: narancslével kevert pezsgőt. Nem volt rossz, egész feldobott minket. ;) Bár ma még nem fejeztük be, mégis büszkén tekintettünk le a ma elvégzett munkánkra az harmincméteres magasból... :) (felemeltek minket egy ketrecben az iskola portájánál felállított daruval).
Hát nem igaz, hogy az élet teli van meglepetésekkel?
Minden jót!

Végre egy nyugis nap :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Az utóbbi három-négy nap után igazi megkönnyebbülés volt a mai nap: nem volt se munka, se közös program, csak csend és nyugalom (meg persze egy pár befejezetlen házi ;) ). Mind a dolgozás, mind pedig a Kollégista hétvége remek, szórakoztató volt, de most azért jól esett egy kis pihenés, egy kis szünet. Nagyon nem is tudok mit mesélni a napomról, legalább is érdekfeszítőt nem nagyon. Bár kinek mi az érdekes. Reggel nehéz volt az ébredés a tegnapi nap után. Még most is sajognak egy kicsit a tagjaim, de nem vészes. :) A misén most nem volt kórus, de így is megvolt a liturgia varázsa. Itt azért aki egy kicsit is konyít a liturgiához (mondjuk szokott járni misére) észrevehet pár eltérést: az első és eléggé szembetűnő különbség, hogy itt soha nem olvasnak olvasmányt, csak szentleckét, mint ahogy nálunk normális hétköznapon. És még van egy pár. :)
Hát a délután tanulással, olvasással meg egy kis pihenéssel telt. Tehát mint egy átlagos vasárnap délután a diák számára. :) Cseh barátaink közül az egyik, Thomas (Tomi) például most nem olvasgatott, hanem elment repülőket fényképezni. Ő egyébként is szeret hétvégente kis magánkirándulásokat csinálni. Én is tervezem, de csak akkor, ha hétvégén nincsen más program. 
Nos mára ennyi elég is. Minden jót! Erőt, kitartást a következő hétre!

Schülerheim Wochenende 2. Tag

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Azt kell, hogy mondjam, hogy többször is szervezhetnének ilyen programot, mondjuk minden hétvégén. ;) Nagyon klassz volt, főleg a mai program, ugyanis ma elmentünk a fürödni vágyók "paradicsomába". Hogy konkrétabb legyek elutaztunk Bad-Tölz-be -amely Németországban található kb. 20 km-re Münchentől délre-, hogy eltöltsünk pár órát az Alpamare nevű élményfürdőben. Nagyon jól éreztük magunkat, de most azt kell, hogy mondjam, hogy ennyi épp elég volt(kb. 4-5 órát töltöttünk ott). Eléggé fáradt vagyok. :) Ha egyébként valaki tervezi, hogy elugrik egyet fürdeni valamelyik németországi fürdőhelyre :) , akkor nyugodt szívvel tudom neki ajánlani ezt a nagyszerű létesítményt: modern, korszerű szolgáltatások, rengeteg izgalmas lehetőség pl. hétféle csúszda, szörf stb. De nálam több információt nyújthat a következő link: www.alpamare.de (csak kell hozzá egy kis német tudás, vagy egy szótár ;) ). Az út egyébként másfél órás volt. Visszafelé jövet eléggé sokan vették föl az alvó pozíciót. :) Én nem akartam elaludni, végül úgy döntöttem, hogy mégis elszenderedek egy kicsit, de nem nagyon sikerült. Az biztos viszont, hogy ma korábban fogok ágyba menni. :) 
Nos a mai napról röviden ennyit. Minden jót!
Kellemes hétvégét!

Schülerheim Wochenende 1. Tag

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ma nem tudok beszámolni arról, hogy mit hülyéskedtek megint az osztálytársaink, ugyanis ma nem voltunk suliban. Hogy miért? Talán lógtunk, talán találtunk jobb szórakozást? Hát mondhatjuk, igen. De nem mi találtuk, hanem az igazgató úr, aki ismét talált nekünk egy kis "dolgoznivalót". ;) Tovább kellett folytatnunk a labirintust, ami nem kis munkát jelentett a számukra. Pontosabban reggel kilenctől délután négyig. De nem volt rossz, csak a "munkáltatóink" kicsit dialektusban beszéltek, így a nap folyamán többször is előfordult, hogy miután ötödjére se értettük, hogy mit mond, értelmes fejet vágva, bólogató fejmozdulatok kíséretében próbáltuk igazolni, hogy értjük, amit mond. :) Azért nem volt olyan vészes, mert megértettük, mit akar mondani, csak azt nem értettük, hogy mit mond. :)
Ma elkezdődött az ún. Schülerheimwochenende. Ez egy közös program a kollégisták részére, amely egy kicsit jobban összerázza a csapatot. Egy szentmisével kezdődött az egész 16.30 kor. Az este nagyon izgalmasnak ígérkezett: közös vacsora 2 órán keresztül, majd egy látogatás az Augustiner- nek nevezett vendéglátóipari egységben. ;) Nem csak jónak ígérkezett, hanem jó is volt. :) Hm, Stiegel! Ha a kedves olvasók közül valaki még nem fogyasztott el 0.5 l Stiegelt az Augustinerben, akkor tegye meg, mert ez egy felejthetetlen élmény. ;)
Nos a mai napról röviden ennyit. Minden jót!

Hát végül is a 21. században vagyunk

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most gyorsan és röviden írok, mert fogytán van az időm. :) Változatos volt ma az időjárás, egyszer borús, egyszer napos. Első óra lyukas, második harmadik BE, pontosabban rajz óra. :) A rajztanár az osztályfőnökünk, aki a mai órán mosolygós arccal írta fel a táblára a nagy dolgozatok időpontjait a különböző tantárgyakból. :) Nekem is fel kellett egy párat írni. Érdekes, hogy itt csak németből, matekból, meg a nyelvekből van ilyen úgynevezett Schularbeit. Felírtam azzal a reménnyel, hogy fölöslegesen írom föl, de aztán megnyugtatott az osztályfőnök, hogy nekünk meg kell írni ezeket a "dogákat". :) Matek órán aztán pont az ellenkezője derült ki, hiszen a matek tanár váltig állította, hogy nekünk nem kell részt venni a számonkéréseken. :) De majd utánakérdezek még ennek. Német órán meghallgattunk egy kiselőadást, aztán szembesülhettünk egy nagy fejlődés végbemenetelével: a német tanár most nem videokazettával, hanem DVD-vel állított be. Na, hát végül is a 21. században vagyunk. ;)
Még meg kell jegyeznem, hogy nagyom finom volt az ebéd. ;)
Nos a mai napról nem is mondanék többet. Jó éjszakát! Minden jót!

Na, mégis működik? :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Napról napra változik a helyzet. Úgy látszik működik ez a napfivéres dolog, mert ma szinte egész nap ragyogott az égen. :) Reggel egy kicsit be volt borulva, de végül teljesen eloszlottak a szürke gomolyagok. Ma rájöttem, hogy milyen jól tudnak száj dobolni az osztálytársaim: angol órán az volt a feladat, hogy írjunk egy saját dalt a megadott témakörben. Ők ezt meg is tették, csak ők úgy gondolták, hogy szorgalmasak lesznek és el is éneklik. :) Klassz volt: volt dobkíséret, basszus, csak a tanár nem csípte annyira. ;) Na biológiából megvolt az első felelés, de minket még nem kérdezett, azt mondta, hogy nekünk elég lesz, ha majd a kijelölt időpontban, írásban beszámolunk a tanultakról. A számonkérés egyébként nem tartott tovább 10 percnél. Csak megkérdezett néhány emberkét. :) Érdekes, hogy itt a Dns-ről, a fehérjeszintézisről és egyéb nyalánkságokról tizenkettedik ( itt 8.) elején tanulnak, és csak utána kezdik el a genetikát ( tudjátok, Mendel meg a borsói ;) ).
Egyébként sok mindenre rájön az ember egy ilyen új helyen: például arra is, hogy a diákok itt is előszeretettel ragasztgatnak cetliket egymás hátára 'rúgj seggbe' feliratokkal, csak itt angolul. :)    
Nagy nap volt a mai: az Aradi vértanúk emléknapja. Övezze tisztelet emléküket, legyen hála áldozatukért! Isten óvja a magyarokat! :)
Minden jót!

Hát eddig tartott :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Hát igen, úgy tűnik tegnap elszóltam magam: a kedves nap fivér ma eléggé durcás volt. :) Reggel volt egy kis derengés, de aztán teljesen elborult, és szinte egész nap esett az eső kisebb nagyobb megszakításokkal. :) Hát eddig tartott. :) De nem volt vészes: mi ezt a benti meleg suliból figyelhettük. Másrészt az iskola sem volt megterhelő, hiszen csak három óránk volt. Itt a videók is szoktak falatozni néha reggelenként: német órán egy Lessing darabot nézetett meg velünk a kedves tanár úr, aminek az lett a vége, hogy az egyik osztálytársammal tekergethették a 3 méternyi videó szalagot. :))
Ma megvolt a napi jó cselekedet is: segítettünk két egyetemista lánynak felcipelni a csomagját a második emeletre.
Nos a mai napról ennyit. Miden jót! Üdvözlöm az otthoniakat! Remélem ott jobb idő van! :)

Süss még nap, fényes nap... :)

Kedves olvasóim ismét köszöntöm önöket! Meg kell, hogy mondjam, hogy ilyen szép időben még soha nem láttam Salzburgot. Amikor először voltam itt esett egész végig az eső, és csak egy nagyon kicsit sütött ki a nap az utolsó napon. 10.-ben februárban jártam itt, úgyhogy csak a téli oldalát láthattam ezen gyönyörű városnak. De most amióta itt vagyok, már számtalanszor rácsodálkozhattam ezen gyönyörű hely varázsára, amelyet a lágyan fénylő napsugarak játéka formál még lenyűgözőbbé. :) Nagyon szép volt a mai nap is. Reggel szokásosan hideg volt, de a délelőtt második felében és a délutáni órákban, már olyan meleg volt, hogy pulóverre sem volt szükség. Süss még sokáig így kedves nap fivér! ;)
A mai nap egyébként nem történt semmi érdekfeszítő. A gyerekek mai is úgy rohangásztak, mint a kis őrült a folyosón, ahol mindig át kell sétálnunk, ha az osztályunkba megyünk. A tesi óra érdekes volt: az egyik osztálytársam leopárd mintázatú tréning ruhába jött tornázni, mert elvesztett egy fogadást. :) Érdekes volt, főleg azzal a napszemüveggel. :) Úgyhogy az utolsó két órán jó hangulat uralkodott. :)
Nos most röviden ennyit a napomról! Minden jót! 

Ilyen legyen egész héten! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! A mai nap nagyon szép időnk volt. Egész nap sütött a nap. :) Bár egy kicsit fáradtan ébredtünk a tegnapi munka után, mégis ez a gyönyörű reggel arra sarkallt minket, hogy legyőzve bágyadtságunkat kipattanjunk az ágyból, hogy elkezdjük a napot. :) Röviden összefoglalom a napot, mert mindjárt mennem kell a szokásos vasárnap esti összeruccanásra. :) A mise után látogatást tettem régi salzburgi barátaimnál. Nagyon rendesek voltak, eljöttek értem, így nem kellett buszoznom. :) Az ebéd után kirándultunk egyet, de erről majd később írok. Úgyhogy összefoglalva nagyon szép napunk volt. Azt kívánom, hogy az időjárás egész héten ilyen legyen! ;)
Majd jelentkezem. Addig is minden jót! Sikeres hetet kívánok! :)

Munka, munka és megint csak munka! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most rövid leszek, mert még rengeteg dolgom van annak ellenére, hogy szombat este van. :) Nos a mai nap igen érdekesen és sokszínűen telt el: munka, munka és megint csak munka. Az egész napos fúrás, ahogy a légkalapácsfej lágyan letorolta a falról a csempét, az az egész napos fülsimogató berregés! :) Szinte már hiányzik. ;) Nos igen, megkaptuk mára is a munkaadagunkat. :) A feladat az volt, hogy a volt mellékhelyiségekben dúrjuk le a falakról az összes csempét, majd a férfi mosdóban bontsuk le a középső falat is. Hát ez a művelet szinte egy egész napot igénybe vett. :) A végén már teljesen rutinosan ment, csak a masinákat volt nehéz tartani, ugyanis volt egy alap súlyuk, amihez még hozzájöttek a különböző helyzetek: egyszer így másszor úgy kellett tartani. Ha így folytatjuk, lassan teljesen elvethetjük azt a tervünket, hogy kondiba járjunk. Még néhány ilyen munka, és azt fogják hinni, hogy Arnold Schwarzenegger rokonai vagyunk.
Egyébként négyen dolgoztunk: a Peti, a cseh barátunk, Tomi :), Roman, az egyik koleszos társunk Németországból, és én. :) Így négyen vettünk részt a "Nemzetközi Díboló Találkozón". :) Nagyon jó volt! Valahogy le kell vezetni a feszültséget. ;) A legjobb az az volt, amikor a Roman elkezdte kalapáccsal szétverni az elválasztó falat. ;) Az igazgató úr is be akart szállni, de úgy tűnik meggondolta magát, mert amikor kerestük, azt mondták, hogy már haza ment. :)
Nos a mai napról röviden ennyit. :)
Majd jelentkezem! Szép hétvégét, minden jót!

Nehéz? :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Nos a mai nap után igazán elmondhatjuk, hogy nem könnyű a koleszos élet. Szó szerint. :) Nehéz, főleg ha tizenöt kilós darabokban gondolkozunk. :) Hosszú volt a délután. De kezdjük a napot az elején. Az első órán megörökítettek minket az utókor számára(a jövő nagy emberi ;) ): iskolai fotózás volt. Nálam és még egy pár embernél nem akart funkcionálni a vaku, úgyhogy egy párszor le kellett nyomnia az exponáló gombot a kedves hölgynek, mire úgy sikerült, ahogy ő akarta. :) Angol órán nagy örömünkre irodalmi díjak után kutatgattunk az interneten a gépteremben. Persze azért néhány képernyőn felbukkant véletlenül a Facebook is, és szóhoz jutott a jól ismert Microsoft Sam is. :) Német órán pedig filozofáltunk, ugyanis a hiányzó német tanár helyére Indiana Schmidtlechner ugrott be. Én így hívom, mert szerintem nagyon hasonlít, az általunk jól ismert Indiana Jones-ra. :)
Nos tehát délután folytattuk a munkálatokat: szépen felrakosgattuk a köveket. Közben eszembe jutott, hogy van egy Labirintus nevű társasjáték, amiben ugye kis lapokat kell tologatni... Érdekes nem? A Peti nagyon örült, amikor megosztottam vele. ;) Főleg hogy már így is jó kedve volt a fárasztó munkától. :) Az igazság az, hogy eléggé kifáradtunk. De holnapra még maradt egy kicsi. :) Délután egyébként odajött hozzánk az egyik idős atya(röstellem, de nem tudom a nevét) miközben dolgoztunk, és kedves mosollyal megkérdezte: Nehéz? Mi pedig egyre vörösödő fejjel (emelés közben :) ) válaszoltuk: á nem vészes, csak kicsit nehezebb a kelleténél. :) Hát nem pont ezt, de valami hasonlót. De nagyon kedves jelenet volt. :)
Nos a mai nap összefoglalását ezennel befejezem. Holnap ismét jelentkezem, addig is minden jót!

Nem minden könnyű, ami annak látszik. :)

Köszöntöm a kedves olvasókat! Hát valóban így van! Erre leginkább akkor jöttem rá, amikor megpróbáltam felemelni az első kőlapot a kinti kertben, és azt vettem észre, hogy egy kicsit nagyobb erőfeszítést kíván a továbbemelése, mint amire számítottam. Milyen kőlap? Miket beszélek én itt? Igen kőlap. Megkaptuk a következő nagy munkánkat: labirintusépítés. :) Érdekes ötlet, és érdekes lesz a kivitelezése is. ;) A munkálatok úgy kezdődnek el, hogy a helyen ahová a kanyargós útvesztő meg lett tervezve, fel kell szedni a kő járólapokat. Nos ezt mi ma már elkezdtük, és büszkén állíthatjuk, hogy az egyharmada már mögöttünk van. :)
Nos a tanítási napról most nem írnék sokat, mivel megint csak elszaladt az idő. Öt óra, négy szünet, egy ebéd. Leginkább az utolsót vártuk már nagyon a Petivel, úgyhogy a töri óra számunkra eléggé lassan telt el, bár számomra érdekes volt. :) Annál jobb volt, amikor  meghallottuk a csengőt. Itt egyébként érdekes a csengő: nem az a fülsüketítő, mint ami nálunk található, hanem egy csendes kis dallamocska, ami a hangszórón keresztül örvendezteti meg a már elvágyó fiatalokat. :)
Nos mára ennyit. Majd jelentkezem. Addig is minden jót!

Osztrákia, a diákmunka "paradicsoma". :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Fáradtan, de megírom azt a pár sort, amivel hűséges látogatóimnak tartozok. :) A cím már magában rejti a nap egyik fontos eseményét: kiderült, hogy annyi az esélye, hogy munkát kapunk, mint annak, hogy Kisanganiban hógolyózni fognak. :) Tehát nem sok, ugyanis Kisangani Afrika közepén van. :) Segített volna nekünk az egyik osztálytársunk is, de hiába, az osztrákok kérlelhetetlenek. :) Na de mindegy, majdcsak találunk valamit, amivel duzzaszthatjuk egy kicsit a kasszánkat. ;)
A mai szerda-mint ahogy volt, és ahogy lesz- elég hosszú volt, főleg, hogy néhány órán, úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok. :) De félreértés ne essék, nem az unalom miatt (azt hiszem ;) ), hanem a kevés alvás miatt, ugyanis tegnap egy kicsit későn feküdtem le. :)
Filozófia volt az első óra. Itt is olyan érdekes, mint otthon, csak itt- még- egy kicsit kevesebbet értek belőle (nyelvileg:) ). Éppen figyeltem a tanárra, hogy megértsem amit magyaráz, és akkor vettem észre magamat: ja most hozzám beszél. :) Csak megkérdezte, hogy tudjuk e követni, amit mond. Hogy értjük e amit mond, és ha megértettük, hogy mit mond, akkor értejük e, hogy mit akar mondani. :) Egyébként most Descartot vettük, előtte pedig Immanuel Kantot. :)
Az angol óra érdekes volt, ugyanis se a Peti se én nem találtuk az csoportunkat. :) Végül az enyémet megtaláltuk (Victory! ;) ), és ott le is táboroztunk. Az óra gyorsan eltel; a Peti improvizált története nagy sikert aratott. Ugyanis kaptunk egy feladatot, aminek az volt a lényege, hogy a megadott információk segítségével alkossunk egy szöveget. :) Érdekes történetek születtek.  :)
A többi órán nem történt semmi különös: biosz órán továbbmélyítettük tudásunkat a sejtbiológia terén; matek órán tovább vettük az ellipszis egyenletét; földrajzon "globalizáltunk", hittan órán pedig megnéztünk egy filmet (valameddig) Salzburgról. :)
Hát a mai napról ennyit. Majd kitérek néha azért a részletekre is, nem csak az unalmas napjaim leírásával foglalkozom. :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Egy kis hozzáfűznivaló :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ma kétszer írok, hogy jóvátegyem mulasztásaimat. ;) Nem, egyébként csak szeretnék még egy pár fontos információt hozzáfűzni a leírtakhoz. Említettem, hogy sok ember volt most a városban, aminek nem csak az az oka, hogy Salzburg Európa egyik legkedveltebb kisvárosa, hanem az is, hogy ezen a hétvégén ünnepelték a város védőszentjét, patrónáját St. Rupert püspököt. Ehhez illesztenék most be egy kis összefoglalót, amelyet az interneten találtam. (http://www.salzburgerland.com/hu/tid_vrosi-s-vidki-bcsk_18478/direktlink.html )
 A búcsút (németül: Kirchweichtag, Kirchtag, Kirtag) évente egyszer tartják, legtöbbször a helyi templom, a falu vagy a szövetségi tartomány védőszentjének névnapján.
Salzburg városában minden évben a szeptember 24-e - a salzburgi tartományi patrónus névnapja - környékén rendezik a híres "Ruperti-Kirtag"-ot, azaz Szt.Rupert napi búcsút. Jó mulatság ez kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Sokan népviseletet öltenek tiszteletére.
Rupertus, Salzburg tartomány védőszentje kb. 1300 évvel ezelőtt érkezett Salzburgba Worms-ből, melynek püspöke volt. Ő alapította meg a Szt. Péter kolostort (Ausztria legrégebbi kolostorát), valamint a nonnbergi apácazárdát,  az Alpok első zárdáját. Akkoriban indult virágzásnak a sókereskedelem, ezért Szt. Rupertet legtöbbször sóval teli hordóval kezében ábrázolják. 

Illetve egy liturgikus szakember, kedves ismerősöm, kicsit kiigazította az írásomat, ugyanis azt írtam, hogy az ünnepi szertartáson részt vevő atyák a régi rítusban használatos (úgynevezett Bassgeige) miseruhát viseltek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ezt a liturgikus öltözetet az új rítusban is lehet alkalmazni, tehát nem "rítusspecifikus". :)
Nos majd jelentkezem, addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) IV.Aufzug

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Azt hiszem ez az első napközbeni bejegyzésem. :) Hát akkor először is a mai napról, aztán következik a várva várt befejezése a Wandertagnak. :) Reggel hideg és felhős időre ébredtünk. Most már tényleg őszies hangulat van, de így van rendjén (bár ilyenkor azért még nem szokott ilyen hideg lenni). Ma csak három órát kellett végighallgatnunk. Irodalom órán kis olvasgatás után, fogtuk magunkat, és lementünk az énekterembe, hogy megnézzünk egy filmet a Nathan der Weise című műről, melynek írója Lessing. Érdekes volt, még jeleneteket is láthattunk a történetből kiváló színészek előadásában. :) Aztán töri, biosz. :) Kiderült, hogy jövő héten lesz egy kis számonkérésszerűség biológiából. Úgyhogy előre a sejtbiológia világába! :) A nap többi része pedig az ismerős forgatókönyv szerint fog eltelni: tanulás, tanulás ... :) Ja végre van irodalom könyvünk is, úgyhogy teljes a megelégedettség. ;)
Nos akkor repüljünk vissza egy kicsit a múltba, pontosan 2010.09.24-re. :) Ott tartottam, hogy beszélgettünk egy kicsit, aztán elváltak útjaink, és elindultam, hogy folytassam tovább a nagy utat. :) A tovább konkrétan azt jelenti, hogy elindultam három csomaggal és egy kabáttal (az egyre melegedő időjárás miatt már nem volt szükség kabátra, úgyhogy azt is cipelhettem) a Festung irányába, ugyanis úgy gondoltam, ha már itt vagyok és ilyen szép idő van, akkor megnézem azt a gyönyörű helyet, ahol olyan rég voltam, és amit úgy hívnak, hogy Mönchs berg. :) És jól tettem-még akkor is ha a csomagok megnehezítették az utamat- ugyanis a következő napra lehűlt az idő, meg az erdős részen keresztül mégis csak kellemesebb volt, mint a zajos városban. A Modern Művészetek Múzeuma után egy kicsit meg is álltam, hogy feltöltsem a kifogyóban lévő vízkészletemet, és hogy olvasgassak egy kicsit a csöndes, hűs levegőn. :) Egyébként nagyon szép a kilátás, főleg a Humboldt-Terasse-ről. Meg kell hagyni, hogy a térkép alapján egy kicsit nehéz volt eligazodni a kanyargó utakon, de a táblák mindig eligazítottak, meg azért nem olyan nagy terület, hogy az ember eltévedjen. :) Fájó szívvel, de végül el kellett indulnom, hogy a városon átmenetelve visszatérjek a Liefering hadiszállásra. :) A vasútvonal mentén haladtam az iskola felé, ugyanis ezt már ismertem, másrészt itt azért nyugisabb a légkör, mint mondjuk az Ignaz--Harrer-Strasse-n. Már majdnem ott voltam a sulinál, amikor valaki eszeveszetten elkezdett csörömpölni a biciklicsengőjével. Miután félreálltam és utána se hallgatott el a kedves illető figyelemfelhívó készüléke, gyanússá vált, hogy valamelyik jómadár szórakozik velem. És lám a Peti és két osztálytársam jelentek meg mellettem kényelmesen tekerve a biciklit. :) Kérdezték, hogy én meg hol voltam. "Hát-mondtam-tettem egy kis kiruccanást a városban" -és ekkor már úgy éreztem, hogy leszakad a kezem. ;) Nem azért nem volt olyan nehéz, és a Peti olyan kedves volt, hogy az utolsó ötven méterre átvette a saját csomagját, ugyanis a barátom neki is hozott egy "apróságot". :) Úgyhogy este jól esett az a pihenés. :)
Hát röviden ennyit. :) Végre a végére jutottam. :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) Aber heute nur von Heute.

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Hát ahogy a címből is kiolvasható (ma csak máról), sajnos most ismét idő hiányában, nem tudom folytatni a beszámolómat, de holnap ígérem befejezem: csak három óránk lesz. :) Tehát a mai napról úgy röviden annyit mondanék, hogy hosszú volt: összesen hét óránk volt, ebből három délután. És a legjobb az megint csak a tesi óra volt: lefutottuk az 5000 métert, ami pontosan 13 és fél kör ezen a nagy futópályán. Hát nem is lett olyan vészes eredményem, csak a végén jobban meg kellett volna húznom. :) De a további program már jobban bejött: ma megvolt az első baseball meccsem. Nagyon klassz volt, élveztem. Egy kicsit hozzá vagyok szokva a Méta játék lapos ütőjéhez, de egy kis kezdeti ügyetlenkedés után, egész jól ment. :) Az óra végén megkérdeztem a tanártól, hogy ismeri e a Méta játékot, de azt mondta, hogy még életében nem hallott róla. :)
A másik jó dolog ezen a napon, hogy végre megkaptuk a hiányzó könyveket. "Most már lehet szorgalmasan tanulni"-mondta mosolyogva nekünk a "könyvosztogató néni". :)
Nos a mai napról röviden ennyit! Holnap következik a befejező része a Wndertagnak. :)
Addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) III. Aufzug

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most rekordot fogok dönteni, ugyanis a most következő bejegyzésem extra rövid lesz. Sajnos ma úgy alakult a programom, hogy csak most tudtam a géphez ülni.De a most kihagyott részeket majd holnap bepótolom. :) Szép vasárnapunk volt, csak egy kicsit felhős volt az ég, meg egy kicsit hideg volt. :) De hát, amint mondtam, Salzburg így is úgy is szép. ;) Főleg a Festung, amikor pár száz rakétát lőnek fel a tornyiból. :) Ma szerencsénk volt részesülni ebben a látványban. Az ünnepi tüzijátékot a Humboldt-Terrasse-ről tekintettük meg. De azt már csak holnap fogom kifejteni.
Addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) II. Aufzug

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Remélem jól telt a napjuk, nekem igen! Jól és gyorsan! Bár a részletek nem érdekesek, hiszen úgy telt el ez a szombat, mint a többi kötelességtudó diáknak is: ettünk, ittunk, aludtunk, beszélgettünk és megintcsak... ;) Nem egyébként ennél azért színesebb volt, és ne felejtsük el, hogy van egy aprócska különbség: Salzburgban vagyunk, Európa egyik legszebb "kisvárosában". Dank sei Gott! :) Egyébként azért raktam idézőjelbe a kisvárost, mert tegnap rájöttem, hogy nem is olyan kicsi. :) Na de ha már a tegnapot említem, akkor belevágok a folytatásba. :)
Nos tehát tegnap- amint már említettem- találkoztam egy nagyon kedves barátommal, aki éppen egy vegyes, német-ausztriai "kiruccanáson" vesz részt. És úgy hozta a sors, hogy útja ide is elvezet. Így felajánlotta - amit még egyszer nagyon köszönök neki, Isten áldja- hogy esetleg, ha valami otthon maradt, vagy kiderült hogy még szükség lehet rá, akkor azt szívesen elhozza. Hát a kis csomag végül nem is volt olyan kicsi. Főleg a súlya nem. :) Úgyhogy valóban nagy áldozat volt tőle, ja és itt meg kell említenem, hogy az illető lány. Tehát ki a gyengébbik nem? Hm? :) Úgyhogy gondoltam -hogy ha meghálálni nem is, de hálámat kifejezni- meglepem egy kis aprósággal. Most az otthoniaknak nem küldtem semmit, mert nem akartam már szegény barátomat tovább terhelni, meg ezt szeretem inkább személyesen elintézni. :) Érdekes volt egyébként ez a találka. Én egy kicsit előbb értem oda, és gondoltam, hogy amíg várakozok bemegyek a Dómba (ahogy már tegnap is említettem). Beléptem és lám egy érseki mise fogadott. Nagyon szép volt.  Éppen a felajánlási részre értem oda. Nagyon misztikus volt a légkör, legalább is számomra. A nap sugarai pont az oltár fölött ragyogtak, áttörve a tömjén füstjének felfele gomolygó palástját. :) Minden tisztelendő atya a régi rítusban használatos miseruhát viselt. Na de ez után a liturgikus kitérő után térjünk vissza a történetemhez. :)
Éppen vége volt a misének, amikor érzem, hogy berreg, rezeg a telefonom. Kinyomtam mivel a templomban voltam, meg nem akartam a hívó fél számláját terhelni. :) Mire kikászálódtam a tömegen keresztül, ismét rezegni kezdett a telefonom: de ez most csak sms: " Szia! A Mozart Geburtshausnál vagyok. " Jó ok!
Akkor megyek a "házhoz". :) Mire odaértem ismét kapom az sms-t: " Szia! A Dómnál vagyok." :) Na mondom jól elkerültük egymást. De végül is "egymásra találtunk". Megvolt a csere is. Egész jó üzletember lennék: két bőrönd és egy szatyor egy doboz csokiért. ;) Még beszélgettünk egy kicsit (találkoztam egy nagyon kedves pap ismerősömmel is, aki velük jött), de aztán elváltak útjaink. Ők erre én arra. Az arra egyébként a Mönchs berget jelenti. Hát mondjuk jókor választottam ilyen útvonalat(három táskával, plusz még a hátizsák), de gondoltam, ha már itt vagyok, nem szalasztom el az alkalmat, hogy ilyen szép időben lássam a várost felülről. Úgyhogy megkezdtem a "kálváriámat". Az még csak "enyhítő körülmény" volt, hogy bőrkabátban jöttem, mivel reggel még hűvös volt. De 12 óra fele egész megváltozott a hőmérsékleti tényező: a reggeli 14 fok helyett 24 fok volt. Úgyhogy még azt is kellett cipelni. :) Na de hosszú volt ez a nap. Úgyhogy úgy tűnik három részes lesz ez a beszámoló, mert most mennem kell. :)
A mai napon tehát nem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy este elmentem egy kicsit a csehekkel sétálni a városba. Nem bírtuk ki Wandertag nélkül, úgyhogy ma is csináltunk magunknak egyet. ;) A Peti most nem jött velünk. Nagyon szép a város este, főleg a Mirabell Kastély  és Kert, ahonnan jól lehet látni a büszkén álló Festungot . Salzburg, ich liebe dich! ;)
Nos holnap akkor jelentkezem! Addig is minden jót! Jó Éjszakát! :)

Wandertag? Ja, ich mag es! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ha azt mondom, hogy fáradt vagyok, igazat mondok, csak kicsit enyhén fogalmaztam. :) Nem fáradt, hanem nagyon fáradt vagyok. ;) Ma volt a Wandertag (túranap), amelyen én elvileg nem vettem részt. Na de csináltam én magamnak Wandertagot! ;) Gyalog mentem a városba, és gyalog is jöttem vissza. Azért ebben a "kisvárosban" is lehet nagy sétákat csinálni. ;)" A híd túl messze van"-mondtam magamban, miközben haladtam előre az Ignac-Harrer-Strassen. Ugyanis az volt a tervem, hogy ezen a főúton elsétálok a Salzach-ig, és az utamat a folyó partján folytatom tovább. De séta közben rájöttem, hogy a híd valóban túl messze van, és egy kicsit hosszabb ez az utca, mint ahogy gondoltam. De végül elértem célom. :) Nagyon szép volt, ahogy a fodrozódó hullámokon meg megcsillantak a nap sugarai. Szép idő volt. Remélem még sokáig így marad, bár Salzburg minden időjárási körülményke között gyönyörködtető (legalább is nekem). :) Kis utcák és zebrán való átkelések után elértem a Dómhoz, ahová a találkozót megbeszéltük kedves barátommal, aki elhozta nekem a "kis" csomagjaimat. De amíg nem érkeztek meg, addig gondoltam benézek a Dóm kapui mögé, és lám hol találtam magam, egy érseki mise közepén.
De ezt már csak holnap fogom elmesélni, mert amint említettem eléggé fáradt vagyok. Úgyhogy engedelmükkel most megyek, mert készülnöm kell a "tollas bálra". ;)
Holnap következik a második epizód, addig is minden jót!

Vorwarts! Vorwarts!

Köszöntöm a kedves olvasókat ismét! Hosszas küzdelem után végre sikerült bejutnom a blogomra. Valamiért nem akart beengedni (error). Ezért jó a jegyzetfüzet. Érdekes, hogy valahányszor próbáltam bele írni, mindig "beengedett". ;) Na de nem a technika ellen beszélek, de ha már ötödjére nem sikerül a belépés, egy kicsit pipa lesz az ember. :)
Először is tiltakozom a Peti kijelentése ellen, miszerint "szétröhögtem a belemet". Bár be kell vallanom, párszor a füzet mögé bújtam, hogy elrejtsem az órán rámtámadó ingerekre adott intenzív reakciómat. ;) A Peti se bírta sokáig. :) Meg kell állapítanunk, hogy az osztrákok is tudnak (bocsánat a kifejezésért) hülyék lenni. :) De egy idő után már eléggé gyerekesek voltak. :)
Na de hagyjuk ezt. Inkább a mai napról írok. Egész jó óráink voltak. Az első lyukas volt. A második és harmadik BE illetve M. Ez annyit tesz: Bildnerischeerziehung und Musik. És ez annyit tesz mint: rajz és zene. Ahogy szokás én erre a Peti arra.  A Petit számonkérték, engem pedig megdicsértek, hogy milyen szépen tudok rajzolni. :) Ugye Peti rajzra kellett volna jönnöd. ;) A feladat továbbra is a következő volt: készíts egy rajzot, amelynek témája: Amikor én szék voltam. Érdekes munkák születtek. :) Egyébként ha még nem mondtam volna az osztályfőnökünk a rajztanár. Nagyon kedves ember. :)
A matek óra ma nem volt olyan vészes mint tegnap, de azért itt is voltak afférok. Én leginkább az előttem lévő gyerek hülyeségein szoktam egy kicsit mulatni, aki alapból úgy néz ki és úgy is beszél, mint egy rajzfilmfigura. :) Ezt a felismerésemet a Peti is megerősítette. Na de nem akarom kifigurázni, mert rendes gyerek egyébként. :)
Vége lett a szünetnek és máris kezdődött a német óra. Meglepetésünkre nem a megszokott bölcs tanító jött be az órára, hanem egy csinos, középkorú hölgy, aki érdekes feladatot adott az órára. Újságokat osztott ki, amelyekből ki kellett választanunk egy cikket, majd azt elolvasva, összefoglalni a tartalmát, valamint kiírni a fontos szavakat. Aztán önkéntes alapon előadást lehetett tartani, mármint az elején, aztán már izgulni kellett, hogy... De csak negyed óra maradt, úgyhogy... De érdekes volt.
A töri tanár kisugárzása valóban tiszteletet parancsoló, de én azért nem remegek tőle, mint a Peti.:) Legalább is idáig még nem volt nyomós okom rá. :) De ha már ennyit emlegetem a Petit, aki esetleg nem ismerné a blogját: www.petisalzburgban.blog.hu
A töri órán egyébként most a hidegháborúról, a rendszerváltozás előtti időkről tanulunk. Nagy örömünkre egy párszor már letesztelte a tanár úr a töri tudásunkat. :)
Ez volt az utolsó óra. Na de már vége is a napnak? Dehogy! Hosszú lesz még a délután! ;)
Na de azt a hosszúságot kicsit lerövidítem, tekintettel arra, hogy már kicsit késő van. A délután végül is különösebb eseményt nem tartogatott a számunkra. Az esti foci azonban kifejezetten jó volt. :) Csak azt sajnálom, hogy nem jött a el a szurkolócsapatunk, akik bátorítottak volna minket: Vorwarts! Vorwarts!
Holnap túranap lesz amire csak a Peti megy, mert nekem elhalaszthatatlan dolgom akadt: egy kedves barátommal fogok találkozni, aki nagy áldozatot hozott, magával cipelte a csomagomat. :)
Hát mára ennyi jutott. Akinek ez nem elég, nézze meg a Petiét! ;)
Majd jelentkezem, addig is kitartást, minden jót!
 

Sehr kurz, sehr schnell! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Hát ma eléggé későn jutottam ide, úgyhogy most rövidre fogom a dolgot. Ezzel most rekordot döntök, de bizonyára lesz rövidebb is. ;)
Remek napunk volt. Az időjárás jelentést nem cáfolta meg a mai idő sem. Szerencsére egész nap sütött a NAP. :) 6 óránk volt: három délelőtt, három délután. Jól esett egy kis pihenés a lyukasórákban. :)
Ma megkaptuk a régóta hőn áhított tankönyveket. Végre most már tudunk matek és angol (legalább is én) házit csinálni. ;)
Már későre jár! Az ásítozástól már nem bírok írni, úgyhogy most engedelmükkel felfüggesztem a mai napra írói tevékenységemet. ;)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Ein schöne Tag. :)

Üdvözlöm ismét a kedves olvasókat! Most eljött a pillanat, amikor be kell jelentenem, hogy nem tudok mindig teljes beszámolót nyújtani napjaimról, ugyanis egyre több tennivalóm van és lesz, de minden nap írok egy kicsit. :) Hát ma lenne az első alkalom, ugyanis most még van egy pár dolgom, így csak pár sort írok.
Nagyon szép idő volt ma. Egész nap tiszta volt az ég. Az előrejelzés szerint egész héten ilyen lesz az időjárás.
Ma csak négy óránk volt, így sok időnk maradt más tevékenységekre, a többi tantárgyra való tanulásra. ;)
A délután gyorsan eltelt. Este amikor lementem egy kicsit focizni, összetalálkoztam a kleóros bőrű fiúval, aki az emeletünkön lakik. Nagyon kedves srác. Kiderült, hogy Indiából származik, de a családja most Bécsben él. Jelenleg a salzburgi orvosi egyetemen tanul. Most sajnos nem fociztunk, de felajánlotta, hogy hétvégén rúghatunk egy párat. ;)
Hát most röviden ennyi írok a mai napomról. :) Szép nap volt! Deo Gratias! :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót! :)

Das war sehr gut, aber genug! :) II. Aufzug

Köszöntöm a kedves olvasóimat ismét! Be kell vallanom nagyon jó szobát kaptam: napközben szemembe süt a nap egy jó ideig, most pedig a székemből csodálhatom a teli holdat. :) A mai nap nagyon szép időnk volt. Remélem ez a kijelentés nem ad okot az irigységre a kedves bloglátogatónak, remélem, hogy ott is szép idő volt. Mostanában nem tudom, olyan sűrűn fürkészni a hazai időjárást, úgyhogy nem nagyon vagyok képben.
Na de térjünk vissza az előző napra. Végül is jobb, hogy nem bírtam befejezni, így többet tudok mesélni róla. :)
 Nos tehát ott tartottam, hogy a szánkhoz emeltük a literes kupát, és engedtük lefolyni bensőnk alagútjaiba a mennyei nedűt. ;) Vagy egy kicsit előre szaladtam volna? :) Na mindegy. Ha már itt kezdtem el, akkor itt is folytatom. Jól esett végre leülni egy kicsit beszélgetni és sörözni az után a fárasztó városnézés után. Mindent kitárgyaltunk (ami eszünkbe jutott:) ): a Josef testvéreit, a magyar politikai helyzetet ect.. Végül azt vettük észre, hogy mindannyiunk korsója elromlott: belenéztünk és láttuk az alját. Gondoltuk, visszamegyünk reklamálni, de már késő volt, meg az idő is hidegre fordult, így elindultunk haza. ;) De ezzel még nem ért véget a nap. Sőt, csak most kezdődött el igazán. Minden vasárnap este a Porenta igazgató úr rendez egy úgynevezett Oberstufe Gesprach-ot, ahol a gimnáziumi osztályokba járó kollégista diákoknak kell megjelenniük. Így mi se voltunk kivételek. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor sok éhes kollégista összeül pár tanár jelenlétében, és ugyancsak pár tanár jelenlétében és közreműködésével nekiveti magát az Augustinerből hozatott 5 l-es korsónak, a friss cipónak és a Lebenkese-nek. Közben természetesen megy a trécselés mikor Hoch Deutschban mikor dialektusban. :) Nagyon jó volt, jól éreztük magunkat. Úgy 10.30-kor ért véget a salzburgi "szeánsz". :)
A mai nap amint már említettem nagyon jó idővel lepett meg minket. Szinte egész nap tiszta volt az ég.
A tanítás kezdetén kiderült, hogy az órarend egy kicsit meg lett bolygatva, de végül is elegendő információhoz jutottunk, hogy tudjuk, mikor nem kell bemennünk órára. :)
Ma sikerült bejelentkeznünk a Magistratuson egy nagyon kedves új tanárnő segítségével. Hát igen most már ez is rendben van.
Be kell vallanom, jelenleg eléggé fáradt vagyok. Ki ne lenne kimerült egy olyan tesi óra után, mint amin ma részt vettünk. Dupla tesi óra, úgy, hogy az első felében annyit futottunk, hogy a végén már kapkodni kellett a levegő után. :) Végül annyi erőnk még maradt, hogy lejátszunk egy focimeccset. ;)
Ez a tesi egyébként eléggé rossz helyre lett betéve: hétfő délután a 10. 11. órákban. A vacsora is pont ilyenkor van, úgyhogy csak úgy tudtunk élelemhez jutni, hogy megkértük Josef barátunkat, hogy pakoljon meg számunkra két tányért. Nagyon kedves volt tőle, hogy elvállalta. :) Ez után az óra után jól esett az a pár szendvics meg üdítő. ;)
Nos most mennem kell, de nemsokára visszatérek újabb történeteimmel. :)
Addig is minden jót!

Das war sehr gut, aber genug! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most rövidre kell fognom írásomat, mert hamarosan kezdődik egy közös program, amin illik ott lenni. :) Nos a vasárnap nagyon klassz volt. Na de melyik vasárnap nem szuper! Ez a cool: még más ünnepekből csak egy van egy évben, addig a legnagyobb ünnepből minden hétre jut egy! ;) Tehát nagyon jó volt. (ha leszámítjuk a kaját, akkor is ;) ). Először is részt vettünk cseh barátainkkal a déli szentmisén. Természetesen öltönyben, hogy megadjuk a módját, és hogy minden osztrák lány utánunk forduljon; végül is négy magas öltönyös ember feltűnő jelenség. ;) Nem egyébként nem ez volt a célunk, csak hát már megszoktuk a piáros öltönyös miséket. A cseheket egy kicsit nehéz volt rávenni, végül rábeszéltük őket. Természetesen ők is szabtak feltételt: ne kelljen nyakkendőt venniük. ;) Szép mise volt, csak az a baj, hogy kevesen láthatták ezt a szépséget. Többen is lehettek volna a hívek, de azért így is szép számban megjelentünk. A mise után nagy meglepetésemre és örömömre találkoztam a régi vendéglátó családommal, a Huber családdal. Nagyon kedvesek voltak. Jó volt újra látni őket. Sok kedves emlékem fűződik hozzájuk. Isten áldja őket! :)
Aztán következett az ebéd, amit nem akarok részletezni, nehogy görcsöt kapjon a kedves olvasó ízlelőbimbója. :)
A nap másik legjobb része a délutáni kiruccanás volt. Délután 13 óra körül egy kis csapat hagyta el a Herz-Jesu-Missionare iskola területét. Mi voltunk azok: a Menyik Dani, az édesapja, a Peti, Josef és én. Sajnos Tomi :) nem jött velünk, mert fontos dolga akadt, de aztán ő se bírta fent a szobában, és elment egyet sétálni a városba.
Hát úgy volt ahogy sejtettem. A városnézés után hát hol, ha nem egy kocsmánál kötöttünk ki. De ez a város hibája: annyi kocsma van, hogy az ember hiába akar menekülni, előbb utóbb úgy is beleakad egybe. ;) Hát nekünk sikerült a legnagyobbat megtalálni: lehorgonyoztunk a hosszú séta után az Augustinerben.
Hát a részletekről majd később, most sajnos mennem kell .
Addig is minden jót!

Wo warst Dani bisher?

Ismét köszöntöm a kedves olvasókat ezen a borús estén! Remélem ott is annyi eső esik, mint itt, ugyanis jelenleg most nem ázik a Szűz Anya az udvaron. Egy csepp eső sem esett egész nap, csak felhős volt az ég, meg hideg volt, főleg estefelé. Egyébként igen az udvaron van egy kis Szűz Mária szobor, ami végül is soha nem ázik, mert a plasztika fölött van egy kis barlangszerű építmény. Ma fedeztem föl, amikor a focipályára mentem, hogy mozogjak egy kicsit, mert a végén még elhízok, olyan jól táplálnak minket. :) Nagyon szép helyen van egyébként. Mármint a szobor. Körülötte hatalmas tűlevelűek állnak, melyek monumentalitása növeli a hely misztikus hangulatát. Nagyon érdekes volt. Megfogalmazhatatlan béke és titokzatos csend honolt ezen a helyen (főleg, hogy most nincsen itt az a pár száz rohangászó tökmag :) ). 
Amint a címből is kiderül, egy új személy lépett az életünkbe. Ez volt végül is a nap egyik fő eseménye. :) A Menyik Daniról van szó akit elődünknek mondhatunk, ugyanis tavaly ő koptatta az Ország Ferivel ezen iskola székeit (padok nincsenek :) ). Már kerestük, mert tudtuk,hogy Salzburgban van, meg azt csiripelték a kis madarak, hogy abban a kollégiumban lakik, ahol mi is, de még nem találkoztunk vele, eddig. Érdekes, hogy a Peti pont abba a szobába került, ahol a Dani lakott. :) Ma érkezett vissza az ügyintézéseiből. Holnapra pedig már el is terveztük, hogy teszünk egy kis kiruccanást a városba. :) Reméljük most tovább jutunk. Legalább a következő kocsmáig. ;)
Ma egyébként semmi különös nem történt. A reggeli nagyon jó volt, az ebéd fenomenális, a vacsora pedig felejthetetlen. :) De nem ragozom tovább, nehogy aztán számon kérjenek, hogy kínzom a blogomon az olvasóim ízlelőbimbóit. :)
Hát az időnket olvasással, filmnézéssel, tanulással, asztrofizikával, zongorázással töltöttük el. Mindenki az érdeklődési körének megfelelően. :) Nekem meg még ki kellett egy kicsit szaladnom az Europarkba, mert vészesen elkezdett fogyni a zsepitartalékom. Nem tudom, lehet, hogy egy kicsit megfáztam, de gyorsan kiheverem. Nem olyan vészes. Úgyhogy ha valaki tervezi, hogy a nyomdokainkba akar lépni, a figyelmébe ajánlom, hogy itt eléggé változékony az időjárás, és könnyen meglepheti az embert.
Nos most csak ilyen rövid beszámolót írok, de ez mindkettőnknek jó. Nekem se fog idő előtt elkopni az ujjam, és a kedves olvasónak se kell annyi sületlenséget elolvasnia. ;)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Am Freitag

Ismét köszöntöm virtuális naplómban! Ma is én fogom egy röpke másfél oldal erejéig elkalauzolni önt egy salzburgi diák hétköznapjában. Tehát folytatódik a kaland. A fiúk még mindig bírják a kaját! ;)
Be kell vallanom, a mai nap majd belerokkantunk a tanulásba, olyan sok óránk volt. Pontosan kettő; egy német és egy angol. ;) Az angol óra gyorsan eltelt; a Petivel ismét külön kellett válnunk, ugyanis két angol csoport van, így én kerültem az egyikbe, a Peti pedig a másikba. Érdekes volt. Egész órán mindenki angolul beszélt. Ugye milyen érdekes, angolórán angolul beszélni. ;) A legtöbb idő azzal telt el, hogy mindenki elmondta, hogy milyen volt számára a nyári szünidő. Így végül nekem is be kellett számolnom a nyaramról. A legjobb az volt, amikor azt kérdezte tőlem, hogy voltam e valahol külföldön. Mondtam, hogy igen, Olaszországban a Nemzetközi Ministráns Találkozón, és találkoztam a Pápával. Erre mindenki felfigyelt. :) A következő kérdése az volt, hogy mit beszéltem vele. Aztán végül ki kellett őket ábrándítanom, hogy ez a találkozás 50 méter távolságból történt meg, tehát beszélgetésre nem nagyon volt alkalmam. ;)
Az irodalom óra gyorsabban telt, mint az angol. Az egyik percben még csak 5 perccel múlt el 10 óra, a másik pillanatban pedig már kicsöngettek. A tanár nagyon érdekes személyiség volt számomra. Csak úgy sugárzott belőle az a titokzatos jóság, tudás, bölcsesség. Nem emelete fel a hangját egy alkalommal sem, mégis amikor megszólalt, mindig síri csend honolt az osztályban. Egy komédiából olvastunk fel részleteket, amelyet nagy örömünkre a megadott oldalszámok alapján, hétvégén is kell egy kicsit forgatnunk. :) (G:E:Lessing: Nathan der Weise).
Hát igen, ez a tanítás nap se volt piskóta. De mondjuk azt figyelembe kell venni, hogy hétfőn és szerdán viszont délután is vannak tanítási óráink. :)
Délután végül is a biliárdozáson, az olvasáson és a függöny akasztgatáson (Wili visszatért, és a Peti is besegített :) ) kívül nem volt semmi különleges.
Ma este (ami miatt ilyen későn írok) tettünk egy kis kiruccanást Josef (Józsi :) ) cseh barátunkkal. Thomas most nem tartott velünk, mert éppen nagyon benne volt valamiben (emailozgatás vagy ilyesmi). Végül a kiruccanás a közeli kocsmába torkollott. ;) Nem kell megijedni, csak egy korsó sört ittunk. Legalább is én annyira emlékszem. ;) Nem is volt kedvünk többet fogyasztani e nemes nedüből, ugyanis 3 Euró körül volt az ára. :) Jót beszélgettünk. Kiderült, hogy Josef nem szereti a meztelen csigákat. :)
Nos most szerintem itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk.
Majd jelentkezem.
Addig is minden jót! 

Von Montag bis Donnerstag ist der Weg sehr lang

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Remélem előző írásommal nem nagyon untattam önöket. :) Nos most az a feladat vár rám, hogy visszapörgetve az időt, ismét elinduljak azon a fáradt, esős hétfői napon, hogy bebarangolva a számomra már ismert helyszíneket, fényt derítsek a múlt eseményeire.
Hétfő: Az első tanítási nap. Hát már reggel meglepetés ért minket, amikor közölték velünk, hogy csak azért keltünk fel hatkor, hogy megreggelizzünk, mert a tanévnyitó szentmise csak 10.30-kor kezdődik. Hát nem nagyon bánkódtunk azon, hogy délelőtt nincsenek órák. Szépen visszamásztunk a 3.emeletre és szundítottunk még egyet, hogy a szertartáson friss lélekkel vehessünk részt. ;) A másik meglepetés, ami ért minket az maga a szentmise volt, mármint a menete, ugyanis (amint már a Peti írta :) ) egy kicsit fel volt bolygatva a sorrend. A könyörgés után egyből következett a Miatyánk, majd hosszas éneklés és imádság után, a Kánon részt kihagyva véget ért az évkezdő nagy "Szentmise". Meglepődésünkből felocsúdva mi is követtük az osztályba felfele áramló diáktömeget. Szerencsére nem csak a szobánk, hanem a termünk is fent van a magasban, úgyhogy júniusra jó izmos lábaink lesznek, főleg a zarándoklat után. :) Természetesen itt sem szokás témazáróval kezdeni, úgyhogy az óra beszélgetéssel valamint a fontosabb dolgok megvitatásával telt el. Ez a tanítási nap meg kell hagyni, gyorsan eltelt. A délután olvasással, pihenéssel és egy kis tanulással ütöttük el az időt.
Kedd: Esős napra ébredtünk. De nem kellet sokáig hallgatnunk a csatornán át lezúduló esővíz csobogását, mert hamarosan eloszladoztak a felhők, és a tanítási nap második felében a világosságot már a nap sugarai adták. Nem panaszkodhatunk, hogy ezen a napon sok óránk lett volna, ugyanis csak négyszer ötven percet kellett végigülnünk a tanteremben. Hát volt egy kis Musikgeschichtquiz a fizika órán, amit az énektanár helyettesített. Hát mit mondjak, azért mi is remekeltünk. A tízből eltaláltunk legalább hármat. :) Na de a biológia órán se volt sok alkalmunk az unatkozásra. A tanár csak úgy pörgött. Ő mondta mondta az anyagot, a diákok meg sorra tették fel a kezüket. A Petivel majd leesett az állunk. Úgy látszik az osztrákok lelkesebbek a biológia tanulásban. :) Na de majd megmutatjuk, hogy a magyarok is fel tudják venni a tempót. ;) Végül elérkezett a letzte Stunde. Ekkor még mit sem sejtve ültünk be a földrajzórára, azt gondolva, hogy ez az első, és ez lesz az utolsó. Hát ember tervez, Porenta végez. :) Ugyanis az igazgató úr olyan kedves volt, hogy minket kímélve ő választotta ki számunkra a földrajz tárgyat, hogy ezzel se keljen fáradnunk. ;) De én nem bánom. Végül is nem fogok belehalni abba a 10 tantárgyba. A napi feszültség levezetése végett, kiálltunk a csehek ellen, játszottuk egy kis billiárdot. Ja igen még nem említettem (amit már a Peti említett), hogy ezen tanévben is jöttek vendégdiákok Csehországból. Hát igen. Ez a magyar cseh barátság mindig bejön. Nekünk is bevált. Próbája ki ön is! ;) Nagyon rendes srácok. A nevük Thomas és Josef (ahogy Peti mondaná Tomi meg Józsi ;) ). Tőlünk két évvel fiatalabbak. Az első közös étkezéskor ismerkedtünk meg velük. Ez mindig így van: az idegenek mindig egymásra találnak, hisz egy csónakban evezünk. Nos tehát billiárdoztunk, és megcselekedtük, mit a haza megkövetelt: 2-1 re csehül elvertük a cseheket idegenben. :) A mai nap érdekessége még, hogy ezen a napon kaptam meg az első munkámat. :)
Szerda: Hát ez a Salzburgi időjárás eléggé változatos. Az egyik órában még borús, a másikban meg-bár felhősen, de- napos. Ezen a napon egy kicsit korábban keltem, hogy meglessem milyen egy hétköznapi mise Salzburgban. Nagyon érdekes érzés volt kora reggel ebben a hatalmas sötét iskolában mászkálni, ugyanis a kápolna, ahol a hajnali szertartás volt az iskola másik oldalán található. Hát a létszám, illetve a résztvevők életkora az itthoni misékéhez hasonló: egy kis csapat idős néni. :) De nagyon szép mise volt. :)
Hát ez a nap valóban megért egy misét, ugyanis eléggé kemény volt. 7 óra azért nem kis váltás ezek után a lightos órarendek után. Ez a nap már normálisan, az órarend szerint folyt le. Már utaltam rá, de most egy kis kitérővel beszámolnék az órarendről is. Tehát a vendégdiák maga határozhatja meg, milyen órákra szeretne bemenni (elvileg :) ). A hittan és a tesi kötelező, a többi mind választható. De hát egyértelmű, hogy  érdemes felvenni az alaptárgyakat (matek, német, töri), valamilyen plusz nyelvet, és azokat a tárgyakat, amivel az ember továbbtanul majd az egyetemen. Hát most röviden ennyit szólnék erről, de ha bármi kérdés van, szívesen válaszolok. Nos a filozófia meg az angol még mindig osztályfőnöki óra volt, de a következő tanórák már a rendes kerékvágásban teletek el. Biosz, délután pedig töri, matek, föci és hittan. Bár a hittan elmaradt, így mehettünk haza, az 5*2-es otthonunkba. Délután más programom is volt, aminek köszönhetően lógtam egy kicsit a matek meg a töri óráról. Függönyüket kellett felakasztanom egy pár osztályban. A segítőm a kereskedő volt, aki behozta az iskolába a függönyöket. Egy kicsit olyan rajzfilmfigura szerű volt, amire rátett még egy lapáttal a bemutatkozása: Mein Name ist Wili. :) Később a Peti elmondta, hogy milyen sok jó dologról maradtam le: a töri tanár szigorú tekintetéről valamint a matek tanár érdekes köregyenletéről. :) Hát ez után valóban ránk fért egy kis pihenés. Ja most, hogy a vacsora fele közeledünk (17.20-kor ért véget az utolsó óra, a vacsora pedig 17.45-kor van) beszélek egy kicsit az étkezésekről. Hát az osztrák konyhára egyenlőre semmi rosszat nem tudok mondani. Akinek ezek után a kaják után, amiket én megettem mégis lenne valami panasza, annak az embernek nagyon válogatósnak ill. rosszindulatúnak kell lennie. :) Itt az a legjobb, hogy klassz ételeket adnak, és még repetázni is lehet. ;) Úgyhogy nem fogunk éhen halni. A reggeli mindig 7-kor van, az ebéd 12.30 körül, a vacsora pedig -amint már említettem - 17.45-kor. Egy újabb jó érv, hogy eltölts egy évet Salzburgban. ;) Ja egyébként amit már a Peti is írt, én is megemlítem: találkoztunk egy nagyszájú "kiscsákóval", akinek a szülei közül az egyik magyar származású (azt hiszem az édesapja). Egy kicsit én is meglepődtem, hogy a sok német szó között, hirtelen magyar szavak ütköztek a dobhártyámnak. :)
Csütörtök (ma): Hát ma se kellett volna felkelnünk 6-kor, csak a reggeli miatt, ugyanis az első óránk Freistunde volt. Ma valóban elváltak útjaink egy időre a Petivel, ugyanis ő jobban szeret kornyikálni, mint festeni. :) Nagyon klassz volt a rajzterem. Hát egy kicsivel nagyobb mint a miénk. :) Az első órán kaptunk egy feladatot, amit a második óráig be kellett fejezni. Szürreális stílusban, a felírt címet figyelembe véve (amikor szék voltam) kellett egy rajzot készíteni. Hát összehoztam valamit. :) A matek órán folytattuk a koordináta geometriát (köregyenlet meg ilyesmi :) ), a törin pedig önállóan fel kellett dolgoznunk a Koreai háborút, a Kubai és a Szuezi krízist, mert a tanár úrnak akadt egy kis adminisztrációs elintéznivalója. :) Azért ma se fáradtam el annyira, hogy ne menjek le focizni a cseh barátommal és a többi salburgi kis lurkóval. Egész jót játszottunk. :) Itt egyébként nagyon jó lehetőségek vannak a sportolásra: van kosárpálya, focipálya, futópálya, méghozzá nagyon jó kivitelezésben. :) Bár a kosárpalánk egy kicsit alacsony, vagy csak én nőttem meg. ;) A salzburgi kaja hatása. ;)
Na akkor ma ennyit írnék. Szerintem már ezt is elég lesz átböngészni a kedves olvasóimnak.
Majd jelentkezem a következő érdekfeszítő eseményekkel. :)
Addig is minden jót!