Kedves olvasóim! Ismét üdvözlöm önöket! Még szerencse, hogy ma nem sokat kellett az épületen kívül lennem, mert eléggé hűvös volt az idő. Ilyenkor az ember azért hiányolja azokat "a boldog szép napok"-at, a nyári rövid gatyás kirándulásokat. De azért nem olyan vészes, meg lehet szokni, hogy ha kinézel az ablakon nem látsz mást csak gyorsan vonuló szürke felhőgomolyagokat. Meg lehet szokni, hogy amikor a konyhához elindulsz az iskola udvarfelöli bejáratától, már söpörheted le a deret a hajadról. Na jó azért még nincs olyan hideg, de nem tudom ez a salzburgi hideg valahogy hidegebb a kecskemétinél. :)
Na most beillesztem a sablonszöveget: hát ma egyébként nem történt semmi különleges... De tényleg! Elmentünk misére, aztán megettük az ebédünket. Étkezésnél néha egy öreg hölgy is csatlakozik hozzánk, de nem valami közlékeny. Már eléggé idős szegény és lehet, hogy valami gyógyszert is szed. Néha kicsit mosolygunk a dolgon, mert ha meg is szólít minket, az leginkább azért van, mert el akarja kérni a mellettünk lévő vajat, vagy kávét vagy stb. Hát igen, az a öregség sajnos ilyen dolgokkal is együtt jár, persze nem mindenkinél. De a közhiedelemmel ellentétben ez is egy gyönyörű korszaka az emberi életnek, csak nyilván máshogy szép, mint a fiatalság.
Délután egy kicsit nehéz volt koncentrálni a tanulnivalóra, mert ez az idő egy kicsit nyomasztó, és hamar el lehet fáradni. Egyébként ez lesz az utolsó hét, aztán következik a nagy őszi szünet. A Peti meg én itt maradunk, a csehek meg hazamennek. Érdekes lesz ez az egy hét. Már vannak terveim. Bár már hiányoznak az otthoniak, ezen gyönyörű városban is nagyon jól érzem magam, és még sok tennivalóm van itt.
Nos szép hetet! Minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése