Kedves olvasóim! Ismét köszöntöm önöket! Meg kell mondjam, hogy valami nagy bölcsességet mondtam, amikor kijelentettem, hogy az élet teli van meglepetésekkel, ugyanis egy esemény újra igazolta e mondat hitelességét. Alig, hogy tegnap megírtam az aznapi blogbejegyzésemet és elmentem aludni, egy fél óra múlva tompa zaj csapta meg a fülemet. Na csak nem fejelte le az álommanó az asztalomat? Nem, hiszen újra és újra megismétlődött ez a sejtelmes kopogás, az álommanók pedig azért csak tudnak annyira tájékozódni a sötétben, hogy ne fejeljenek le egy asztalt tízszer. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem ilyen ostobaságról van szó, hanem valamelyik jómadár veri az ajtómat, mint aki nem tudja, hogy én már aludtam. Hát valóban nem tudta, mert folytatta tovább, úgyhogy fel kellett kelnem, hogy meglessem kinek van valami elhalaszthatatlan mondanivalója kedd éjszaka. Az egyik koleszos társam volt az; közölte velem, hogy cuccoljak fel, mert mindenkinek le kell mennie az első emeletre a koleszigazgató parancsára. Nos ok. Nincs mit tenni a parancs az parancs. Lementünk. Ott végül kiderült, hogy nem az első emeletre kell menni, hanem a földszintre az ebédlőhöz. Nagy felfordulás fogadott minket: ide oda rohangáltak a diákok székekkel, asztalokkal, a koleszigazgató (nevezzük Stefinek:) ), tehát Stefi éppen perlekedett az egyik gyerekkel, hogy hova kéne tenni a paravánt. Kiderült, hogy kőkemény pakolás vár ránk, vissza kell rendezni az ebédlőt. Ha nem én lettem volna ott, el se hinném; mint egy rossz álom (főleg így az ágyból kipattanva). Fent a szobámban ismét elkezdtem az alváshoz készülődni, és akkor eszembe jutott, mit írtam ma a blogra: " Az élet teli van meglepetésekkel." És akkor nem csináltam semmit csak álltam, és mosolyogtam: Istennek van humorérzéke! :)
Nos a mai nap meg kell hogy mondjam eléggé hideg volt. Majd le fagyott a kezem, amikor a harmadik órában (lyukasóra) hordtam az utolsó talicska földeket a labirintushoz. Ma részt vettünk a tanításon, csak a lyukas órákba tudtunk volna dolgozni. Volna, mert végül nem dolgoztunk, csak dolgoztam. Ugyanis a cseheknek órájuk volt, a Petinek pedig elhalaszthatatlan dolga akadt. De nem baj, rám hagyták azt a dicső és nemes feladatot, hogy befejezzem a nagy művet. :) Nem szakadtam bele: csak hat talicskányi földet kellett áthordani a szokásos helyről.
Ma nem volt biosz óránk, helyette földrajz volt, valamint elmaradtak a délutáni órák. :)
Nos a mai napról ennyit. Akinek ez nem elég, nézze meg a Petiét! :) Minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése