Nagy ünnepség után Nagy Hét

Véget ért a nagy mulatság, lezárult a Festwoche. Most már mindenki visszavonult családi berkeibe, a húsvéti szünet csendjébe, és készül a még nagyobb és magasztosabb eseményre, Jézus győzelmére a Halál hatalma felett. Most úgy, mint eddig is, köszöntöm a kedves olvasókat! Sajnos most vasárnap nem tudtam megírni a bejegyzést, aminek okát most hosszú lenne elmesélni. Mindenesetre elnézést a késedelemért!
Sok mesélnivalóm van, vagyis hogy lenne, mert most az idő ismételt szorításában vagyok. De azért megpróbálom röviden, mégis kielégítően összefoglalni a hét eseményeit. A hétfői nap, mint mondani szokás, hosszú volt. Délután a Petivel elmentünk a városba egyet s mást elintézni. Nagy séta volt, aminek Kebab evés lett a vége, legalább is a Petinek. A munka természetesen soha nem hiányozhat a napirendünkből, napirendemről, így este kicsit besegítettem a Cheveriel Este nevezetű rendezvénynél, ahol az arra érdemeseknek különböző díjakat osztottak ki. Jó mi? Én dolgoztam, a Peti meg Kebabozott. Kedden délelőtt részt vettem egy nagyon érdekes előadáson. A címe Was glaubst denn du? (Miben is hiszel valójában?) volt. A különböző vallások képviselői leültek egy asztal köré, és megvitatták a legfontosabb kérdéseket, amelybe természetesen a közönséget is bevonták. Mindenféle vallási felekezet képviseltette magát ezen a rendezvényen: budhisták, mohamedánok, reformátusok, katolikusok, zsidók. Napközben egy kis gondolkozás után rájöttünk, hogy ez az utolsó nap, amikor elmegyünk valahová közösen a városba egy kicsit szórakozni, mert a jövő úgy fog alakulni, hogy ebben az évben már nem leszünk mind a négyen együtt, tehát a két cseh meg a két magyar. Úgyhogy elterveztük, hogy elmegyünk egyet augustinerezni. A baj csak az volt hogy este Tavaszi koncert volt, amin kötelező volt a részvétel. Hát mit volt mit tenni, maradtunk. De nem hiába: a koncert szuper volt, és utána az igazgató meghívott minket egy szórakoztatói egységbe, ahol jó osztrák zene szólt. Söröztünk, sültkrumpliztunk, jót beszélgettünk. Végül tehát mégiscsak eljutottunk egy italozóba, ha nem is az Augustinerbe. A szerdai nap érdekfeszítő előadással kezdődött: Philosophiecafe. Bejött két nagy hírű osztrák filozófus, és arról faggattak minket, hogy mit gondolunk az élet nagy kérdéseiről. Többek között a szokásos kérdésekkel: Miért élünk a földön? Isten megismerhető pusztán emberi értelemmel? Este is művelhettük magunkat, ugyanis Színházest volt a soron következő esti program, és mivel én is meghívást kaptam, hát megnéztem. Egy komédia volt, aminek Astoria a címe. Reggel amikor felkeltem, már nem kellett arról gondolkodnom, hogy ma milyen előadáson kell részt vennem, mert ez a nap szabad volt. Nem mint ha nem lett volna kedvem további eszmefuttatásokhoz. Este sporteste volt, amin nem vettem részt mert az egyik barátommal már rég beterveztünk egy programot a városban, amit nem halaszthattunk el.
És végül következzék a finálé, a nagy Festakt (Ünnepi Ceremónia). Az egész az iskola közelében lévő nagy templomban kezdődött egy nagy ünnepi misével. A következő állomás az iskola tornaterme volt, ahol lezajlott a mindent lezáró utolsó rendezvény, az ünnepi beszédsorozat. A végén a diákok már nagyon türelmetlenül mocorogtak, annak ellenére, hogy a beszédek között akadt egy két szórakoztató zsonglőr mutatvány, humorista fellépés és Porenta musical. De azért a végén az égő MSC felirat és a robbanó szív felrázta azt az egy pár unatkozó gyerkőcöt is. A nagy ünnepség sorozat, egy nagy ebéddel zárult, ahol az év eleji Bondekofesthez hasonlóan rengeteg különféle külföldi specialitást meg lehetett kóstolni, mint például zöld palacsinta Indiából, Burek szerbiából stb. És aztán mindenki szépen hazaballagott. A csehek is hazautaztak, csak mi magyarok maradtunk még a kollégiumban ezen a napon.
És hát most a nagy Festwoche után ismét egy Nagy Hét jön, amelyben hasonlót ünneplünk. De ez az ünnep nem egy iskola renoválási munkálatairól, hanem a világ az egész világ renoválásáról szól: a Megváltás Ünnepe. Ezúton szeretnék mindenkinek Kegyelmekben Gazdag, Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánni! Legyen áldott az Úr, ki életét áldozta értünk, hogy aztán vele élhessünk!
Most vasárnap nem írok beszámolót, mert nem Salzburgban vagyok. A következő a jövő héten esedékes.
Addig is minden jót! Kellemes pihenést a szünidőben!

Hát elkezdődött!

Ez a hét eléggé nyugodt volt, egészen idáig. Tegnap történt valami, ami most meg fogja határozni az egész jövőhét folyamát: elkezdődött a Festwoche (Ünnepi hét). Köszöntöm ismét a kedves olvasókat ezen a szép, napos tavaszi estén! Elérkeztem végre ahhoz a pillanathoz, hogy felfedjem a Festwoche kilétét, hogy mi is az valójában. Az iskolában már régóta renoválási munkálatok folytak: új tornaterem, a díszterem felújítása, egy hatalmas konferenciaterem létrehozása stb. és nem utolsó sorban egy hatalmas labirintus létrehozása az iskola főbejáratánál, amelyet már korábban említettem. És most végre minden elkészült, a nagy munka véget ért! Ennek örömére szervezték ezt a hatalmas ünnepet, amelynek keretében rengeteg programon lehet részt venni. Tegnap volt az első ilyen rendezvény, amelynek a Lange Nacht (Hosszú Éjszaka) elnevezést adták. Hát valóban hosszú volt: rengeteg előadás, tehetségshow, koncert csábítgatta a látogatókat az egyik helyről a másikra. A legérdekesebb, és egyben legviccesebb előadás a Talentshow volt, amelyen rengeteg finoman fogalmazva "érdekes" diák vett részt. Még egy magyar gyerek is a húrok közé csapott, akit Petinek hívnak. A nagy hejehuja végül egy körmenettel zárult, ami igazándiból félkör volt, vagy egyharmad. Lángoló gyertyákkal meneteltünk a csillagos ég alatt az iskola templomába, miközben a János evangéliumának első fejezetéről elmélkedtünk. "S az Ige testé lőn, és közöttünk lakozék"- mit is jelent ez számomra. Igazából a csend amit az igazgató úr kért csak nagyon keveseknek sikerült. Kicsit nevetséges volt, hogy külön szülőket kellett arra rendelni, hogy táblákat tartsanak a gyerekek elé "Still" (csend) felirattal. A templomban még volt egy kis imádság meg egy kis éneklés, és aztán mindenki nyugovóra tért, ki a kollégiumban ki a tornateremben. De ezzel nincs vége, ott a jövő hét! Ez csak a kezdet...
Minden jót! Szép hetet!

Ilyen időket élünk

Ez a bejegyzés se lesz túl hosszú. Most a rövid lett a nyerő. Ilyen időket élünk. Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ismét csak későn jutottam ide, úgyhogy csak röviden, tömören.
Ez a hét is gazdag volt fociban. Még új technikákat is tanult az ember. Ilyen szép időben bűn is lenne nem kint focizni este a vacsora után. Egyre melegebb van. Ma is kb. 20 fok volt, ha nem több.
A színház még nincs teljesen kész, még lehet találni "munkának valót". Nekünk is találtak valamit, többek között az egy centis porral lepett nézőtéri székek letakarítását. De ezek már az utolsó simítások voltak, ugyanis gyorsan kellett dolgoznunk, mert este már egy csoportot vártak egy színházi előadásra.
Hamarosan itt a Festwoche(Ünnepi Hét), de erről majd később beszélek bővebben.
Most szombaton ismét részt vettünk a magyar kör egy rendezvényén, ami ismét nagyon jól sikerült. Bár most nem voltam valami bulizós hangulatomban, azért egy pár magyar asszonyt sikerült jól megtáncoltatnom. De ez a nap nem csak mulatságot tartogatott számunkra, a Peti is egy évvel öregebb lett. Isten éltessen barátom!
Már csak 27 nap és megyünk haza a Peti haverral.
Nos ennyit erről a hétről. Rövid volt, gyorsan eltelt.
Minden jót! Isten áldja önöket, titeket!