Nem minden könnyű, ami annak látszik. :)

Köszöntöm a kedves olvasókat! Hát valóban így van! Erre leginkább akkor jöttem rá, amikor megpróbáltam felemelni az első kőlapot a kinti kertben, és azt vettem észre, hogy egy kicsit nagyobb erőfeszítést kíván a továbbemelése, mint amire számítottam. Milyen kőlap? Miket beszélek én itt? Igen kőlap. Megkaptuk a következő nagy munkánkat: labirintusépítés. :) Érdekes ötlet, és érdekes lesz a kivitelezése is. ;) A munkálatok úgy kezdődnek el, hogy a helyen ahová a kanyargós útvesztő meg lett tervezve, fel kell szedni a kő járólapokat. Nos ezt mi ma már elkezdtük, és büszkén állíthatjuk, hogy az egyharmada már mögöttünk van. :)
Nos a tanítási napról most nem írnék sokat, mivel megint csak elszaladt az idő. Öt óra, négy szünet, egy ebéd. Leginkább az utolsót vártuk már nagyon a Petivel, úgyhogy a töri óra számunkra eléggé lassan telt el, bár számomra érdekes volt. :) Annál jobb volt, amikor  meghallottuk a csengőt. Itt egyébként érdekes a csengő: nem az a fülsüketítő, mint ami nálunk található, hanem egy csendes kis dallamocska, ami a hangszórón keresztül örvendezteti meg a már elvágyó fiatalokat. :)
Nos mára ennyit. Majd jelentkezem. Addig is minden jót!

Osztrákia, a diákmunka "paradicsoma". :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Fáradtan, de megírom azt a pár sort, amivel hűséges látogatóimnak tartozok. :) A cím már magában rejti a nap egyik fontos eseményét: kiderült, hogy annyi az esélye, hogy munkát kapunk, mint annak, hogy Kisanganiban hógolyózni fognak. :) Tehát nem sok, ugyanis Kisangani Afrika közepén van. :) Segített volna nekünk az egyik osztálytársunk is, de hiába, az osztrákok kérlelhetetlenek. :) Na de mindegy, majdcsak találunk valamit, amivel duzzaszthatjuk egy kicsit a kasszánkat. ;)
A mai szerda-mint ahogy volt, és ahogy lesz- elég hosszú volt, főleg, hogy néhány órán, úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok. :) De félreértés ne essék, nem az unalom miatt (azt hiszem ;) ), hanem a kevés alvás miatt, ugyanis tegnap egy kicsit későn feküdtem le. :)
Filozófia volt az első óra. Itt is olyan érdekes, mint otthon, csak itt- még- egy kicsit kevesebbet értek belőle (nyelvileg:) ). Éppen figyeltem a tanárra, hogy megértsem amit magyaráz, és akkor vettem észre magamat: ja most hozzám beszél. :) Csak megkérdezte, hogy tudjuk e követni, amit mond. Hogy értjük e amit mond, és ha megértettük, hogy mit mond, akkor értejük e, hogy mit akar mondani. :) Egyébként most Descartot vettük, előtte pedig Immanuel Kantot. :)
Az angol óra érdekes volt, ugyanis se a Peti se én nem találtuk az csoportunkat. :) Végül az enyémet megtaláltuk (Victory! ;) ), és ott le is táboroztunk. Az óra gyorsan eltel; a Peti improvizált története nagy sikert aratott. Ugyanis kaptunk egy feladatot, aminek az volt a lényege, hogy a megadott információk segítségével alkossunk egy szöveget. :) Érdekes történetek születtek.  :)
A többi órán nem történt semmi különös: biosz órán továbbmélyítettük tudásunkat a sejtbiológia terén; matek órán tovább vettük az ellipszis egyenletét; földrajzon "globalizáltunk", hittan órán pedig megnéztünk egy filmet (valameddig) Salzburgról. :)
Hát a mai napról ennyit. Majd kitérek néha azért a részletekre is, nem csak az unalmas napjaim leírásával foglalkozom. :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Egy kis hozzáfűznivaló :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ma kétszer írok, hogy jóvátegyem mulasztásaimat. ;) Nem, egyébként csak szeretnék még egy pár fontos információt hozzáfűzni a leírtakhoz. Említettem, hogy sok ember volt most a városban, aminek nem csak az az oka, hogy Salzburg Európa egyik legkedveltebb kisvárosa, hanem az is, hogy ezen a hétvégén ünnepelték a város védőszentjét, patrónáját St. Rupert püspököt. Ehhez illesztenék most be egy kis összefoglalót, amelyet az interneten találtam. (http://www.salzburgerland.com/hu/tid_vrosi-s-vidki-bcsk_18478/direktlink.html )
 A búcsút (németül: Kirchweichtag, Kirchtag, Kirtag) évente egyszer tartják, legtöbbször a helyi templom, a falu vagy a szövetségi tartomány védőszentjének névnapján.
Salzburg városában minden évben a szeptember 24-e - a salzburgi tartományi patrónus névnapja - környékén rendezik a híres "Ruperti-Kirtag"-ot, azaz Szt.Rupert napi búcsút. Jó mulatság ez kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Sokan népviseletet öltenek tiszteletére.
Rupertus, Salzburg tartomány védőszentje kb. 1300 évvel ezelőtt érkezett Salzburgba Worms-ből, melynek püspöke volt. Ő alapította meg a Szt. Péter kolostort (Ausztria legrégebbi kolostorát), valamint a nonnbergi apácazárdát,  az Alpok első zárdáját. Akkoriban indult virágzásnak a sókereskedelem, ezért Szt. Rupertet legtöbbször sóval teli hordóval kezében ábrázolják. 

Illetve egy liturgikus szakember, kedves ismerősöm, kicsit kiigazította az írásomat, ugyanis azt írtam, hogy az ünnepi szertartáson részt vevő atyák a régi rítusban használatos (úgynevezett Bassgeige) miseruhát viseltek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ezt a liturgikus öltözetet az új rítusban is lehet alkalmazni, tehát nem "rítusspecifikus". :)
Nos majd jelentkezem, addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) IV.Aufzug

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Azt hiszem ez az első napközbeni bejegyzésem. :) Hát akkor először is a mai napról, aztán következik a várva várt befejezése a Wandertagnak. :) Reggel hideg és felhős időre ébredtünk. Most már tényleg őszies hangulat van, de így van rendjén (bár ilyenkor azért még nem szokott ilyen hideg lenni). Ma csak három órát kellett végighallgatnunk. Irodalom órán kis olvasgatás után, fogtuk magunkat, és lementünk az énekterembe, hogy megnézzünk egy filmet a Nathan der Weise című műről, melynek írója Lessing. Érdekes volt, még jeleneteket is láthattunk a történetből kiváló színészek előadásában. :) Aztán töri, biosz. :) Kiderült, hogy jövő héten lesz egy kis számonkérésszerűség biológiából. Úgyhogy előre a sejtbiológia világába! :) A nap többi része pedig az ismerős forgatókönyv szerint fog eltelni: tanulás, tanulás ... :) Ja végre van irodalom könyvünk is, úgyhogy teljes a megelégedettség. ;)
Nos akkor repüljünk vissza egy kicsit a múltba, pontosan 2010.09.24-re. :) Ott tartottam, hogy beszélgettünk egy kicsit, aztán elváltak útjaink, és elindultam, hogy folytassam tovább a nagy utat. :) A tovább konkrétan azt jelenti, hogy elindultam három csomaggal és egy kabáttal (az egyre melegedő időjárás miatt már nem volt szükség kabátra, úgyhogy azt is cipelhettem) a Festung irányába, ugyanis úgy gondoltam, ha már itt vagyok és ilyen szép idő van, akkor megnézem azt a gyönyörű helyet, ahol olyan rég voltam, és amit úgy hívnak, hogy Mönchs berg. :) És jól tettem-még akkor is ha a csomagok megnehezítették az utamat- ugyanis a következő napra lehűlt az idő, meg az erdős részen keresztül mégis csak kellemesebb volt, mint a zajos városban. A Modern Művészetek Múzeuma után egy kicsit meg is álltam, hogy feltöltsem a kifogyóban lévő vízkészletemet, és hogy olvasgassak egy kicsit a csöndes, hűs levegőn. :) Egyébként nagyon szép a kilátás, főleg a Humboldt-Terasse-ről. Meg kell hagyni, hogy a térkép alapján egy kicsit nehéz volt eligazodni a kanyargó utakon, de a táblák mindig eligazítottak, meg azért nem olyan nagy terület, hogy az ember eltévedjen. :) Fájó szívvel, de végül el kellett indulnom, hogy a városon átmenetelve visszatérjek a Liefering hadiszállásra. :) A vasútvonal mentén haladtam az iskola felé, ugyanis ezt már ismertem, másrészt itt azért nyugisabb a légkör, mint mondjuk az Ignaz--Harrer-Strasse-n. Már majdnem ott voltam a sulinál, amikor valaki eszeveszetten elkezdett csörömpölni a biciklicsengőjével. Miután félreálltam és utána se hallgatott el a kedves illető figyelemfelhívó készüléke, gyanússá vált, hogy valamelyik jómadár szórakozik velem. És lám a Peti és két osztálytársam jelentek meg mellettem kényelmesen tekerve a biciklit. :) Kérdezték, hogy én meg hol voltam. "Hát-mondtam-tettem egy kis kiruccanást a városban" -és ekkor már úgy éreztem, hogy leszakad a kezem. ;) Nem azért nem volt olyan nehéz, és a Peti olyan kedves volt, hogy az utolsó ötven méterre átvette a saját csomagját, ugyanis a barátom neki is hozott egy "apróságot". :) Úgyhogy este jól esett az a pihenés. :)
Hát röviden ennyit. :) Végre a végére jutottam. :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) Aber heute nur von Heute.

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Hát ahogy a címből is kiolvasható (ma csak máról), sajnos most ismét idő hiányában, nem tudom folytatni a beszámolómat, de holnap ígérem befejezem: csak három óránk lesz. :) Tehát a mai napról úgy röviden annyit mondanék, hogy hosszú volt: összesen hét óránk volt, ebből három délután. És a legjobb az megint csak a tesi óra volt: lefutottuk az 5000 métert, ami pontosan 13 és fél kör ezen a nagy futópályán. Hát nem is lett olyan vészes eredményem, csak a végén jobban meg kellett volna húznom. :) De a további program már jobban bejött: ma megvolt az első baseball meccsem. Nagyon klassz volt, élveztem. Egy kicsit hozzá vagyok szokva a Méta játék lapos ütőjéhez, de egy kis kezdeti ügyetlenkedés után, egész jól ment. :) Az óra végén megkérdeztem a tanártól, hogy ismeri e a Méta játékot, de azt mondta, hogy még életében nem hallott róla. :)
A másik jó dolog ezen a napon, hogy végre megkaptuk a hiányzó könyveket. "Most már lehet szorgalmasan tanulni"-mondta mosolyogva nekünk a "könyvosztogató néni". :)
Nos a mai napról röviden ennyit! Holnap következik a befejező része a Wndertagnak. :)
Addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) III. Aufzug

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most rekordot fogok dönteni, ugyanis a most következő bejegyzésem extra rövid lesz. Sajnos ma úgy alakult a programom, hogy csak most tudtam a géphez ülni.De a most kihagyott részeket majd holnap bepótolom. :) Szép vasárnapunk volt, csak egy kicsit felhős volt az ég, meg egy kicsit hideg volt. :) De hát, amint mondtam, Salzburg így is úgy is szép. ;) Főleg a Festung, amikor pár száz rakétát lőnek fel a tornyiból. :) Ma szerencsénk volt részesülni ebben a látványban. Az ünnepi tüzijátékot a Humboldt-Terrasse-ről tekintettük meg. De azt már csak holnap fogom kifejteni.
Addig is minden jót!

Wandertag? Ja, ich mag es! :) II. Aufzug

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Remélem jól telt a napjuk, nekem igen! Jól és gyorsan! Bár a részletek nem érdekesek, hiszen úgy telt el ez a szombat, mint a többi kötelességtudó diáknak is: ettünk, ittunk, aludtunk, beszélgettünk és megintcsak... ;) Nem egyébként ennél azért színesebb volt, és ne felejtsük el, hogy van egy aprócska különbség: Salzburgban vagyunk, Európa egyik legszebb "kisvárosában". Dank sei Gott! :) Egyébként azért raktam idézőjelbe a kisvárost, mert tegnap rájöttem, hogy nem is olyan kicsi. :) Na de ha már a tegnapot említem, akkor belevágok a folytatásba. :)
Nos tehát tegnap- amint már említettem- találkoztam egy nagyon kedves barátommal, aki éppen egy vegyes, német-ausztriai "kiruccanáson" vesz részt. És úgy hozta a sors, hogy útja ide is elvezet. Így felajánlotta - amit még egyszer nagyon köszönök neki, Isten áldja- hogy esetleg, ha valami otthon maradt, vagy kiderült hogy még szükség lehet rá, akkor azt szívesen elhozza. Hát a kis csomag végül nem is volt olyan kicsi. Főleg a súlya nem. :) Úgyhogy valóban nagy áldozat volt tőle, ja és itt meg kell említenem, hogy az illető lány. Tehát ki a gyengébbik nem? Hm? :) Úgyhogy gondoltam -hogy ha meghálálni nem is, de hálámat kifejezni- meglepem egy kis aprósággal. Most az otthoniaknak nem küldtem semmit, mert nem akartam már szegény barátomat tovább terhelni, meg ezt szeretem inkább személyesen elintézni. :) Érdekes volt egyébként ez a találka. Én egy kicsit előbb értem oda, és gondoltam, hogy amíg várakozok bemegyek a Dómba (ahogy már tegnap is említettem). Beléptem és lám egy érseki mise fogadott. Nagyon szép volt.  Éppen a felajánlási részre értem oda. Nagyon misztikus volt a légkör, legalább is számomra. A nap sugarai pont az oltár fölött ragyogtak, áttörve a tömjén füstjének felfele gomolygó palástját. :) Minden tisztelendő atya a régi rítusban használatos miseruhát viselt. Na de ez után a liturgikus kitérő után térjünk vissza a történetemhez. :)
Éppen vége volt a misének, amikor érzem, hogy berreg, rezeg a telefonom. Kinyomtam mivel a templomban voltam, meg nem akartam a hívó fél számláját terhelni. :) Mire kikászálódtam a tömegen keresztül, ismét rezegni kezdett a telefonom: de ez most csak sms: " Szia! A Mozart Geburtshausnál vagyok. " Jó ok!
Akkor megyek a "házhoz". :) Mire odaértem ismét kapom az sms-t: " Szia! A Dómnál vagyok." :) Na mondom jól elkerültük egymást. De végül is "egymásra találtunk". Megvolt a csere is. Egész jó üzletember lennék: két bőrönd és egy szatyor egy doboz csokiért. ;) Még beszélgettünk egy kicsit (találkoztam egy nagyon kedves pap ismerősömmel is, aki velük jött), de aztán elváltak útjaink. Ők erre én arra. Az arra egyébként a Mönchs berget jelenti. Hát mondjuk jókor választottam ilyen útvonalat(három táskával, plusz még a hátizsák), de gondoltam, ha már itt vagyok, nem szalasztom el az alkalmat, hogy ilyen szép időben lássam a várost felülről. Úgyhogy megkezdtem a "kálváriámat". Az még csak "enyhítő körülmény" volt, hogy bőrkabátban jöttem, mivel reggel még hűvös volt. De 12 óra fele egész megváltozott a hőmérsékleti tényező: a reggeli 14 fok helyett 24 fok volt. Úgyhogy még azt is kellett cipelni. :) Na de hosszú volt ez a nap. Úgyhogy úgy tűnik három részes lesz ez a beszámoló, mert most mennem kell. :)
A mai napon tehát nem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy este elmentem egy kicsit a csehekkel sétálni a városba. Nem bírtuk ki Wandertag nélkül, úgyhogy ma is csináltunk magunknak egyet. ;) A Peti most nem jött velünk. Nagyon szép a város este, főleg a Mirabell Kastély  és Kert, ahonnan jól lehet látni a büszkén álló Festungot . Salzburg, ich liebe dich! ;)
Nos holnap akkor jelentkezem! Addig is minden jót! Jó Éjszakát! :)

Wandertag? Ja, ich mag es! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ha azt mondom, hogy fáradt vagyok, igazat mondok, csak kicsit enyhén fogalmaztam. :) Nem fáradt, hanem nagyon fáradt vagyok. ;) Ma volt a Wandertag (túranap), amelyen én elvileg nem vettem részt. Na de csináltam én magamnak Wandertagot! ;) Gyalog mentem a városba, és gyalog is jöttem vissza. Azért ebben a "kisvárosban" is lehet nagy sétákat csinálni. ;)" A híd túl messze van"-mondtam magamban, miközben haladtam előre az Ignac-Harrer-Strassen. Ugyanis az volt a tervem, hogy ezen a főúton elsétálok a Salzach-ig, és az utamat a folyó partján folytatom tovább. De séta közben rájöttem, hogy a híd valóban túl messze van, és egy kicsit hosszabb ez az utca, mint ahogy gondoltam. De végül elértem célom. :) Nagyon szép volt, ahogy a fodrozódó hullámokon meg megcsillantak a nap sugarai. Szép idő volt. Remélem még sokáig így marad, bár Salzburg minden időjárási körülményke között gyönyörködtető (legalább is nekem). :) Kis utcák és zebrán való átkelések után elértem a Dómhoz, ahová a találkozót megbeszéltük kedves barátommal, aki elhozta nekem a "kis" csomagjaimat. De amíg nem érkeztek meg, addig gondoltam benézek a Dóm kapui mögé, és lám hol találtam magam, egy érseki mise közepén.
De ezt már csak holnap fogom elmesélni, mert amint említettem eléggé fáradt vagyok. Úgyhogy engedelmükkel most megyek, mert készülnöm kell a "tollas bálra". ;)
Holnap következik a második epizód, addig is minden jót!

Vorwarts! Vorwarts!

Köszöntöm a kedves olvasókat ismét! Hosszas küzdelem után végre sikerült bejutnom a blogomra. Valamiért nem akart beengedni (error). Ezért jó a jegyzetfüzet. Érdekes, hogy valahányszor próbáltam bele írni, mindig "beengedett". ;) Na de nem a technika ellen beszélek, de ha már ötödjére nem sikerül a belépés, egy kicsit pipa lesz az ember. :)
Először is tiltakozom a Peti kijelentése ellen, miszerint "szétröhögtem a belemet". Bár be kell vallanom, párszor a füzet mögé bújtam, hogy elrejtsem az órán rámtámadó ingerekre adott intenzív reakciómat. ;) A Peti se bírta sokáig. :) Meg kell állapítanunk, hogy az osztrákok is tudnak (bocsánat a kifejezésért) hülyék lenni. :) De egy idő után már eléggé gyerekesek voltak. :)
Na de hagyjuk ezt. Inkább a mai napról írok. Egész jó óráink voltak. Az első lyukas volt. A második és harmadik BE illetve M. Ez annyit tesz: Bildnerischeerziehung und Musik. És ez annyit tesz mint: rajz és zene. Ahogy szokás én erre a Peti arra.  A Petit számonkérték, engem pedig megdicsértek, hogy milyen szépen tudok rajzolni. :) Ugye Peti rajzra kellett volna jönnöd. ;) A feladat továbbra is a következő volt: készíts egy rajzot, amelynek témája: Amikor én szék voltam. Érdekes munkák születtek. :) Egyébként ha még nem mondtam volna az osztályfőnökünk a rajztanár. Nagyon kedves ember. :)
A matek óra ma nem volt olyan vészes mint tegnap, de azért itt is voltak afférok. Én leginkább az előttem lévő gyerek hülyeségein szoktam egy kicsit mulatni, aki alapból úgy néz ki és úgy is beszél, mint egy rajzfilmfigura. :) Ezt a felismerésemet a Peti is megerősítette. Na de nem akarom kifigurázni, mert rendes gyerek egyébként. :)
Vége lett a szünetnek és máris kezdődött a német óra. Meglepetésünkre nem a megszokott bölcs tanító jött be az órára, hanem egy csinos, középkorú hölgy, aki érdekes feladatot adott az órára. Újságokat osztott ki, amelyekből ki kellett választanunk egy cikket, majd azt elolvasva, összefoglalni a tartalmát, valamint kiírni a fontos szavakat. Aztán önkéntes alapon előadást lehetett tartani, mármint az elején, aztán már izgulni kellett, hogy... De csak negyed óra maradt, úgyhogy... De érdekes volt.
A töri tanár kisugárzása valóban tiszteletet parancsoló, de én azért nem remegek tőle, mint a Peti.:) Legalább is idáig még nem volt nyomós okom rá. :) De ha már ennyit emlegetem a Petit, aki esetleg nem ismerné a blogját: www.petisalzburgban.blog.hu
A töri órán egyébként most a hidegháborúról, a rendszerváltozás előtti időkről tanulunk. Nagy örömünkre egy párszor már letesztelte a tanár úr a töri tudásunkat. :)
Ez volt az utolsó óra. Na de már vége is a napnak? Dehogy! Hosszú lesz még a délután! ;)
Na de azt a hosszúságot kicsit lerövidítem, tekintettel arra, hogy már kicsit késő van. A délután végül is különösebb eseményt nem tartogatott a számunkra. Az esti foci azonban kifejezetten jó volt. :) Csak azt sajnálom, hogy nem jött a el a szurkolócsapatunk, akik bátorítottak volna minket: Vorwarts! Vorwarts!
Holnap túranap lesz amire csak a Peti megy, mert nekem elhalaszthatatlan dolgom akadt: egy kedves barátommal fogok találkozni, aki nagy áldozatot hozott, magával cipelte a csomagomat. :)
Hát mára ennyi jutott. Akinek ez nem elég, nézze meg a Petiét! ;)
Majd jelentkezem, addig is kitartást, minden jót!
 

Sehr kurz, sehr schnell! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Hát ma eléggé későn jutottam ide, úgyhogy most rövidre fogom a dolgot. Ezzel most rekordot döntök, de bizonyára lesz rövidebb is. ;)
Remek napunk volt. Az időjárás jelentést nem cáfolta meg a mai idő sem. Szerencsére egész nap sütött a NAP. :) 6 óránk volt: három délelőtt, három délután. Jól esett egy kis pihenés a lyukasórákban. :)
Ma megkaptuk a régóta hőn áhított tankönyveket. Végre most már tudunk matek és angol (legalább is én) házit csinálni. ;)
Már későre jár! Az ásítozástól már nem bírok írni, úgyhogy most engedelmükkel felfüggesztem a mai napra írói tevékenységemet. ;)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Ein schöne Tag. :)

Üdvözlöm ismét a kedves olvasókat! Most eljött a pillanat, amikor be kell jelentenem, hogy nem tudok mindig teljes beszámolót nyújtani napjaimról, ugyanis egyre több tennivalóm van és lesz, de minden nap írok egy kicsit. :) Hát ma lenne az első alkalom, ugyanis most még van egy pár dolgom, így csak pár sort írok.
Nagyon szép idő volt ma. Egész nap tiszta volt az ég. Az előrejelzés szerint egész héten ilyen lesz az időjárás.
Ma csak négy óránk volt, így sok időnk maradt más tevékenységekre, a többi tantárgyra való tanulásra. ;)
A délután gyorsan eltelt. Este amikor lementem egy kicsit focizni, összetalálkoztam a kleóros bőrű fiúval, aki az emeletünkön lakik. Nagyon kedves srác. Kiderült, hogy Indiából származik, de a családja most Bécsben él. Jelenleg a salzburgi orvosi egyetemen tanul. Most sajnos nem fociztunk, de felajánlotta, hogy hétvégén rúghatunk egy párat. ;)
Hát most röviden ennyi írok a mai napomról. :) Szép nap volt! Deo Gratias! :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót! :)

Das war sehr gut, aber genug! :) II. Aufzug

Köszöntöm a kedves olvasóimat ismét! Be kell vallanom nagyon jó szobát kaptam: napközben szemembe süt a nap egy jó ideig, most pedig a székemből csodálhatom a teli holdat. :) A mai nap nagyon szép időnk volt. Remélem ez a kijelentés nem ad okot az irigységre a kedves bloglátogatónak, remélem, hogy ott is szép idő volt. Mostanában nem tudom, olyan sűrűn fürkészni a hazai időjárást, úgyhogy nem nagyon vagyok képben.
Na de térjünk vissza az előző napra. Végül is jobb, hogy nem bírtam befejezni, így többet tudok mesélni róla. :)
 Nos tehát ott tartottam, hogy a szánkhoz emeltük a literes kupát, és engedtük lefolyni bensőnk alagútjaiba a mennyei nedűt. ;) Vagy egy kicsit előre szaladtam volna? :) Na mindegy. Ha már itt kezdtem el, akkor itt is folytatom. Jól esett végre leülni egy kicsit beszélgetni és sörözni az után a fárasztó városnézés után. Mindent kitárgyaltunk (ami eszünkbe jutott:) ): a Josef testvéreit, a magyar politikai helyzetet ect.. Végül azt vettük észre, hogy mindannyiunk korsója elromlott: belenéztünk és láttuk az alját. Gondoltuk, visszamegyünk reklamálni, de már késő volt, meg az idő is hidegre fordult, így elindultunk haza. ;) De ezzel még nem ért véget a nap. Sőt, csak most kezdődött el igazán. Minden vasárnap este a Porenta igazgató úr rendez egy úgynevezett Oberstufe Gesprach-ot, ahol a gimnáziumi osztályokba járó kollégista diákoknak kell megjelenniük. Így mi se voltunk kivételek. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor sok éhes kollégista összeül pár tanár jelenlétében, és ugyancsak pár tanár jelenlétében és közreműködésével nekiveti magát az Augustinerből hozatott 5 l-es korsónak, a friss cipónak és a Lebenkese-nek. Közben természetesen megy a trécselés mikor Hoch Deutschban mikor dialektusban. :) Nagyon jó volt, jól éreztük magunkat. Úgy 10.30-kor ért véget a salzburgi "szeánsz". :)
A mai nap amint már említettem nagyon jó idővel lepett meg minket. Szinte egész nap tiszta volt az ég.
A tanítás kezdetén kiderült, hogy az órarend egy kicsit meg lett bolygatva, de végül is elegendő információhoz jutottunk, hogy tudjuk, mikor nem kell bemennünk órára. :)
Ma sikerült bejelentkeznünk a Magistratuson egy nagyon kedves új tanárnő segítségével. Hát igen most már ez is rendben van.
Be kell vallanom, jelenleg eléggé fáradt vagyok. Ki ne lenne kimerült egy olyan tesi óra után, mint amin ma részt vettünk. Dupla tesi óra, úgy, hogy az első felében annyit futottunk, hogy a végén már kapkodni kellett a levegő után. :) Végül annyi erőnk még maradt, hogy lejátszunk egy focimeccset. ;)
Ez a tesi egyébként eléggé rossz helyre lett betéve: hétfő délután a 10. 11. órákban. A vacsora is pont ilyenkor van, úgyhogy csak úgy tudtunk élelemhez jutni, hogy megkértük Josef barátunkat, hogy pakoljon meg számunkra két tányért. Nagyon kedves volt tőle, hogy elvállalta. :) Ez után az óra után jól esett az a pár szendvics meg üdítő. ;)
Nos most mennem kell, de nemsokára visszatérek újabb történeteimmel. :)
Addig is minden jót!

Das war sehr gut, aber genug! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most rövidre kell fognom írásomat, mert hamarosan kezdődik egy közös program, amin illik ott lenni. :) Nos a vasárnap nagyon klassz volt. Na de melyik vasárnap nem szuper! Ez a cool: még más ünnepekből csak egy van egy évben, addig a legnagyobb ünnepből minden hétre jut egy! ;) Tehát nagyon jó volt. (ha leszámítjuk a kaját, akkor is ;) ). Először is részt vettünk cseh barátainkkal a déli szentmisén. Természetesen öltönyben, hogy megadjuk a módját, és hogy minden osztrák lány utánunk forduljon; végül is négy magas öltönyös ember feltűnő jelenség. ;) Nem egyébként nem ez volt a célunk, csak hát már megszoktuk a piáros öltönyös miséket. A cseheket egy kicsit nehéz volt rávenni, végül rábeszéltük őket. Természetesen ők is szabtak feltételt: ne kelljen nyakkendőt venniük. ;) Szép mise volt, csak az a baj, hogy kevesen láthatták ezt a szépséget. Többen is lehettek volna a hívek, de azért így is szép számban megjelentünk. A mise után nagy meglepetésemre és örömömre találkoztam a régi vendéglátó családommal, a Huber családdal. Nagyon kedvesek voltak. Jó volt újra látni őket. Sok kedves emlékem fűződik hozzájuk. Isten áldja őket! :)
Aztán következett az ebéd, amit nem akarok részletezni, nehogy görcsöt kapjon a kedves olvasó ízlelőbimbója. :)
A nap másik legjobb része a délutáni kiruccanás volt. Délután 13 óra körül egy kis csapat hagyta el a Herz-Jesu-Missionare iskola területét. Mi voltunk azok: a Menyik Dani, az édesapja, a Peti, Josef és én. Sajnos Tomi :) nem jött velünk, mert fontos dolga akadt, de aztán ő se bírta fent a szobában, és elment egyet sétálni a városba.
Hát úgy volt ahogy sejtettem. A városnézés után hát hol, ha nem egy kocsmánál kötöttünk ki. De ez a város hibája: annyi kocsma van, hogy az ember hiába akar menekülni, előbb utóbb úgy is beleakad egybe. ;) Hát nekünk sikerült a legnagyobbat megtalálni: lehorgonyoztunk a hosszú séta után az Augustinerben.
Hát a részletekről majd később, most sajnos mennem kell .
Addig is minden jót!

Wo warst Dani bisher?

Ismét köszöntöm a kedves olvasókat ezen a borús estén! Remélem ott is annyi eső esik, mint itt, ugyanis jelenleg most nem ázik a Szűz Anya az udvaron. Egy csepp eső sem esett egész nap, csak felhős volt az ég, meg hideg volt, főleg estefelé. Egyébként igen az udvaron van egy kis Szűz Mária szobor, ami végül is soha nem ázik, mert a plasztika fölött van egy kis barlangszerű építmény. Ma fedeztem föl, amikor a focipályára mentem, hogy mozogjak egy kicsit, mert a végén még elhízok, olyan jól táplálnak minket. :) Nagyon szép helyen van egyébként. Mármint a szobor. Körülötte hatalmas tűlevelűek állnak, melyek monumentalitása növeli a hely misztikus hangulatát. Nagyon érdekes volt. Megfogalmazhatatlan béke és titokzatos csend honolt ezen a helyen (főleg, hogy most nincsen itt az a pár száz rohangászó tökmag :) ). 
Amint a címből is kiderül, egy új személy lépett az életünkbe. Ez volt végül is a nap egyik fő eseménye. :) A Menyik Daniról van szó akit elődünknek mondhatunk, ugyanis tavaly ő koptatta az Ország Ferivel ezen iskola székeit (padok nincsenek :) ). Már kerestük, mert tudtuk,hogy Salzburgban van, meg azt csiripelték a kis madarak, hogy abban a kollégiumban lakik, ahol mi is, de még nem találkoztunk vele, eddig. Érdekes, hogy a Peti pont abba a szobába került, ahol a Dani lakott. :) Ma érkezett vissza az ügyintézéseiből. Holnapra pedig már el is terveztük, hogy teszünk egy kis kiruccanást a városba. :) Reméljük most tovább jutunk. Legalább a következő kocsmáig. ;)
Ma egyébként semmi különös nem történt. A reggeli nagyon jó volt, az ebéd fenomenális, a vacsora pedig felejthetetlen. :) De nem ragozom tovább, nehogy aztán számon kérjenek, hogy kínzom a blogomon az olvasóim ízlelőbimbóit. :)
Hát az időnket olvasással, filmnézéssel, tanulással, asztrofizikával, zongorázással töltöttük el. Mindenki az érdeklődési körének megfelelően. :) Nekem meg még ki kellett egy kicsit szaladnom az Europarkba, mert vészesen elkezdett fogyni a zsepitartalékom. Nem tudom, lehet, hogy egy kicsit megfáztam, de gyorsan kiheverem. Nem olyan vészes. Úgyhogy ha valaki tervezi, hogy a nyomdokainkba akar lépni, a figyelmébe ajánlom, hogy itt eléggé változékony az időjárás, és könnyen meglepheti az embert.
Nos most csak ilyen rövid beszámolót írok, de ez mindkettőnknek jó. Nekem se fog idő előtt elkopni az ujjam, és a kedves olvasónak se kell annyi sületlenséget elolvasnia. ;)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!

Am Freitag

Ismét köszöntöm virtuális naplómban! Ma is én fogom egy röpke másfél oldal erejéig elkalauzolni önt egy salzburgi diák hétköznapjában. Tehát folytatódik a kaland. A fiúk még mindig bírják a kaját! ;)
Be kell vallanom, a mai nap majd belerokkantunk a tanulásba, olyan sok óránk volt. Pontosan kettő; egy német és egy angol. ;) Az angol óra gyorsan eltelt; a Petivel ismét külön kellett válnunk, ugyanis két angol csoport van, így én kerültem az egyikbe, a Peti pedig a másikba. Érdekes volt. Egész órán mindenki angolul beszélt. Ugye milyen érdekes, angolórán angolul beszélni. ;) A legtöbb idő azzal telt el, hogy mindenki elmondta, hogy milyen volt számára a nyári szünidő. Így végül nekem is be kellett számolnom a nyaramról. A legjobb az volt, amikor azt kérdezte tőlem, hogy voltam e valahol külföldön. Mondtam, hogy igen, Olaszországban a Nemzetközi Ministráns Találkozón, és találkoztam a Pápával. Erre mindenki felfigyelt. :) A következő kérdése az volt, hogy mit beszéltem vele. Aztán végül ki kellett őket ábrándítanom, hogy ez a találkozás 50 méter távolságból történt meg, tehát beszélgetésre nem nagyon volt alkalmam. ;)
Az irodalom óra gyorsabban telt, mint az angol. Az egyik percben még csak 5 perccel múlt el 10 óra, a másik pillanatban pedig már kicsöngettek. A tanár nagyon érdekes személyiség volt számomra. Csak úgy sugárzott belőle az a titokzatos jóság, tudás, bölcsesség. Nem emelete fel a hangját egy alkalommal sem, mégis amikor megszólalt, mindig síri csend honolt az osztályban. Egy komédiából olvastunk fel részleteket, amelyet nagy örömünkre a megadott oldalszámok alapján, hétvégén is kell egy kicsit forgatnunk. :) (G:E:Lessing: Nathan der Weise).
Hát igen, ez a tanítás nap se volt piskóta. De mondjuk azt figyelembe kell venni, hogy hétfőn és szerdán viszont délután is vannak tanítási óráink. :)
Délután végül is a biliárdozáson, az olvasáson és a függöny akasztgatáson (Wili visszatért, és a Peti is besegített :) ) kívül nem volt semmi különleges.
Ma este (ami miatt ilyen későn írok) tettünk egy kis kiruccanást Josef (Józsi :) ) cseh barátunkkal. Thomas most nem tartott velünk, mert éppen nagyon benne volt valamiben (emailozgatás vagy ilyesmi). Végül a kiruccanás a közeli kocsmába torkollott. ;) Nem kell megijedni, csak egy korsó sört ittunk. Legalább is én annyira emlékszem. ;) Nem is volt kedvünk többet fogyasztani e nemes nedüből, ugyanis 3 Euró körül volt az ára. :) Jót beszélgettünk. Kiderült, hogy Josef nem szereti a meztelen csigákat. :)
Nos most szerintem itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk.
Majd jelentkezem.
Addig is minden jót! 

Von Montag bis Donnerstag ist der Weg sehr lang

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Remélem előző írásommal nem nagyon untattam önöket. :) Nos most az a feladat vár rám, hogy visszapörgetve az időt, ismét elinduljak azon a fáradt, esős hétfői napon, hogy bebarangolva a számomra már ismert helyszíneket, fényt derítsek a múlt eseményeire.
Hétfő: Az első tanítási nap. Hát már reggel meglepetés ért minket, amikor közölték velünk, hogy csak azért keltünk fel hatkor, hogy megreggelizzünk, mert a tanévnyitó szentmise csak 10.30-kor kezdődik. Hát nem nagyon bánkódtunk azon, hogy délelőtt nincsenek órák. Szépen visszamásztunk a 3.emeletre és szundítottunk még egyet, hogy a szertartáson friss lélekkel vehessünk részt. ;) A másik meglepetés, ami ért minket az maga a szentmise volt, mármint a menete, ugyanis (amint már a Peti írta :) ) egy kicsit fel volt bolygatva a sorrend. A könyörgés után egyből következett a Miatyánk, majd hosszas éneklés és imádság után, a Kánon részt kihagyva véget ért az évkezdő nagy "Szentmise". Meglepődésünkből felocsúdva mi is követtük az osztályba felfele áramló diáktömeget. Szerencsére nem csak a szobánk, hanem a termünk is fent van a magasban, úgyhogy júniusra jó izmos lábaink lesznek, főleg a zarándoklat után. :) Természetesen itt sem szokás témazáróval kezdeni, úgyhogy az óra beszélgetéssel valamint a fontosabb dolgok megvitatásával telt el. Ez a tanítási nap meg kell hagyni, gyorsan eltelt. A délután olvasással, pihenéssel és egy kis tanulással ütöttük el az időt.
Kedd: Esős napra ébredtünk. De nem kellet sokáig hallgatnunk a csatornán át lezúduló esővíz csobogását, mert hamarosan eloszladoztak a felhők, és a tanítási nap második felében a világosságot már a nap sugarai adták. Nem panaszkodhatunk, hogy ezen a napon sok óránk lett volna, ugyanis csak négyszer ötven percet kellett végigülnünk a tanteremben. Hát volt egy kis Musikgeschichtquiz a fizika órán, amit az énektanár helyettesített. Hát mit mondjak, azért mi is remekeltünk. A tízből eltaláltunk legalább hármat. :) Na de a biológia órán se volt sok alkalmunk az unatkozásra. A tanár csak úgy pörgött. Ő mondta mondta az anyagot, a diákok meg sorra tették fel a kezüket. A Petivel majd leesett az állunk. Úgy látszik az osztrákok lelkesebbek a biológia tanulásban. :) Na de majd megmutatjuk, hogy a magyarok is fel tudják venni a tempót. ;) Végül elérkezett a letzte Stunde. Ekkor még mit sem sejtve ültünk be a földrajzórára, azt gondolva, hogy ez az első, és ez lesz az utolsó. Hát ember tervez, Porenta végez. :) Ugyanis az igazgató úr olyan kedves volt, hogy minket kímélve ő választotta ki számunkra a földrajz tárgyat, hogy ezzel se keljen fáradnunk. ;) De én nem bánom. Végül is nem fogok belehalni abba a 10 tantárgyba. A napi feszültség levezetése végett, kiálltunk a csehek ellen, játszottuk egy kis billiárdot. Ja igen még nem említettem (amit már a Peti említett), hogy ezen tanévben is jöttek vendégdiákok Csehországból. Hát igen. Ez a magyar cseh barátság mindig bejön. Nekünk is bevált. Próbája ki ön is! ;) Nagyon rendes srácok. A nevük Thomas és Josef (ahogy Peti mondaná Tomi meg Józsi ;) ). Tőlünk két évvel fiatalabbak. Az első közös étkezéskor ismerkedtünk meg velük. Ez mindig így van: az idegenek mindig egymásra találnak, hisz egy csónakban evezünk. Nos tehát billiárdoztunk, és megcselekedtük, mit a haza megkövetelt: 2-1 re csehül elvertük a cseheket idegenben. :) A mai nap érdekessége még, hogy ezen a napon kaptam meg az első munkámat. :)
Szerda: Hát ez a Salzburgi időjárás eléggé változatos. Az egyik órában még borús, a másikban meg-bár felhősen, de- napos. Ezen a napon egy kicsit korábban keltem, hogy meglessem milyen egy hétköznapi mise Salzburgban. Nagyon érdekes érzés volt kora reggel ebben a hatalmas sötét iskolában mászkálni, ugyanis a kápolna, ahol a hajnali szertartás volt az iskola másik oldalán található. Hát a létszám, illetve a résztvevők életkora az itthoni misékéhez hasonló: egy kis csapat idős néni. :) De nagyon szép mise volt. :)
Hát ez a nap valóban megért egy misét, ugyanis eléggé kemény volt. 7 óra azért nem kis váltás ezek után a lightos órarendek után. Ez a nap már normálisan, az órarend szerint folyt le. Már utaltam rá, de most egy kis kitérővel beszámolnék az órarendről is. Tehát a vendégdiák maga határozhatja meg, milyen órákra szeretne bemenni (elvileg :) ). A hittan és a tesi kötelező, a többi mind választható. De hát egyértelmű, hogy  érdemes felvenni az alaptárgyakat (matek, német, töri), valamilyen plusz nyelvet, és azokat a tárgyakat, amivel az ember továbbtanul majd az egyetemen. Hát most röviden ennyit szólnék erről, de ha bármi kérdés van, szívesen válaszolok. Nos a filozófia meg az angol még mindig osztályfőnöki óra volt, de a következő tanórák már a rendes kerékvágásban teletek el. Biosz, délután pedig töri, matek, föci és hittan. Bár a hittan elmaradt, így mehettünk haza, az 5*2-es otthonunkba. Délután más programom is volt, aminek köszönhetően lógtam egy kicsit a matek meg a töri óráról. Függönyüket kellett felakasztanom egy pár osztályban. A segítőm a kereskedő volt, aki behozta az iskolába a függönyöket. Egy kicsit olyan rajzfilmfigura szerű volt, amire rátett még egy lapáttal a bemutatkozása: Mein Name ist Wili. :) Később a Peti elmondta, hogy milyen sok jó dologról maradtam le: a töri tanár szigorú tekintetéről valamint a matek tanár érdekes köregyenletéről. :) Hát ez után valóban ránk fért egy kis pihenés. Ja most, hogy a vacsora fele közeledünk (17.20-kor ért véget az utolsó óra, a vacsora pedig 17.45-kor van) beszélek egy kicsit az étkezésekről. Hát az osztrák konyhára egyenlőre semmi rosszat nem tudok mondani. Akinek ezek után a kaják után, amiket én megettem mégis lenne valami panasza, annak az embernek nagyon válogatósnak ill. rosszindulatúnak kell lennie. :) Itt az a legjobb, hogy klassz ételeket adnak, és még repetázni is lehet. ;) Úgyhogy nem fogunk éhen halni. A reggeli mindig 7-kor van, az ebéd 12.30 körül, a vacsora pedig -amint már említettem - 17.45-kor. Egy újabb jó érv, hogy eltölts egy évet Salzburgban. ;) Ja egyébként amit már a Peti is írt, én is megemlítem: találkoztunk egy nagyszájú "kiscsákóval", akinek a szülei közül az egyik magyar származású (azt hiszem az édesapja). Egy kicsit én is meglepődtem, hogy a sok német szó között, hirtelen magyar szavak ütköztek a dobhártyámnak. :)
Csütörtök (ma): Hát ma se kellett volna felkelnünk 6-kor, csak a reggeli miatt, ugyanis az első óránk Freistunde volt. Ma valóban elváltak útjaink egy időre a Petivel, ugyanis ő jobban szeret kornyikálni, mint festeni. :) Nagyon klassz volt a rajzterem. Hát egy kicsivel nagyobb mint a miénk. :) Az első órán kaptunk egy feladatot, amit a második óráig be kellett fejezni. Szürreális stílusban, a felírt címet figyelembe véve (amikor szék voltam) kellett egy rajzot készíteni. Hát összehoztam valamit. :) A matek órán folytattuk a koordináta geometriát (köregyenlet meg ilyesmi :) ), a törin pedig önállóan fel kellett dolgoznunk a Koreai háborút, a Kubai és a Szuezi krízist, mert a tanár úrnak akadt egy kis adminisztrációs elintéznivalója. :) Azért ma se fáradtam el annyira, hogy ne menjek le focizni a cseh barátommal és a többi salburgi kis lurkóval. Egész jót játszottunk. :) Itt egyébként nagyon jó lehetőségek vannak a sportolásra: van kosárpálya, focipálya, futópálya, méghozzá nagyon jó kivitelezésben. :) Bár a kosárpalánk egy kicsit alacsony, vagy csak én nőttem meg. ;) A salzburgi kaja hatása. ;)
Na akkor ma ennyit írnék. Szerintem már ezt is elég lesz átböngészni a kedves olvasóimnak.
Majd jelentkezem a következő érdekfeszítő eseményekkel. :)
Addig is minden jót!

Hát itt a várva várt első bejegyzésem :)

Nos. Kedves Blogom... na jó ezt inkább mellőzöm.:) Tehát kedves olvasóim! Köszöntöm önöket ezen blogon! Helyezzék magukat kényelembe otthon a kényelmes székben a számítógép asztala előtt, és merüljenek el ezen sorok olvasása közben egy fergeteges kalandban! :) Ez a történet Salzburgban, a világ egyik legszebb és legtöbb kis szemtelen diákkal rendelkező városában játszódik. :) Az egész egy kis falucskában kezdődött. Mi van a táblára írva? Nagyv... Ja Nagyvenyim! Igen bocsánat! Tehát egy kis falucskában, Nagyvenyimben. Történetünk tehát itt kezdődik. Hideg volt, a szél fújt, az eső kis szemekben szitált. Senki nem járt az utcán... Na térjünk a lényegre. Csak egy szobából szűrődött ki kékes, sejtelmes fény. Mi ez? Elfelejtették kikapcsolni a tévét? Kik ezek a hanyag...? Ja ez a Peti meg én. :) Ja akkor más. Ezen este valahogy nem jött szemünkre álom, legalább is nem sokáig, mert 2 óra körül már fel kellett kelnünk, ugyanis 3 óra körül, pontosan fél négykor kigurult a "garázsból" a kisbusz, hogy utasait a messzi Ausztria tájaira röpítse. Mondhatni nehéz volt az ébredés. A bepakolás után elfoglaltuk helyünket, és körmöt rágva vártuk a nagy pillanatot, amikor a sofőr behelyezi a indítókulcsot, és beindítva a motort, megkezdi a nagy utat. Hát az utazásról nem írnék sokat, hiszen már így is sok betűt pazaroltam el, meg egyébként is olyan volt, mint a többi: hosszú, fárasztó,unalmas (bár nekem soha nem volt unalmas). :)
Hosszú kilóméterek után végre felcsillant a remény. Három napi lovaglás után megláttuk a fehér tornyot... ? Ja bocsánat ez egy másik kalandom. ;) Nos tehát a piros mikróbusz ablaküvegein át fürkészve a kinti tájat, megpillantottuk Salzburg elővárosát. Na végre megérkeztünk... volna, ha amint már a Peti írta (egy párszor hivatkozni fogok a Petire, hiszen ő már engem megelőzve leírt pár dolgot a saját blogján, ezt főleg annak mondom, aki olvassa az ő írásait is) GPS nem tréfált volna meg minket. De ez a kis technikai probléma, kiváló alkalmat adott arra, hogy megérkezésünk előtt, még tegyünk egy városnéző körutat. Amikor megírtam érkezésünk időpontját nem sokat tévedtem, hiszen 10 órát írtam, és Salzburg határát 09.45 -kor értük el. Csak a "városnézés" egy kicsit elhúzódott. Ennek ellenére Peter Porenta az iskola igazgatója barátságosan és megértően fogadott minket 10.30 körül. A saját rezidenciák kulcsait - igen saját szoba- a Bodenko nevezetű épületrész bejáratánál vettük át, és elkezdődött a BEKÖLTÖZÉS nevezetű hosszas és fáradságos folyamat.  Ezen a napon (2010.09.11. Szombat) különösebb dolog nem történt. Kipakoltunk, otthonossá tettük a kis birodalmunkat, és vadásztunk a  Porenta igazgató úrra, hogy sikerüljön beállítani az internetet a szobánkban.
Az első éjszaka egy kicsit fura volt, meg az ébredés is. Már nem magyar levegő tódult be az ablakon, amikor reggel kinyitottuk, hanem a friss alpesi. A szintünkön (3.emelet) nem sokan voltak. Egy két külföldi diák, de őket is csak ritkán láttuk. Az igazi élet csak ezután kezdődött. Miután utastársaink elindultak haza, egy ideig ott álltunk megdermedve az udvaron, és kezdtük megérteni: most lettünk csak igazán Salzburgerek, egyedül az osztrák dialektika rengetegében. Hogy ne legyünk nagyon magányosak, estére a számunk a kollégiumban kb. 35-re gyarapodott, ha nem többre. A nagy becihelődést követően éppen hogy leülhettek az újonnan érkezett diákjelöltek, máris velünk együtt jönniük kellett az első emeletre egy rövid közös beszélgetésre. Hát itt nagyjából kiderült, hogy milyen emberekkel fogunk egy évet eltölteni. Stefan Hagenhofer, a kollégium vezetője egy fiatal, energikus  ember, aki körül mindig találunk pár diákot. Ő vezette ezt a beszélgetést, ami szerintem egész jól sikerült.
Nos a megérkezésről és az első napról röviden ennyit írnék. :) Ezen hét történéseit a következő bejegyzésben fogom közölni a holnapi napot is belevéve.
Addig is minden jót!