2010. december 19., vasárnap

Immáron egyedül

Tök király! Milyen szép napos időnk van, így előbb megszáradnak a gatyáim. Tegnap egy kicsit igénybe kellett vennem a mosógépnek nevezett csodamasinát, mert már egész kis dombot képzett a szennyes ruhák sokasága a szobámban. Köszöntök ismét mindenkit, akik az élet sínein ismét eljutottak a következő állomásig, a mai Vasárnapig! Bár a fenti mondat kicsit túlzás volt, de azért már tényleg itt volt az ideje egy mosásnak, ami nem is egy volt, hanem kettő, mert a fehér ruhákat külön kellett mosnom, így ez a kis mellékes cselekmény 2 eurómba került. Igen, itt egy mosás 1 júró, de lehet, hogy már írtam.
De most egy kicsit szomorú is vagyok: egyedül kint a germán népek tengerében honfitárs nélkül. Igen, egyedül, ugyanis a Peti tegnap hazautazott, és ő már otthon kortyolgathatja az ő általa normálisnak nevezett kávéját. Pénteken csináltunk az ő hazautazásának alakalmából egy nagy búcsúpartit. Hát ember meg kell hogy mondjam, hogy három sör több, mint kettő. Másfél liter sör után azért már jó hangulata van az embernek. De ez pont jó volt. Megbeszéltünk egy pár fontos dolgot, például, hogy mi jót fogunk csinálni először, ha hazaérünk, vagy hogy a mögöttünk lévő lányok közül ki a legszebb, vagy hogy a nyikolatyu... szót hogyan kell helyesen kiejteni. Visszafelé egy kicsit szerenádoztunk útközben. Mondom, jó hangulat volt.
Új dolognak számított a héten, hogy reggelente külön sportfoglalkozásra jártunk: hólapátolás. Szinte minden reggel részt kellett vennünk az edzéseken a naponta leesett nagy hómennyiség miatt.
Csütörtök este játszottunk egy kis pókert. Eleinte más volt a tervünk, de tekintetbe véve azt, hogy elsőként olyan társassal próbálkoztunk, ami szabályzatának elolvasásakor még a német anyanyelvű is így reagált: Was?, inkább a póker mellett döntöttünk.
Pénteken volt az igazgató szülinapja. Isten éltesse! Ma lesz egy kis ünnepség is az Oberstuferunde-n ezen alakalom tiszteletére: sör, Lebenskase, tehát a tradícionális osztrák ünnepelés.
Szintén pénteken az iskola templomában részt vettünk egy Adventi koncerten, amelyben az iskola diákjai és tanárjai léptek fel. Természetesen ez után a program után kezdtük meg a mi saját szervezésű város- ill. Augustinerlátogatásunkat.
Nos további szép vasárnapot! Azt hiszem, hogy ebben az évben ez lesz az utolsó előtti bejegyzésem, ugyanis ma este még írok egy rövid beszámolót a Müncheni útról, ahogy ígértem. Úgyhogy ez alkalommal szeretnék mindenkinek Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánni előre is! Isten áldja a Magyarokat! Isten áldja az Emberiséget!

2010. december 12., vasárnap

Ez volt az utolsó haver

Már megint Vasárnap? Hú a mindenit, ilyen erős azért csak nem lehetett az a forralt bor. Köszöntök ismét mindenkit az Internetnek nevezett éterben! Hétfőn volt egy kis ünnepségünk Szent Miklós, Mikulás alkalmából. Egy kis kollégiumi összeruccanás. Még a mikulás is eljött egy jól ismert helyi lelkész személyében és egy inkább Uruc-hai-ra, mint Krampuszra hasonlító kísérővel. Tényleg először nem tudtam eldönteni, hogy most a Mikulást ünnepeljük, vagy pedig egy forgatásra csöppentem: a Gyűrűk Ura negyedik extra változata: Gandalf és a Szörnyeteg. De aztán az ellentmondás (azért a harmadik rész végén nem volt olyan jó a hangulat, hogy Gandalf összespanoljon egy Uruk-hai-al) ráébresztett, hogy nem kell félnem, jó helyen vagyok. Ezt a tényt a később az asztalon elhelyezett puncs is megerősítette. Volt egy kis történetfelolvasás, aztán felolvasásra kerültek a költemények is, amelyeket egymásról írtunk. Majd végül beleugrottunk az esti életbe: beszélgetés, sütizés, társasozás és puncs ivás.
Jó is volt ez a kis felengedés a délutáni kemény hokimeccs után (akinek a hokimeccsről valami más is eszébe jut, akkor az büszke lehet a perverzitására; ez csak egyes olvasóimnak szól). Igazából még soha nem vettem részt ilyen sport tevékenységben, de szórakoztató volt, csak kicsit esetlenek voltunk még a Petivel.
Reggel szerencse, hogy én nem szoktam olyan kómásan kilépni a szobámból, mint egyesek, mert akkor mikuláspalacsinta fogadott volna a mikuláscsomag helyett. Kedves volt ez a gesztus, főleg, hogy még az italos szoba is kapott. Hát igen, idáig jó szolgálatot tett, úgyhogy megértem.
Nagyon figyelemreméltó és követendő példa az osztrákok gondolkodása: náluk Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe munkaszüneti nap (legalább is tanítás nem volt). Úgyhogy Szerdán az egész napunk szabad volt. Alvás, olvasás, netezés, ahogy ez egy ilyen szünnaphoz illik, na és persze ezen nagy esemény tiszteletére szentmisén való részvétel.
Most a kicsik belekezdtek valami teás üzletbe. 50 centért teát készítenek neked, és még fel is hozzák a szobádba. Nem semmi. Ma is rendeltem tőlük, és lám még egy ajándék süteményt is kaptam. Nem mondom, micsoda vállalkozás! Csak egy kicsit több cukrot is használhatnának.
Az utóbbi napokban eléggé változékony itt nálunk az időjárás. Egyszer 20 centis hó, aztán egy éjszaka alatt elolvad, aztán megint hóvihar. Pénteken tömérdek mennyiségű hó esett, úgyhogy be kellett vetnie magát a Hungary Különítménynek: egész reggel havat lapátoltunk. Na de ezzel nem ért véget a nap, mert még várt ránk pár összeszereletlen szekrény és egy pár széttépnivaló karton. Hosszú volt ez a nap. Este nem is volt kedvem focizni az egyetemistákkal.
Eljött tehát ebben az évben az utolsó itt töltött vasárnapod Peti haver! Hát hamarosan rám is sor kerül! Jó volt ez a pár hónap amit idáig itt töltöttünk.
Nos ennyit erről a hétről! További szép adventi várakozást! Sikeres hetet! Ha tudtok, akkor kérlek imádkozzatok egy pap barátomért, aki mától pap, tehát a mai napon szentelték! Az ima mindig szükséges, csak ezt a mai világ nem érti és nem fogadja el. Nagy kár! De hamarosan mindenki rájön, hogy szüksége van nagyon is az imára. :)

2010. december 5., vasárnap

Forralt bort kortyolgatok, a lábam ujja csontig fagyott

Hideg van, a kukám már szinte megtelt az elhasznált zsepikkel, de azért meg vagyok, és újra itt. Köszöntök mindenkit, aki velem együtt megélhette ezt a Vasárnapot! Érdekes dolog ez az Élet, mindig új arcát mutatja, de egészében soha nem láthatod. Mindig tartogat számodra valami újat, valami meglepőt, legyen az akár zord, akár tetszetős, akár megrázó, akár felemelő. Na de ez a blog nem arra hívatott, hogy filozofálgatásaimat közöljem rajta, hanem hogy a teljesség igénye nélkül beszámoljak egy Jeti mindennapi kalandjairól Salzburgban. Jelenleg most az elmúlt hét beszámolójának közlésére kerül sor, ami bőven szolgáltat élménybeszámolónak alapanyagot, viszont-mivel az idő nagy úr- csak röviden ejteném meg ezt a kis heti jelentést.
Már az előző napokban is esett csekély mennyiségű hó, de hétfőn mindent beleadtak a hófelhők: megrázva magukat landolásra kész hópelyhek millióit bocsátották szabadon, így majdnem 6-7 centis hóréteget képezve. Ebben a zord időben kellett nekem bemenni hétfőn a városba, hogy Vorteilscarde-t csináltassak. Ez egy az Öbb által kibocsátott kártya, amely által kedvezményesebben lehet utazni (pontosabban 50% kedvezménnyel).
Angol órán megint bent volt az Amerikából érkezett gyakornok fiatal tanárnő. A karácsonyról beszélgettünk, hogy milyen különbségek vannak az európai és az amcsi karácsony között.
A munka terén nekem most szünet volt, csak a Petiéknek kellett egy kicsit fúrni Szerdán. Vicces volt, éppen hittan óránk volt: néha mikor a tanár szünetet tartott a mondanivalójában, tompa berregést lehetett hallani a síri csöndben: brrr... brrrr... Egy másodpercre elgondolkozott, nagyot nézett, aztán folytatta tovább a "szentbeszédet". Azt a fejet öregem! :D
Csütörtökön és Pénteken Münchenben voltunk. Ez egy olyasféle évfolyami kirándulás volt. Itt annyi minden történt, olyan sok élményünk volt, hogy most hosszú lenne elmesélni, de majd erre is sort kerítek egyszer.
Tegnap a Tomassal, a Tomival, az egyik cseh fiúval bent voltunk a városban. Elég nagy a felfordulás most az Óvárosban: mindenütt standok, árusok százai, és szokás szerint minden kapható: a plüss sörösüvegtől, a Mozart golyón át a forralt borig. Az utóbbival tegnap én is egy kicsit közelebbről is megismerkedtem: nagyon jól esett egy kis forralt bor a -10 fokban. Sőt még olcsóbb is volt, mint Münchenben, mert ott 3.50 euróért, itt pedig 2.80-ért vettem.
Nos tehát ez lenne az a rövid beszámoló, és ez lenne itt a vége. Amint ígértem a Müncheni élményekre még visszatérek. Addig is minden jót! Örüljünk, hogy két fülünk van, és mégsem vagyunk szatyrok!