Igen- válasz a kérdésre. Elszállt, méghozzá nagyon gyorsan. Gyorsan telik az idő, ha jól mulat az ember. Nagyon sok minden történt ez alatt az év alatt: sok új ismeret, sok új élmény, sok új tapasztalat és sok új áldás. Sok minden van, amiért hálát adhatok, hálát adhatunk. Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ez a 8 hónap felejthetetlen fog számunkra maradni. Nem kis változás ez az ember életében. Megismerni egy új világot, egy új kultúrát, egy új közösséget távol a hazától, a megszokott otthoni környezettől, a családtól, a barátoktól. Voltak ezért persze nehézségek is, de ezek elenyésznek a sok klassz dolog mellett. Ez a tanév olyan gazdag volt, hogy most így nehéz is lenne végig gondolni, mi minden történt velünk. De a mai bejegyzés nem is ezt akarja szolgálni, hiszen ez még nem a végső búcsú pillanata (meg maga a blog egy összefoglalás), de hamarosan az is eljön: ez az utolsó előtti bejegyzésem. Most két hónapig Magyarországon tartózkodom, úgyhogy addig szünetel a beszámoló sorozat. Azután pedig már csak egy végső, kiértékelő, összefoglaló, hálaadó bejegyzés fog júliusban következni. Igen, elszállt ez az év, eljutunk lassan a végére, és jönnek szeptemberben a követők, az utódok, az újoncok.
Remélem mindenkinek jól telt a szünidő. Nekem igen, kellemesen és gyorsan. A szünetet követő héten nem sok különleges dolog történt. Egyedül kellett ezt a hetet eltöltenem, szürke magányba, a külföldi társaim nélkül: se a csehek, se a Peti nem tartózkodtak Salzburgban. De azért nem volt olyan vészes, úgy is sok elintéznivaló dolgom volt még a hazautazásom előtt. Elköszöntem osztrák barátaimtól, sok sikert kívántam nekik az érettségihez, és szombaton én is nekivágtam a nagy útnak haza.
Legközelebb és egyben legutoljára majd júliusban találkozunk.
Addig is minden jót!
