Köszöntöm a kedves olvasókat! Hát valóban így van! Erre leginkább akkor jöttem rá, amikor megpróbáltam felemelni az első kőlapot a kinti kertben, és azt vettem észre, hogy egy kicsit nagyobb erőfeszítést kíván a továbbemelése, mint amire számítottam. Milyen kőlap? Miket beszélek én itt? Igen kőlap. Megkaptuk a következő nagy munkánkat: labirintusépítés. :) Érdekes ötlet, és érdekes lesz a kivitelezése is. ;) A munkálatok úgy kezdődnek el, hogy a helyen ahová a kanyargós útvesztő meg lett tervezve, fel kell szedni a kő járólapokat. Nos ezt mi ma már elkezdtük, és büszkén állíthatjuk, hogy az egyharmada már mögöttünk van. :)
Nos a tanítási napról most nem írnék sokat, mivel megint csak elszaladt az idő. Öt óra, négy szünet, egy ebéd. Leginkább az utolsót vártuk már nagyon a Petivel, úgyhogy a töri óra számunkra eléggé lassan telt el, bár számomra érdekes volt. :) Annál jobb volt, amikor meghallottuk a csengőt. Itt egyébként érdekes a csengő: nem az a fülsüketítő, mint ami nálunk található, hanem egy csendes kis dallamocska, ami a hangszórón keresztül örvendezteti meg a már elvágyó fiatalokat. :)
Nos mára ennyit. Majd jelentkezem. Addig is minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése