Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Azt hiszem ez az első napközbeni bejegyzésem. :) Hát akkor először is a mai napról, aztán következik a várva várt befejezése a Wandertagnak. :) Reggel hideg és felhős időre ébredtünk. Most már tényleg őszies hangulat van, de így van rendjén (bár ilyenkor azért még nem szokott ilyen hideg lenni). Ma csak három órát kellett végighallgatnunk. Irodalom órán kis olvasgatás után, fogtuk magunkat, és lementünk az énekterembe, hogy megnézzünk egy filmet a Nathan der Weise című műről, melynek írója Lessing. Érdekes volt, még jeleneteket is láthattunk a történetből kiváló színészek előadásában. :) Aztán töri, biosz. :) Kiderült, hogy jövő héten lesz egy kis számonkérésszerűség biológiából. Úgyhogy előre a sejtbiológia világába! :) A nap többi része pedig az ismerős forgatókönyv szerint fog eltelni: tanulás, tanulás ... :) Ja végre van irodalom könyvünk is, úgyhogy teljes a megelégedettség. ;)
Nos akkor repüljünk vissza egy kicsit a múltba, pontosan 2010.09.24-re. :) Ott tartottam, hogy beszélgettünk egy kicsit, aztán elváltak útjaink, és elindultam, hogy folytassam tovább a nagy utat. :) A tovább konkrétan azt jelenti, hogy elindultam három csomaggal és egy kabáttal (az egyre melegedő időjárás miatt már nem volt szükség kabátra, úgyhogy azt is cipelhettem) a Festung irányába, ugyanis úgy gondoltam, ha már itt vagyok és ilyen szép idő van, akkor megnézem azt a gyönyörű helyet, ahol olyan rég voltam, és amit úgy hívnak, hogy Mönchs berg. :) És jól tettem-még akkor is ha a csomagok megnehezítették az utamat- ugyanis a következő napra lehűlt az idő, meg az erdős részen keresztül mégis csak kellemesebb volt, mint a zajos városban. A Modern Művészetek Múzeuma után egy kicsit meg is álltam, hogy feltöltsem a kifogyóban lévő vízkészletemet, és hogy olvasgassak egy kicsit a csöndes, hűs levegőn. :) Egyébként nagyon szép a kilátás, főleg a Humboldt-Terasse-ről. Meg kell hagyni, hogy a térkép alapján egy kicsit nehéz volt eligazodni a kanyargó utakon, de a táblák mindig eligazítottak, meg azért nem olyan nagy terület, hogy az ember eltévedjen. :) Fájó szívvel, de végül el kellett indulnom, hogy a városon átmenetelve visszatérjek a Liefering hadiszállásra. :) A vasútvonal mentén haladtam az iskola felé, ugyanis ezt már ismertem, másrészt itt azért nyugisabb a légkör, mint mondjuk az Ignaz--Harrer-Strasse-n. Már majdnem ott voltam a sulinál, amikor valaki eszeveszetten elkezdett csörömpölni a biciklicsengőjével. Miután félreálltam és utána se hallgatott el a kedves illető figyelemfelhívó készüléke, gyanússá vált, hogy valamelyik jómadár szórakozik velem. És lám a Peti és két osztálytársam jelentek meg mellettem kényelmesen tekerve a biciklit. :) Kérdezték, hogy én meg hol voltam. "Hát-mondtam-tettem egy kis kiruccanást a városban" -és ekkor már úgy éreztem, hogy leszakad a kezem. ;) Nem azért nem volt olyan nehéz, és a Peti olyan kedves volt, hogy az utolsó ötven méterre átvette a saját csomagját, ugyanis a barátom neki is hozott egy "apróságot". :) Úgyhogy este jól esett az a pihenés. :)
Hát röviden ennyit. :) Végre a végére jutottam. :)
Majd jelentkezem, addig is minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése