Das war sehr gut, aber genug! :)

Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Most rövidre kell fognom írásomat, mert hamarosan kezdődik egy közös program, amin illik ott lenni. :) Nos a vasárnap nagyon klassz volt. Na de melyik vasárnap nem szuper! Ez a cool: még más ünnepekből csak egy van egy évben, addig a legnagyobb ünnepből minden hétre jut egy! ;) Tehát nagyon jó volt. (ha leszámítjuk a kaját, akkor is ;) ). Először is részt vettünk cseh barátainkkal a déli szentmisén. Természetesen öltönyben, hogy megadjuk a módját, és hogy minden osztrák lány utánunk forduljon; végül is négy magas öltönyös ember feltűnő jelenség. ;) Nem egyébként nem ez volt a célunk, csak hát már megszoktuk a piáros öltönyös miséket. A cseheket egy kicsit nehéz volt rávenni, végül rábeszéltük őket. Természetesen ők is szabtak feltételt: ne kelljen nyakkendőt venniük. ;) Szép mise volt, csak az a baj, hogy kevesen láthatták ezt a szépséget. Többen is lehettek volna a hívek, de azért így is szép számban megjelentünk. A mise után nagy meglepetésemre és örömömre találkoztam a régi vendéglátó családommal, a Huber családdal. Nagyon kedvesek voltak. Jó volt újra látni őket. Sok kedves emlékem fűződik hozzájuk. Isten áldja őket! :)
Aztán következett az ebéd, amit nem akarok részletezni, nehogy görcsöt kapjon a kedves olvasó ízlelőbimbója. :)
A nap másik legjobb része a délutáni kiruccanás volt. Délután 13 óra körül egy kis csapat hagyta el a Herz-Jesu-Missionare iskola területét. Mi voltunk azok: a Menyik Dani, az édesapja, a Peti, Josef és én. Sajnos Tomi :) nem jött velünk, mert fontos dolga akadt, de aztán ő se bírta fent a szobában, és elment egyet sétálni a városba.
Hát úgy volt ahogy sejtettem. A városnézés után hát hol, ha nem egy kocsmánál kötöttünk ki. De ez a város hibája: annyi kocsma van, hogy az ember hiába akar menekülni, előbb utóbb úgy is beleakad egybe. ;) Hát nekünk sikerült a legnagyobbat megtalálni: lehorgonyoztunk a hosszú séta után az Augustinerben.
Hát a részletekről majd később, most sajnos mennem kell .
Addig is minden jót!