Immáron egyedül

Tök király! Milyen szép napos időnk van, így előbb megszáradnak a gatyáim. Tegnap egy kicsit igénybe kellett vennem a mosógépnek nevezett csodamasinát, mert már egész kis dombot képzett a szennyes ruhák sokasága a szobámban. Köszöntök ismét mindenkit, akik az élet sínein ismét eljutottak a következő állomásig, a mai Vasárnapig! Bár a fenti mondat kicsit túlzás volt, de azért már tényleg itt volt az ideje egy mosásnak, ami nem is egy volt, hanem kettő, mert a fehér ruhákat külön kellett mosnom, így ez a kis mellékes cselekmény 2 eurómba került. Igen, itt egy mosás 1 júró, de lehet, hogy már írtam.
De most egy kicsit szomorú is vagyok: egyedül kint a germán népek tengerében honfitárs nélkül. Igen, egyedül, ugyanis a Peti tegnap hazautazott, és ő már otthon kortyolgathatja az ő általa normálisnak nevezett kávéját. Pénteken csináltunk az ő hazautazásának alakalmából egy nagy búcsúpartit. Hát ember meg kell hogy mondjam, hogy három sör több, mint kettő. Másfél liter sör után azért már jó hangulata van az embernek. De ez pont jó volt. Megbeszéltünk egy pár fontos dolgot, például, hogy mi jót fogunk csinálni először, ha hazaérünk, vagy hogy a mögöttünk lévő lányok közül ki a legszebb, vagy hogy a nyikolatyu... szót hogyan kell helyesen kiejteni. Visszafelé egy kicsit szerenádoztunk útközben. Mondom, jó hangulat volt.
Új dolognak számított a héten, hogy reggelente külön sportfoglalkozásra jártunk: hólapátolás. Szinte minden reggel részt kellett vennünk az edzéseken a naponta leesett nagy hómennyiség miatt.
Csütörtök este játszottunk egy kis pókert. Eleinte más volt a tervünk, de tekintetbe véve azt, hogy elsőként olyan társassal próbálkoztunk, ami szabályzatának elolvasásakor még a német anyanyelvű is így reagált: Was?, inkább a póker mellett döntöttünk.
Pénteken volt az igazgató szülinapja. Isten éltesse! Ma lesz egy kis ünnepség is az Oberstuferunde-n ezen alakalom tiszteletére: sör, Lebenskase, tehát a tradícionális osztrák ünnepelés.
Szintén pénteken az iskola templomában részt vettünk egy Adventi koncerten, amelyben az iskola diákjai és tanárjai léptek fel. Természetesen ez után a program után kezdtük meg a mi saját szervezésű város- ill. Augustinerlátogatásunkat.
Nos további szép vasárnapot! Azt hiszem, hogy ebben az évben ez lesz az utolsó előtti bejegyzésem, ugyanis ma este még írok egy rövid beszámolót a Müncheni útról, ahogy ígértem. Úgyhogy ez alkalommal szeretnék mindenkinek Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánni előre is! Isten áldja a Magyarokat! Isten áldja az Emberiséget!

Ez volt az utolsó haver

Már megint Vasárnap? Hú a mindenit, ilyen erős azért csak nem lehetett az a forralt bor. Köszöntök ismét mindenkit az Internetnek nevezett éterben! Hétfőn volt egy kis ünnepségünk Szent Miklós, Mikulás alkalmából. Egy kis kollégiumi összeruccanás. Még a mikulás is eljött egy jól ismert helyi lelkész személyében és egy inkább Uruc-hai-ra, mint Krampuszra hasonlító kísérővel. Tényleg először nem tudtam eldönteni, hogy most a Mikulást ünnepeljük, vagy pedig egy forgatásra csöppentem: a Gyűrűk Ura negyedik extra változata: Gandalf és a Szörnyeteg. De aztán az ellentmondás (azért a harmadik rész végén nem volt olyan jó a hangulat, hogy Gandalf összespanoljon egy Uruk-hai-al) ráébresztett, hogy nem kell félnem, jó helyen vagyok. Ezt a tényt a később az asztalon elhelyezett puncs is megerősítette. Volt egy kis történetfelolvasás, aztán felolvasásra kerültek a költemények is, amelyeket egymásról írtunk. Majd végül beleugrottunk az esti életbe: beszélgetés, sütizés, társasozás és puncs ivás.
Jó is volt ez a kis felengedés a délutáni kemény hokimeccs után (akinek a hokimeccsről valami más is eszébe jut, akkor az büszke lehet a perverzitására; ez csak egyes olvasóimnak szól). Igazából még soha nem vettem részt ilyen sport tevékenységben, de szórakoztató volt, csak kicsit esetlenek voltunk még a Petivel.
Reggel szerencse, hogy én nem szoktam olyan kómásan kilépni a szobámból, mint egyesek, mert akkor mikuláspalacsinta fogadott volna a mikuláscsomag helyett. Kedves volt ez a gesztus, főleg, hogy még az italos szoba is kapott. Hát igen, idáig jó szolgálatot tett, úgyhogy megértem.
Nagyon figyelemreméltó és követendő példa az osztrákok gondolkodása: náluk Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe munkaszüneti nap (legalább is tanítás nem volt). Úgyhogy Szerdán az egész napunk szabad volt. Alvás, olvasás, netezés, ahogy ez egy ilyen szünnaphoz illik, na és persze ezen nagy esemény tiszteletére szentmisén való részvétel.
Most a kicsik belekezdtek valami teás üzletbe. 50 centért teát készítenek neked, és még fel is hozzák a szobádba. Nem semmi. Ma is rendeltem tőlük, és lám még egy ajándék süteményt is kaptam. Nem mondom, micsoda vállalkozás! Csak egy kicsit több cukrot is használhatnának.
Az utóbbi napokban eléggé változékony itt nálunk az időjárás. Egyszer 20 centis hó, aztán egy éjszaka alatt elolvad, aztán megint hóvihar. Pénteken tömérdek mennyiségű hó esett, úgyhogy be kellett vetnie magát a Hungary Különítménynek: egész reggel havat lapátoltunk. Na de ezzel nem ért véget a nap, mert még várt ránk pár összeszereletlen szekrény és egy pár széttépnivaló karton. Hosszú volt ez a nap. Este nem is volt kedvem focizni az egyetemistákkal.
Eljött tehát ebben az évben az utolsó itt töltött vasárnapod Peti haver! Hát hamarosan rám is sor kerül! Jó volt ez a pár hónap amit idáig itt töltöttünk.
Nos ennyit erről a hétről! További szép adventi várakozást! Sikeres hetet! Ha tudtok, akkor kérlek imádkozzatok egy pap barátomért, aki mától pap, tehát a mai napon szentelték! Az ima mindig szükséges, csak ezt a mai világ nem érti és nem fogadja el. Nagy kár! De hamarosan mindenki rájön, hogy szüksége van nagyon is az imára. :)

Forralt bort kortyolgatok, a lábam ujja csontig fagyott

Hideg van, a kukám már szinte megtelt az elhasznált zsepikkel, de azért meg vagyok, és újra itt. Köszöntök mindenkit, aki velem együtt megélhette ezt a Vasárnapot! Érdekes dolog ez az Élet, mindig új arcát mutatja, de egészében soha nem láthatod. Mindig tartogat számodra valami újat, valami meglepőt, legyen az akár zord, akár tetszetős, akár megrázó, akár felemelő. Na de ez a blog nem arra hívatott, hogy filozofálgatásaimat közöljem rajta, hanem hogy a teljesség igénye nélkül beszámoljak egy Jeti mindennapi kalandjairól Salzburgban. Jelenleg most az elmúlt hét beszámolójának közlésére kerül sor, ami bőven szolgáltat élménybeszámolónak alapanyagot, viszont-mivel az idő nagy úr- csak röviden ejteném meg ezt a kis heti jelentést.
Már az előző napokban is esett csekély mennyiségű hó, de hétfőn mindent beleadtak a hófelhők: megrázva magukat landolásra kész hópelyhek millióit bocsátották szabadon, így majdnem 6-7 centis hóréteget képezve. Ebben a zord időben kellett nekem bemenni hétfőn a városba, hogy Vorteilscarde-t csináltassak. Ez egy az Öbb által kibocsátott kártya, amely által kedvezményesebben lehet utazni (pontosabban 50% kedvezménnyel).
Angol órán megint bent volt az Amerikából érkezett gyakornok fiatal tanárnő. A karácsonyról beszélgettünk, hogy milyen különbségek vannak az európai és az amcsi karácsony között.
A munka terén nekem most szünet volt, csak a Petiéknek kellett egy kicsit fúrni Szerdán. Vicces volt, éppen hittan óránk volt: néha mikor a tanár szünetet tartott a mondanivalójában, tompa berregést lehetett hallani a síri csöndben: brrr... brrrr... Egy másodpercre elgondolkozott, nagyot nézett, aztán folytatta tovább a "szentbeszédet". Azt a fejet öregem! :D
Csütörtökön és Pénteken Münchenben voltunk. Ez egy olyasféle évfolyami kirándulás volt. Itt annyi minden történt, olyan sok élményünk volt, hogy most hosszú lenne elmesélni, de majd erre is sort kerítek egyszer.
Tegnap a Tomassal, a Tomival, az egyik cseh fiúval bent voltunk a városban. Elég nagy a felfordulás most az Óvárosban: mindenütt standok, árusok százai, és szokás szerint minden kapható: a plüss sörösüvegtől, a Mozart golyón át a forralt borig. Az utóbbival tegnap én is egy kicsit közelebbről is megismerkedtem: nagyon jól esett egy kis forralt bor a -10 fokban. Sőt még olcsóbb is volt, mint Münchenben, mert ott 3.50 euróért, itt pedig 2.80-ért vettem.
Nos tehát ez lenne az a rövid beszámoló, és ez lenne itt a vége. Amint ígértem a Müncheni élményekre még visszatérek. Addig is minden jót! Örüljünk, hogy két fülünk van, és mégsem vagyunk szatyrok!

Havazott, hideg volt, és áttáncoltuk az éjszakát

Újra itt, újra megérve egy új vasárnapot! Köszöntök mindenkit! Leesett az első hó, mármint az első olyan, amiből maradt is valami. Eléggé hideg van már, és ami rossz ebben, hogy a fűtőcsövek is néha kicsit alacsonyabb hőfokkal rendelkeznek, de nincs okom panaszkodni, hiszen még egyik éjszaka sem fagytam meg. Na jó tényleg nem olyan vészes, csak egy kicsit alacsonyabb hőmérsékletre van beállítva, de túl lehet élni, így is megfelelő hőmérséklet van a szobákban.
A hétfői hittanóra eléggé érdekes volt: dolgozatírásra került sor. A tanár egy nagy fa aktatáskával állított be. Ez aztán igazán környezetbarát megoldás, csak legyen aki elcipelje. De nem is ez volt a fő, hanem hogy mi van benne. Kis piros műanyag csipesz szerűségek és sárga műanyaglapok kerültek elő a bio alapanyagú táskából. Hogy azonban mire szolgál ez az egész, eleinte nem volt tiszta előttünk. Csak akkor világosodtunk meg amikor felállították az első "puskázásgátló falat". Hát ez nem lehet igaz. A Petinek hamarabb leesett, hogy mi ez, ugyanis ők is használtak ilyet, de ez az általános iskolában volt.
A tesi óra rendhagyóan folyt ezen a napon. Az egész 8. évfolyam közösen tartotta a tesi órát mindkét tesiterem igénybevételével. A kis tesiteremben folyt a kosármeccs, míg a nagyobban a focit kedvelők mérhették össze erejüket. Én a kosár mellett voksoltam, és nem is bántam meg: családias hangulat volt a kisebb létszám miatt, ami tök jó hangulatot teremtett.
Ja és nagy örömünkre megkaptuk a grátisz belépőinket a Maturabálra. Ez kedves volt tőlük, ugyanis ez 25 eurónkba került volna.
Szerdán volt egy kis "előkarácsonyozás". Igazából egy kollégiumi megbeszélés volt a szokásos karácsony előtti ajándékozásról: mindenkinek kellett egy cetlit húznia az igazgató ötliteres korsójából, és akinek a nevét kihúztuk, annak a kollégista társunknak a karácsonyt megelőző négy csütörtökön valamilyen apróságot kell elrejtenünk a szobájában.
Hát igen, úgy tűnik mostanára már egészen sikerült kijózanodnom péntek éjszaka óta. Sikerült, ugyanis nem is volt miből kijózanodnom. Az első italom egy VodkaBull volt. Hát nem volt rossz, de én nem vagyok oda az energiaitalokért, nekem több energiát szolgáltat egy zöld tea, mint egy Red Bull. A második egy sör volt, a harmadik egy Jagermeister, és a végső szomjoltó ismét egy VodkaBull volt, már csak a keretes szerkezet miatt, amire egyébként az egyik osztálytársam tesója hívott meg. Hát kicsit nehezen csúszott le az energiaital miatt, de még belefért. Voltak eléggé szélsőséges esetek is, de gondolom ilyeneket mindenki ismer.
Nagyon klassz volt szerintem az egész bál. Két diszkóterem volt, ahol ismert DJ-k szolgáltatták a zenét(mint például Tim Anderson vagy Dave Pap). Illetve volt egy bálterem, ahol a táncolni kívánó párok klasszikus zeneszámokra járhatták táncukat(Jazz4Art). Eleinte a, a kezdetekkor kevés ember volt jelen, de ahogy szokás a vége felé megszaporodott a résztvevők száma. A belépéskor mindenki kapott egy Herz-Jesu-Ball karkötőtt, valamint a 18 éven felüliek egy zöld karkötőt, ami az italvásárlásnál volt fontos (elvileg). Áttáncoltuk az éjszakát, úgyhogy a végére már nem volt kedvem többet ugrándozni a diszkóban, hanem csak leültem a bálterembe, hallgattam a kellemes zenét, és néztem hogyan táncolnak a párok.
Lassan tehát elindultunk hazafelé, de először le kellett beszélnünk, hogy kik mennek haza először, mert 11 után már csak mágneskártyával lehet belépni a kollégiumba, és mi valamikor 3 körül értünk a bejárathoz. A többieknek viszont nem kellett a belépés miatt külön telefonálgatniuk, ugyanis az ajtó nyitva tartását megoldottuk egy elhagyott bevásárlókocsi segítségével. Meg kell mondjam, emlékezetes este volt.
Nos itt a vége, több sztori nincs e hétre.
Minden jót! Sikerekben és kegyelmekben gazdag hetet kívánok!

Dideregnek a fák a novemberi éjszakában, már karácsonyi fények gyúlank Salzburg városában

Jó napot Magyarország! Üdvözlök mindenkit! Most olyan érzésem van, mintha már vagy egy hónapja nem jöttem volna fel a blogra. Most egy kicsit hosszúra sikeredett a cím, de most valahogy költői hangulatomban vagyok, úgyhogy nem hagyhattam ki. Egyébként valóban így van: az üzletek csillogó villogó karácsonyi díszekbe öltöztek; a Getreidegasse házai között fehéren ragyogó égősorok és a hatalmas fénygyöngyökből formázott hópelyhek jelzik, hogy elérkezett a karácsonyi idény. Tegnap este voltam bent a városban. Mint mindig, most is nyüzsgő élettel volt telítve az Óváros. Az emberek az utcán beszélgettek és néha belekortyintottak az előttük lévő forralt borba, vagy egy étteremben az utolsó falatokat pusztították el, vagy éppen az üres sörös üveg mellett lévő hamutartóban elnyomták az utolsó csikket. Hát igen sokféleképpen el lehet tölteni egy szombat estét, főleg abban a városban, amelyet Salzburgnak hívnak.
Eseménydús volt ez a hetünk. Eseménydús és izgalmas. Hétfőn-hogy meglegyen az e heti munkaadagunk- segítettünk egy kicsit az iskola háta mögött lévő hegymászófal melletti földkupacok elhordásában. Nem vett sok időt igénybe, valamint volt egy kiemelkedő előnye: nem kellett tesi órára mennünk.
Kedden- azt hiszem- volt egy kis bibi a nettel. A fene tudja miért, olyan lassú volt, mint a tanárok fizetésemelési indítványának az elfogadása a parlamentben, aztán meg hirtelen bekrapált az egész. Úgyhogy egy ideg nem volt net. Nem tudom, lehet hogy talán valamelyik jómadár állandóan töltöget, de ez csak egy sanda gyanú. Mindegy most már újra működik és ez lényeg.
Kedden este volt egy kis nemzetközi foci. Eleinte csak német, cseh, magyar mecsnek indult, aztán német, cseh, magyar, spanyol, dél-afrikai, kínai, orosz meccsé alakult át. Nem volt rossz: a nemzetek csatája. Valószínűleg a jövő héten is meg fog ismétlődni.
Költői énünket is előhozhattuk a mélyből ezen a héten, ugyanis a kollégistákat párokba osztották, és minden páron belül a két félnek egymásról kellett írnia egy verset a Mikulás ünnepének közelségére való tekintettel. Még nem tudom pontosan, hogy milyen célt fognak szolgálni az elkészült költemények, de majd kiderül.
Nos amikor legközelebb itt fogok ülni a gép előtt, már túl leszek egy nagy bulin, egy óriási fergeteges Maturabálon. Remélem, hogy Vasárnapra már józan leszek. :D Ettől egyébként nem kell félni, mert a gatyám is rá menne, ha ott be akarnék rúgni. Úgyhogy nagy gyorsasággal folynak az előkészületek. Szerdán földrajz és hittan helyett én is besegítettem egy kicsit a dekoráció készítésében.
A csütörtök és a péntek nemzeti színekben pompázott: szinte egész nap az előadásra készültem, amelyet az 5.osztályosoknak (9.) kellett pénteken Magyarországról levezetnem. Nem sikerült rosszul csak azt sajnálom, hogy nem bírtam befejezni. Előadás közben egy pár dologra rákérdeztem, hogy hallottatok e erről vagy arról, tanultatok e erről az eseményről, de legtöbbször síri csend követte kérdéseimet. Ez egyébként nem azért van, mert tök hülyék a magyar töriből, hanem azért mert szinte semmit nem tanulnak Magyarországról, és egyébként is inkább a nyugat felé orientálódnak. De azért érdekesnek találták az előadást, főleg a Hungarikumoknál a képet a magyar igaz gyöngyökről: a magyar nőkről.
Nos most már megpihentetem az ujjaimat. Ez a hét már elmúlt, Istennek hála, még megvagyunk és járhatjuk tovább az élet rögös útjait. Sok sikert mindenkinek hozzá! Sayonara!

Kopasz fák az ablak előtt

Hallo mindenki! Gyorsan telik az idő, főleg most hogy így visszapillantok az elmúlt hétre. Istennek hála szép időnk volt, bár párszor azért eléggé borús volt az ég, de minden napra jutott egy kis napfény. Ma viszont egy felhő sincs az égen. Nem is tudom meghatározni milyen idő van most; egy kicsit őszies is, de van benne egyfajta tavaszi hangulat is. Nagyon érdekes.
Most ismét az a feladat áll előttem, hogy rövid összefoglalót írjak az elmúlt hétről.
Most van itt az iskolában egy 20on éves lány, aki amerikából jött, gondolom gyakorlaton van vagy ilyesmi. Hétfőn hozzánk is benézett. Az óra kezdetén egy nagy csomag drazsét borított ki az egyik asztalra, amiből elvileg mindenki négyet vehetett volna, na de persze, hogy az édesszájú osztrákok jól belemarkoltak. Ezután derült ki, hogy mindenkinek annyi mondatot kell elmondania magáról angolul, amennyi drazsét magához vett. Ezután a játékos bevezető után az óra még játékosabbra fordult: elkezdtünk maffiát játszani. Egy maffiózó életben maradt. A fenébe is elszúrtuk!
Ez a hét sem maradt el munka nélkül, bár most csak nekem kellett egyedül segédkeznem. Így együtt dolgoztam az iskola asztalosával, a jelenlegi polgári szolgálattevővel. Hogy mit takar sz utóbbi? Nos itt Ausztriában mindenkinek az érettségi után egy évig valamilyen "közhasznú" szolgálatot kell teljesítenie: vagy katonaként vagy polgári szolgálattevőként. Nos ő nem az érettségi után, hanem most teljesíti ezt a szolgálatot.
Pénteken volt egy kis focizás, amire meghívták a Josefet és engem, tudván, hogy a többiek úgyse érdekeltek ezen a téren. Hát nem semmi volt. Egy idő után azt hittem, hogy megfulladok. Mostanában nem sokat futottam, és hát másfél órán keresztül állandóan futkorászni, hát nem mondom... De jó volt a végére egészen belejöttem. Csak nekem nem csatár szokott lenni a pozícióm, de most már ennek is eljött az ideje. Meg azért is kellett olyan sokat futkározni, mert hárman voltunk egy csapatban.
Tegnap volt itt egy kis koncert, valamilyen szimfonikus zenekar. Egy kicsit belehallgattam egészen jó volt, főleg, hogy a belépés ingyenes volt. Ezért jó ez a nagy iskola, mert sokféle rendezvény befogadására alkalmas, főleg, hogy két eléggé nagy tornaterme van.
Ja és még valami. Irodalom órán megnéztünk egy filmet a híres Friedrich Schillerről. Valamilyen új feldolgozás, de nagyon élvezetes szerintem. Érdemes megnézni. (Bár a Petinek nem nyerte el a tetszését)
Nos röviden ennyit erről a hétről.
Minden jót a következő hétre, erőt és kitartást a küzdelmekhez!

És ez a nap is eljött

Köszöntök minden olvasót, akik türelmesen kivárták az első összefoglalót és most kíváncsian várják az érdekfeszítő beszámolót! Nos igen, az első egy hét utáni beszámolóm, ami most nem lesz túl terjedelmes, mert későn jutottam most ide a géphez, így nincsen sok időm terjengős visszaemlékezéseket leírni. Hát sok minden történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Voltak izgalmas és kevésbé izgalmas pillanatok. Volt egy pár templomlátogatás, egy pár bevásárló körút az Europarkban, egy pár izgalmas óra és persze egy kis munka. Érdemes gyakran benézni a városba, legalább heti rendszerességgel, mert nagyon klassz programok vannak, és ha még se lenne semmilyen szórakoztató rendezvény, ott van Salzburg óvárosa a gyönyörű számos történelmi időt átélő épületeivel, a gyönyörű román,barokk kori templomaival. Az egyik legszebb templom szerintem a Dóm után a Franziskaner Kirche. Tegnap este voltam ott. Felhős volt az ég, az utcában sejtelmes fény világította meg a falakat. Megfoghatatlan, elmagyarázhatatlan érzés fogott el, amikor besétáltam ebbe az utcába és felnéztem ezen gótikus templom karcsú, felhők felé törő tornyára. Hatalmas élmény volt számomra. Kicsit úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppentem volna, és talán igaz is volt.
Nos ez a három nap nem volt túl nagy megterhelés. A szünet utolsó napján még volt egy kis almaszedés, úgyhogy már be voltunk izzítva, mind fizikailag, mind szellemileg, mind lelkileg. Természetesen tartani kell a szintet, úgyhogy csütörtök délutánra is kaptunk egy kis munkát: levélösszegerebjézés.
Ma együtt ministrált a nagy csapat (Tomit kivéve): Josef, Peti és én, na meg egy kis leányzó együtt szolgáltunk az oltárnál több kevesebb sikerrel. Na nem volt rossz, csak volt egy pár baki, de tudjuk, hogy van ez: mi tudjuk, a hívek meg nem. Benne van a pakliba egy pár hiba is, ami természetes.
Egyébként ez nem valami véletlen folytán jött így össze. Ma este volt a megemlékező mise Pater Arthurért, ahol rengeteg ministráns tett szolgálatot, így kellett valaki aki helyettesíti a törzsministránsokat a délelőtti misén.
Pater Arthut nagyon kedves, barátságos ember volt. Nagyon lesújtott amikor megtudtam, hogy elhunyt. Isten nyugosztalja, adjon örök nyugodalmat neki! Adja Isten, hogy mindig megtartsuk emlékezetünkben ezt a nagyszerű embert!
Minden jót a következő bejegyzésig!