Hideg van, a kukám már szinte megtelt az elhasznált zsepikkel, de azért meg vagyok, és újra itt. Köszöntök mindenkit, aki velem együtt megélhette ezt a Vasárnapot! Érdekes dolog ez az Élet, mindig új arcát mutatja, de egészében soha nem láthatod. Mindig tartogat számodra valami újat, valami meglepőt, legyen az akár zord, akár tetszetős, akár megrázó, akár felemelő. Na de ez a blog nem arra hívatott, hogy filozofálgatásaimat közöljem rajta, hanem hogy a teljesség igénye nélkül beszámoljak egy Jeti mindennapi kalandjairól Salzburgban. Jelenleg most az elmúlt hét beszámolójának közlésére kerül sor, ami bőven szolgáltat élménybeszámolónak alapanyagot, viszont-mivel az idő nagy úr- csak röviden ejteném meg ezt a kis heti jelentést.
Már az előző napokban is esett csekély mennyiségű hó, de hétfőn mindent beleadtak a hófelhők: megrázva magukat landolásra kész hópelyhek millióit bocsátották szabadon, így majdnem 6-7 centis hóréteget képezve. Ebben a zord időben kellett nekem bemenni hétfőn a városba, hogy Vorteilscarde-t csináltassak. Ez egy az Öbb által kibocsátott kártya, amely által kedvezményesebben lehet utazni (pontosabban 50% kedvezménnyel).
Angol órán megint bent volt az Amerikából érkezett gyakornok fiatal tanárnő. A karácsonyról beszélgettünk, hogy milyen különbségek vannak az európai és az amcsi karácsony között.
A munka terén nekem most szünet volt, csak a Petiéknek kellett egy kicsit fúrni Szerdán. Vicces volt, éppen hittan óránk volt: néha mikor a tanár szünetet tartott a mondanivalójában, tompa berregést lehetett hallani a síri csöndben: brrr... brrrr... Egy másodpercre elgondolkozott, nagyot nézett, aztán folytatta tovább a "szentbeszédet". Azt a fejet öregem! :D
Csütörtökön és Pénteken Münchenben voltunk. Ez egy olyasféle évfolyami kirándulás volt. Itt annyi minden történt, olyan sok élményünk volt, hogy most hosszú lenne elmesélni, de majd erre is sort kerítek egyszer.
Tegnap a Tomassal, a Tomival, az egyik cseh fiúval bent voltunk a városban. Elég nagy a felfordulás most az Óvárosban: mindenütt standok, árusok százai, és szokás szerint minden kapható: a plüss sörösüvegtől, a Mozart golyón át a forralt borig. Az utóbbival tegnap én is egy kicsit közelebbről is megismerkedtem: nagyon jól esett egy kis forralt bor a -10 fokban. Sőt még olcsóbb is volt, mint Münchenben, mert ott 3.50 euróért, itt pedig 2.80-ért vettem.
Nos tehát ez lenne az a rövid beszámoló, és ez lenne itt a vége. Amint ígértem a Müncheni élményekre még visszatérek. Addig is minden jót! Örüljünk, hogy két fülünk van, és mégsem vagyunk szatyrok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése