Tök király! Milyen szép napos időnk van, így előbb megszáradnak a gatyáim. Tegnap egy kicsit igénybe kellett vennem a mosógépnek nevezett csodamasinát, mert már egész kis dombot képzett a szennyes ruhák sokasága a szobámban. Köszöntök ismét mindenkit, akik az élet sínein ismét eljutottak a következő állomásig, a mai Vasárnapig! Bár a fenti mondat kicsit túlzás volt, de azért már tényleg itt volt az ideje egy mosásnak, ami nem is egy volt, hanem kettő, mert a fehér ruhákat külön kellett mosnom, így ez a kis mellékes cselekmény 2 eurómba került. Igen, itt egy mosás 1 júró, de lehet, hogy már írtam.
De most egy kicsit szomorú is vagyok: egyedül kint a germán népek tengerében honfitárs nélkül. Igen, egyedül, ugyanis a Peti tegnap hazautazott, és ő már otthon kortyolgathatja az ő általa normálisnak nevezett kávéját. Pénteken csináltunk az ő hazautazásának alakalmából egy nagy búcsúpartit. Hát ember meg kell hogy mondjam, hogy három sör több, mint kettő. Másfél liter sör után azért már jó hangulata van az embernek. De ez pont jó volt. Megbeszéltünk egy pár fontos dolgot, például, hogy mi jót fogunk csinálni először, ha hazaérünk, vagy hogy a mögöttünk lévő lányok közül ki a legszebb, vagy hogy a nyikolatyu... szót hogyan kell helyesen kiejteni. Visszafelé egy kicsit szerenádoztunk útközben. Mondom, jó hangulat volt.
Új dolognak számított a héten, hogy reggelente külön sportfoglalkozásra jártunk: hólapátolás. Szinte minden reggel részt kellett vennünk az edzéseken a naponta leesett nagy hómennyiség miatt.
Csütörtök este játszottunk egy kis pókert. Eleinte más volt a tervünk, de tekintetbe véve azt, hogy elsőként olyan társassal próbálkoztunk, ami szabályzatának elolvasásakor még a német anyanyelvű is így reagált: Was?, inkább a póker mellett döntöttünk.
Pénteken volt az igazgató szülinapja. Isten éltesse! Ma lesz egy kis ünnepség is az Oberstuferunde-n ezen alakalom tiszteletére: sör, Lebenskase, tehát a tradícionális osztrák ünnepelés.
Szintén pénteken az iskola templomában részt vettünk egy Adventi koncerten, amelyben az iskola diákjai és tanárjai léptek fel. Természetesen ez után a program után kezdtük meg a mi saját szervezésű város- ill. Augustinerlátogatásunkat.
Nos további szép vasárnapot! Azt hiszem, hogy ebben az évben ez lesz az utolsó előtti bejegyzésem, ugyanis ma este még írok egy rövid beszámolót a Müncheni útról, ahogy ígértem. Úgyhogy ez alkalommal szeretnék mindenkinek Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet kívánni előre is! Isten áldja a Magyarokat! Isten áldja az Emberiséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése