Jó napot Magyarország! Üdvözlök mindenkit! Most olyan érzésem van, mintha már vagy egy hónapja nem jöttem volna fel a blogra. Most egy kicsit hosszúra sikeredett a cím, de most valahogy költői hangulatomban vagyok, úgyhogy nem hagyhattam ki. Egyébként valóban így van: az üzletek csillogó villogó karácsonyi díszekbe öltöztek; a Getreidegasse házai között fehéren ragyogó égősorok és a hatalmas fénygyöngyökből formázott hópelyhek jelzik, hogy elérkezett a karácsonyi idény. Tegnap este voltam bent a városban. Mint mindig, most is nyüzsgő élettel volt telítve az Óváros. Az emberek az utcán beszélgettek és néha belekortyintottak az előttük lévő forralt borba, vagy egy étteremben az utolsó falatokat pusztították el, vagy éppen az üres sörös üveg mellett lévő hamutartóban elnyomták az utolsó csikket. Hát igen sokféleképpen el lehet tölteni egy szombat estét, főleg abban a városban, amelyet Salzburgnak hívnak.
Eseménydús volt ez a hetünk. Eseménydús és izgalmas. Hétfőn-hogy meglegyen az e heti munkaadagunk- segítettünk egy kicsit az iskola háta mögött lévő hegymászófal melletti földkupacok elhordásában. Nem vett sok időt igénybe, valamint volt egy kiemelkedő előnye: nem kellett tesi órára mennünk.
Kedden- azt hiszem- volt egy kis bibi a nettel. A fene tudja miért, olyan lassú volt, mint a tanárok fizetésemelési indítványának az elfogadása a parlamentben, aztán meg hirtelen bekrapált az egész. Úgyhogy egy ideg nem volt net. Nem tudom, lehet hogy talán valamelyik jómadár állandóan töltöget, de ez csak egy sanda gyanú. Mindegy most már újra működik és ez lényeg.
Kedden este volt egy kis nemzetközi foci. Eleinte csak német, cseh, magyar mecsnek indult, aztán német, cseh, magyar, spanyol, dél-afrikai, kínai, orosz meccsé alakult át. Nem volt rossz: a nemzetek csatája. Valószínűleg a jövő héten is meg fog ismétlődni.
Költői énünket is előhozhattuk a mélyből ezen a héten, ugyanis a kollégistákat párokba osztották, és minden páron belül a két félnek egymásról kellett írnia egy verset a Mikulás ünnepének közelségére való tekintettel. Még nem tudom pontosan, hogy milyen célt fognak szolgálni az elkészült költemények, de majd kiderül.
Nos amikor legközelebb itt fogok ülni a gép előtt, már túl leszek egy nagy bulin, egy óriási fergeteges Maturabálon. Remélem, hogy Vasárnapra már józan leszek. :D Ettől egyébként nem kell félni, mert a gatyám is rá menne, ha ott be akarnék rúgni. Úgyhogy nagy gyorsasággal folynak az előkészületek. Szerdán földrajz és hittan helyett én is besegítettem egy kicsit a dekoráció készítésében.
A csütörtök és a péntek nemzeti színekben pompázott: szinte egész nap az előadásra készültem, amelyet az 5.osztályosoknak (9.) kellett pénteken Magyarországról levezetnem. Nem sikerült rosszul csak azt sajnálom, hogy nem bírtam befejezni. Előadás közben egy pár dologra rákérdeztem, hogy hallottatok e erről vagy arról, tanultatok e erről az eseményről, de legtöbbször síri csend követte kérdéseimet. Ez egyébként nem azért van, mert tök hülyék a magyar töriből, hanem azért mert szinte semmit nem tanulnak Magyarországról, és egyébként is inkább a nyugat felé orientálódnak. De azért érdekesnek találták az előadást, főleg a Hungarikumoknál a képet a magyar igaz gyöngyökről: a magyar nőkről.
Nos most már megpihentetem az ujjaimat. Ez a hét már elmúlt, Istennek hála, még megvagyunk és járhatjuk tovább az élet rögös útjait. Sok sikert mindenkinek hozzá! Sayonara!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése