Böjti szelek fújnak

A nagy tombolás után szerdával elkezdődött a nagyböjti idő. Megemlékeztünk ismét arról, hogy vándorutunk, az élet tengerén való hánykolódásunk egyszer véget ér, csónakunk orra egyszer majd végleg ráfut a túlvilág tengerpartjára, és visszatérünk oda ahonnan jöttünk. Ember emlékezz a föld porából vétettél, és ott leled majd nyugodalmadat is. Köszöntöm ismét az olvasókat! Milyen érdekes érzés járja át az embert, ha rágondol, hogy ez valóban igaz. Az ember több annál, mint aminek kívülről látszik. Nagy küldetése van ezen a földön. Sajnos ma ez az egykor oly fényesen ragyogó cél egyre inkább elhomályosodik az emberek előtt. Elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtik, hogy egyszer véget ér életük ezen a földön. De ez nem egy elérhetetlen magasság, hanem minden ember életének beteljesülése, amire mindenki, kicsi, nagy, szegény, gazdag, megsebzett, bűnös ember meg van hívva. Sok dolog van ami mulandó örömöt ad, de a halál zátonyára vezet, ahonnan többé nincs menekvés. Ezért kell magunkba táplálni a hitet, hogy a hazugság mindent elborítani akaró sötét leple ne homályosítsa el értelmünket, hogy ne vesszünk el a mindent elnyelő feneketlen sötétségben. Isten adja meg számunkra azt a világosságot, amelyre mindannyiunknak szükségünk van! Én ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy ezen különleges évben mély és elgondolkodtató legyen számára a nagyböjti időszak!
Na de most térjünk vissza a Salzburgi vidékek végre remélhetőleg végleg hómentes talajára! Mi is történt velünk ezen a héten? Hát a szokáshoz híven sok minden.
Ha nem kell havat lapátolni, akkor előbb vagy utóbb találnak nekünk más munkát. Hát így is lett. Most az iskolában hatalmas újítási munkálatok folynak, aminek keretében a dísztermet is feldobják egy kicsit. Új padló, új világítástechnika, új függönyök, új elektronikai berendezések. Nekünk is jutott egy kis szerep ebben a nagy sürgés-forgásban. Először is hétfőn a széksorokat, amiket felszedtek a padlóról, előre kellett vinnünk, mert a padló elöl már készen volt, hátul pedig még nem kezdték el. Pénteken ugyan ezeket a széksorokat kellett visszacipelnünk a most már új padlóra, de most már végleg. Tehát nem csak visszavittük, hanem pontosan beállítottuk az eredeti helyére, majd visszacsavaroztuk őket. Az iskola asztalosa viccesen megjegyezte, hogy a spártai harcosok is biztos így edzettek, ugyanis a széksorok egybe voltak csavarozva, így mindig egy sorban legalább nyolc emberrel kellett mozgatni őket, természetesen nagyjából azonos tempóban. Hát ráment egy pár óra, amire befejeztük.
De nem csak munka volt, hanem szórakozás és pihenés is, hogy betartsuk a Beatrice Hármast. Kedden volt az utolsó farsangi nap, úgyhogy ki kellett használnunk. Egy nagyon kedves tanár, aki amint már említettem kedden délutánonként külön szokott velünk foglalkozni, meghívott minket magához egy kicsit süteményezni meg beszélgetni. Hát még most is érzem annak a csokis tortának az ízét. Aztán még egy kicsit bementünk a városba, hiszen gyönyörű idő volt. Nagy meglepetésünkre felvidéki magyarokkal is találkoztunk.
Hamvazószerdán este részt vettünk egy közös szentmisén az iskola templomában.
Nos dióhéjban ezek történtek ezen a héten.
Egyre szebb az idő, és egyre melegebb is van. Már nyílnak a kertben a tavaszi virágok. Végre itt a tavasz!
Mindenkinek kegyelmekben gazdag Nagyböjti időt kívánok, és persze szép hetet!

Ez a hét is elrepült, a magyaroknak is nyoma veszett

Elmentek, vége! Itt hagytak minket. Micsoda tragikus sorsfordulat, pedig tudtuk, hogy egyszer ez is eljön. Köszöntöm ismét az olvasókat! De szívünkben nem csak a búcsú keserű érzése motoszkált, hanem a közösen töltött idő nagyszerű élményeinek is a felemelő emléke. Ezek az emlékek főleg akkor felemelőek igazán, amikor azokra a hóbuckákra gondolok a sípályán, amelyeknek köszönhetően többször is megvizsgálhattam közelebbről az osztrák késői olvadozó hót. Nagyon jó volt ez a három nap síelés a srácokkal. Nagyon gyorsan belejöttek, alig álltak rá az első nap a lécre, a másodikon már golyóban repesztettek lefelé a leejtőn. A harmadikról meg ne is beszéljünk... Ha bár kissé lassan, de mindig leértünk épségben a piros pálya végére. Néha fel kellett csatolni egy pár lerepült lécet, meg hasonlók, de hát végül is ezért voltunk ott mi, ezért is, mármint a haladó elit. Na jó na vigyük túlzásba, de azért azt kell mondanom, hogy sokat fejlődtünk, mi, akik a haladó csoportban voltunk. Egy csomó új technikát tanultunk, valamint bátorságot kaptunk egy kicsit gyorsabb haladási tempóhoz. A baj tényleg csak az volt leginkább, hogy délután mindig nagyon olvadásnak indult a hó, és abban a latyakos "izében" sokkal nehezebb volt síelni, sőt elővigyázatosabban is kellett egy kicsit haladni. De nem csak a latyak, hanem a fagyott felületek is tartogattak számunkra egy pár meglepetést. Egyébként, ha valakit érdekel ez a síterület, akkor látogasson el a következő honlapra: http://www.gaissauhintersee.at/
Tehát gyorsan elsiklott ez a három nap, lehet így is mondani. Nagyon jól éreztük magunkat, habár sebesülések is voltak. Péter bajtársunknak egy jobbos éles kanyarnál 120 km/h sebességnél ismét kiugrott a válla az egyik kék pályán. A sebesség mondjuk valójában kisebb volt, és a sérülés sem volt annyira vészes. De nem a csak a magyarok sérültek le, sőt az osztrákok kicsit szerencsétlenebbül is jártak. Az egyik síelő osztrák srác az egyik ugrásnál rosszul érkezett és ennek következtében eltört a keze. De hála Istennek ennél nagyobb rossz nem történt. Gyönyörű időnk volt, a társaság is jó volt, tehát bőven van miért hálát adni.
Aztán a csütörtöki nap egy kicsit nyugisabb volt. Normál tanítás, aztán meg alvás. Hozzánk rajz órán bejött egy fiatal egyetemista gyakornok lány, hogy tartson nekünk egy rendhagyó tanórát. Érdekes volt. A délutáni programot pedig szerintem nem is kell mondani három nap síelés és egy délelőtti tanítás után: alvás.
Péntek délelőtt a magyar fiúk tartottak nekünk egy pár gyors, rövid, tömör előadást a magyar hazáról, hogy milyen borok, sörök, pálinkák találhatóak nálunk. Na jó nem csak ez maradt meg bennem, de remélem a többi osztrák gyerekben sem. Valaki a Pick szalámi felejthetetlen ízét raktározta el örökre az emlékezetében, valaki a magyar foci nagyjaira fog még 20 év után is emlékezni. Tehát jól sikerültek. Aztán volt egy kis körút az iskolában, ami sokak örömére az étkezőben végződött. A közös ebéd után mindenki szabad időt kapott egészen 18.30-ig. Ekkor kezdődött ugyanis az utolsó nagy közös alkalom, a búcsúest. Az ősi tradíció szerint volt felépítve ez az esti program is: diavetítés, ajándékozás, (na jó volt egy kis "Bodnár Laci meglepetés"), svédasztalos vacsora, focimeccs, amit sajnos most a szélsőséges időjárási viszonyok miatt az osztrákok nyertek meg.
Szombat reggel fájdalmas búcsút vettünk, majd hátat fordítva magyar testvéreinknek elindultunk a konyha felé cseh barátainkkal- akik szintén részesültek valamennyire ezekben az élményekben (síelés, búcsúest)- hogy elköltsük a reggelit.
Így telt el tehát ez az egy hét, ily gyorsan, s ily kalandokkal teleszőve. Már a "Fehér Öregnek" is hűlt helye, akit a nevének ellenére(Bekő Tours) még sosem kellett betolni, és aki már évek óta szállítja a diákokat e messzi földre a jól ismert kecskeméti örök fiatal sofőr irányításával.
Nos ez után a hét után tényleg van miért hálát adnunk. Ne mulasszuk el!
Minden jót! Sok erőt az előttünk álló próbákhoz!

"Sie kommen!"

"Közelednek!" Ezzel a mondattal ezen a héten többször is találkoztam már, a hét két egyik legfontosabb eseményénél. Köszöntök ismét mindenkit ezen a téli esős napon! Hogy a tél meg az eső hogy került össze, hát el kell jönni Salzburgba, és meg kell nézni, és akkor már semmilyen kételye nem lesz a kedves olvasónak afelől, hogy ez itt valóban így van. Egyébként visszatérve, hogy mi is az a két egyik legfőbb esemény, mindjárt megvilágítom. Csütörtökön az első óránk mindig szabad, aztán pedig öt óránk van egymás után. A második és a harmadik az rajz vagy ének, attól függ, hogy mit választottunk. Hát a Peti éneket választott, én meg rajzott, így ilyenkor mindig elválnak útjaink. Most is így történt.Igen ám, de kiderült, hogy a franciásoknak most valamilyen színházi előadása van, így mindkét csoport létszáma meglehetősen megcsappant. Mi pontosan számítva összesen öten voltunk. A rajtanárnak, aki mellesleg az osztályfőnökünk, az az ötlete támadt, hogy elmehetnénk a malomba kávézni. Hát jó, legyen úgy, de nekem még fel kellett mennem a szobámba elintézni pár dolgot. Kicsit elhúzódtak a tennivalóim, így amikor lementem, már senkit sem találtam a megbeszélt helyen, de azért ez miatt nem hátráltam meg, hanem én is elindultam az Europark irányába. Mivel nem találtam sehol őket, úgy gondoltam, hogy benézek egy kicsit a Saturn elektronikai üzletbe, és megnézek egy pár dolgot. Hát aki keres, az talál, és én kerestem, és találtam is. Hogy mit? Klassz filmeket németül. Most akció van, így nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Például a 3 Gyűrűk Ura díszdobozban 10 Euróért az nem is rossz szerintem. Úgyhogy a nap további része most filmezéssel telt el. Érdekes volt az ismert mondatokat németül hallani. "Sie kommen!" "Közelednek" -a jól ismert mondata Gandalfnak, mielőtt Pipin ébresztőt fúj az orkoknak. Tehát jót moziztam. A másik esemény, amit ehhez a mondathoz lehet kötni a magyarok érkezése. Pénteken ugyanis megérkezett az ez évi cserediákprogramnak a csapata. Az érkezés előtt negyed órával az igazgató úr felhívta őket, hogy hol járnak. Aztán megkérdeztem, hogy mi a nagy helyzet, és ő csak viccesen ennyit mondott: "Sie kommen.".
Egyébként nem csak ilyen események jöttek e hét során elébünk, hanem tanulmányi dolgok is. Szerdán filozófia pótdoga, illetve közös földrajz előadás.
Szombat este egy kicsit kiruccantam a városba, pontosabban már éjszaka volt. Egy rock koncertre kaptam meghívást, amit elfogadtam. Később kiderült, hogy ez egy verseny, és az is, hogy ezen a versenyen részt vesz egy olyan banda is, amelynek tagjai a mi iskolánk diákjai. Na és ki nyerte meg a versenyt, mármint az első helyet? Hát persze, hogy ők! Guess Why, cool!!!!!! De a BurnOut Trial is jó volt, ahhoz képest, hogy csak a tizedik helyet kapta. Szerintem a második helyet simán oda lehetett volna ítélni nekik.
De a ma este sem maradt el program nélkül. Szokáshoz híven ma volt a közös mise a magyarokkal és a vendéglátó osztrák diákokkal. Aztán pedig irány a Sternbrau, ahol vacsora ingyen volt, ugyanis a házigazda minden magyar számláját állta. Jó volt! Beszélgettünk, iszogattunk, tehát nagy eszmecsere volt, amellett, hogy degeszre ettük magunkat.
Na megyek, mert holnap síelés. Minden jót!
Szép hetet!

Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel, húzd le a páleszed

Ezen hét utolsó napjaihoz nagyon passzol a fenti cím. Mondjuk nem volt nagy buli, és az üvegben is hagytunk pár cseppet, de azért jól hangzik. Köszöntök ismét mindenkit ,aki ma is rátalált a blogomra! Gyorsan eltelt ez a szünet. Volt egy kis tanulás, egy kis olvasgatás, zenehallgatás, de leginkább lazítás és nyugi. Legalább is egy ideig. Aztán elkezdődött. Minden szerda délután vette kezdetét. A Tomasnak, az itt maradt cseh gyereknek a szülei eljöttek ide síelni, és szerda este kiderült, hogy az édesanyjának szülinapja van. Így hát cseh magyar módra megünnepeltük a nagy eseményt: cseh rum, Becherovka, meg magyar pálinka mellett. Na meg persze a cseh sör meg a cseh süti se hiányzott az asztalról, úgyhogy meglehetősen jó volt ez a kis ünnepelés. Aztán a pénteki kiruccanás volt csak igazán baromira érdekes. A "kilenc óránál valószínűleg nem maradunk tovább, mert holnap dolgoznom kell" helyett szombaton hajnali fél kettőkor léptük át a kollégium küszöbét. A fent idézett mondat a Civildienertől (szociális munkás) származik, akivel eléggé jól összebarátkoztunk itt a suli körüli munkálatok közben, és most úgy határoztunk, hogy egy kicsit kimegyünk a városba együtt. Aztán végül is a háromból négy lett, mert elhozta az egyik 33 éves barátnőjét, aki 24 évesnek nézett ki. Jót beszélgettünk. A hazautazásnál szerencsénk volt, mert útközben találkoztunk egy az iskolánkból származó diákkal, így tudtuk, hogy hol kell leszállni, és aztán merre kell tovább menni. Ez az éj egyébként történelmi pillanatot is tartogatott a számomra: megettem az első Kebabomat. Hát igen a Gondviselés! Ennek így kellett lennie. Ezt a hasam is megerősítette. De ez még nem minden, most jön csak a java. A következő este hab volt a tortán. Először is délután részt vettünk egy magyar misén Anifban, egy kis községben Salzburgtól délre. A pap egész messziről, Bécsből jött el hozzánk. A mise után volt egy kis agapé, ahol magyaros falatok vártak minket, és ahogy lenni szokás újabb meglepetések. Kiderült például, hogy az egyik fiatal hölgy Kecskeméti származású. Tehát a lélekről már gondoskodtunk, részt vettünk a gyönyörű misén- ami egyébként két a közelben autóbalesetben meghalt felvidéki magyarért és a többi súlyos sebesültért lett felajánlva; ha gondolják az olvasók, imádkozzanak értük- aztán egy hosszú ismerkedős beszélgetésben, úgyhogy most már úgy gondoltuk, hogy gondoskodjunk a testről is. Kikúráltunk minden bacit szombat éjszaka, ugyanis az ötven fokos körte meg szilva pálinkánál nincsen jobb orvosság. Egy nagyon kedves magyar család a Magyar Körből meghívott minket vendégségbe, ami végül is ottalvós buli lett. Be kell vallani, már túl késő volt, és a hangulat is megvolt. Természetesen- amint írtam- hagytunk egy pár cseppet az üvegben. De azért hogy a kedves olvasók kigúvadt szeme visszaálljon alapállásba, elmondom, hogy én most üveg alatt nem az ötlitereset értettem, hanem a kis "feles poharamat". Igazából így a jó, se nem berúgva, se nem szárazon, de józanul jó hangulatban. És most itt tényleg a gyakorlatban is megvalósult a régi mondás: "Kismértékben gyógyszer, nagymértékben Game Over." Gyógyszer volt a biológiai és a pszichés előnyeit tekintve is (elegendő, kis mértékben), a Game Over állapotot meg egyikünk se tolerálja. Jó hangulatunk támadt, sokat nevetünk, jót beszélgettünk, tehát jól telt az este (meg az éjszaka, meg a hajnal). Másnap megköszöntük a vendéglátást (azaz ma) és abban a tudatban, hogy holnap kezdődik a suli, elindultunk hazafelé az S-Bahn -nal.
Tehát az utolsó napok meglehetősen programdúsak voltak, úgyhogy még elbírnék egy hét szünetet, de hát C'est la vi.
Minden jót! Sok kegyelmet és kitartást az előttünk álló héthez!

Hosszú filmek éjszakája

Homályba vesző sejtelmes fényt sugárzó utcalámpák csillagnyi sokasága tárul elém, ha kinézek az új szobám hatalmas üvegtábláján. Igen, új szoba. Kilakoltattak, de szerencsére kaptam egy új szobát. Klassz, még szennyestartóm is van. Köszöntöm ismét a kedves látogatókat! A kilakoltatás oka egy átrendezési munkálat volt: szükség volt egy új szobára a középiskolás részlegen, egy egyetemista szoba pedig megürült, így egy megbeszélés után úgy döntöttünk- mind vezetői, mind a magam részéről- hogy az átköltözésem gondolatát megvalósítjuk. Igazából nem ért veszteség, kell egy kis változatosság, és be kell vallanom, hogy azért van egy pár dolog, ami itt jobb az előző szobánál. Tehát ez volt ennek a hétnek az egyik fő eseménye.
Szerdán volt egy biológiai-filozófiai négyórás előadás a géntechnikáról, annak alkalmazásáról és erkölcsi megítéléséről. Érdekes volt, sok hasznos dolgot tudtunk meg a témáról.
A hét fénypontja a csütörtök esti fergeteges Schulgschnas volt, az iskola farsangi ünnepsége. Minden évben megrendezik ezt az ünnepséget a Semesterferien (félévi szünet) előtt. Most a témája a 70'-es és 80'-as évek voltak, tehát az öltözékek, a zenék és a díszletek is ezen időszak hangulatát idézték föl. De persze a diszkó sem hiányzott a kortárs zenékkel. "Szerencsére" sok ember utálta itt az alkoholt, mert csak úgy pusztították, ahogy tudták. Ez a reggeli arcokon meg is látszott. A farsangi ünnepség harmadik emeleti következményei: hólapát a WC-ben, holtrészeg diákok a tévészobában és egy ismeretlen egyén a Peti ágyában.
Mondhatnánk, hogy a meglepetések hete is volt ez a hét. Csütörtök délután éppen írogattam valamit, amikor hirtelen kopogást hallok. Kérdezem, ki lehet az. Kinyitom, hát kit látok, hát a Ferit, volt iskolatársamat, régi cimborámat, aki tavaly szintén kint töltött egy évet itt vendégdiákként. Az ünnepségre jött, a farsangi bálra, és még egészen máig itt maradt. Igazából csak ezután kezdődött el igazán a buli. Péntek este már épp akartam lefeküdni, amikor valaki kopogott az ajtómon (már megint kezdődik). Kinyitom, hát ki áll az ajtó előtt, a változatosság kedvéért ismét a Feri két pezsgősüveggel a kezében. "Na Gergő?" - vágta hozzám a rövid, de tartalmas kérdést. Már tudtam a választ; na ebből se lesz korán fekvés. Igazából egyszerű pezsgős beszélgetést terveztünk, de aztán kiderült, hogy az egyik német adón megy a Mártix cimű trilógia első része, így elkezdődött a "Hosszú filmek éjszakája", ami még a következő estén is folytatódott, tudván, hogy ezen a hétvégén Mátrix-hétvége van, minden napra egy rész. A szombati napot pókerezéssel, kanasztázással, alvással és beszélgetéssel töltöttük el. Kellett egy kis kikapcsolódás az első félév után.
Nos itt a vége, ennyi e hétre. Mindenkinek sok erőt a következő hétfői felkeléshez! Nekünk most nem feltétlenül szükséges korán kelnünk, ugyanis -amint említettem- nekünk most szünet lesz egy hétig.
Minden jót! Jó éjszakát!

A második a héten

Hát igen, ez a hét most nagyon extra, két bejegyzés. De az előző viszont nagyon "böjtös" volt. Köszöntök ismét mindenkit! Ma egy kicsit rövidre fogom a mondanivalómat, de azért megpróbálok minél átfogóbb képet nyújtani erről a hétről. A hétfői nap nagy kihívás volt, főleg a Petinek, mert ő részesült is belőle. Egy három órás angol tesztet kellett megírni, ami egy kicsit nehezebb volt, mint egy közép szintű érettségi. Így én nem vállalkoztam rá -annak ellenére, hogy eleinte terveztem -, hiszen én még érettségit se írtam, bár azóta fejlődtem, de még nem éreztem úgy, hogy készen állok egy ilyen próbára. Na de legközelebb már én is beállok, pontosabban beülök a az angol "schularbeitosok" közé. Ez a nap a búcsú napja is volt: este folyt le az utolsó tesi óránk az eddigi tesitanárunkkal. Természetesen, hogy jó szívvel emlékezzünk rá, az egész órát játékkal töltöttük.
Szerda este nem csak a Gyertyaszentelő Boldogasszonyt ünnepeltük, hanem az egyik osztálytársunk 18. születésnapját. Egy közeli szórakozóhelyen, kocsmában, a Raschhofer's sörözőben az Europark mellett volt ez a kis szülinapi összeruccanás. A házigazda minden italt és ételt állt, de hát akinek az apjának Hammerja van, az megengedheti magának.
A csütörtöki rajzóra ismét érdekes feladatott tartogatott a számunkra: folytattuk a linómetszést. Érdekes technika, de kicsit időigényes. Jövő órán már be kell fejeznünk, és utána pedig elkezdünk egy egyéni projektet, amit mindenkinek meg kell csinálni. Este elméletileg ismét elmentem volna megnézni, hogy hogy van az Augustiner csaposa, de sajnos lekéstem a programot. Kicsit előbb mentek el a megbeszéltnél a többiek. De sebaj helyette itt maradtam nyelvtanozni a Tomival, az egyik cseh fiúval, meg egy albán egyetemistával.
Ez a hétvége sem telt el program nélkül: elmentünk, vagyis hogy elmentem a Salzburgi Magyar Kör gyűlésére. Sajnos a Peti nem jött el, mert lebetegedett. Eléggé családias hangulat volt, nyolcan voltunk. Ez volt az első ilyen alkalom, amin részt vettem, és nem bántam meg, hogy elmentem.
Nos ennyit erről a hétről! Minden jót! Sok sikert az életben!

Felhívjuk a kedves olvasóink figyelmét, hogy a 2011.01.30. bejegyzés előreláthatólag egy hetet késik

Változik a világ; az egyik este még van internet, a másikon pedig már mérgesen olvasom ötödjére az olyan idegőrlő kifejezéseket, mint a kiszolgáló nem található, vagy vezeték nélküli kapcsolat. Na jó azért nem volt vészes, hiszen túléltem, de majdnem egy hétig nem volt internetem, internetünk. Így hát mivel péntektől szerdáig tartott ez az állapot, azért elmaradt a vasárnapi bejegyzés, és csak most jutottam oda, hogy az érdekfeszítő élményekről- amelyek már annyira felhalmozódtak, hogy már bizseregnek az ujjaim- írjak. De se baj, ami késik, nem múlik, max sokat kell várni rá. Köszöntök mindenkit, aki egy heti nyugtalan várakozás után ismét ellátogatott ide!
Ez a leírás arra hívatott, hogy az olvasók elé tárja az elmúlt hét eseményeit, úgyhogy most visszaugorva az időben nézzük meg, hogy mi is történt.
2011.01.24. Salzburg, a Herz-Jesu-Missionare Magángimnázium tornaterme, este 5-6 óra között: szertorna, a Péter nevezetű egyén vállának kiugrása: a sérülés nem súlyos, egyénileg korigálható; a sérülés miatt előírt terápia: no hólapátolás
2011.01.25. Salzburg, valahol a hóviharban, reggel 6 óra:
a Gergeli nevezetű egyén egyszemélyes bevetése az újonnan esett 20 centi hó ellen; a munka várható időtartama: 1 óra; eredmény: csillogó utak, átizzadt ruhák, fáradt Gergeli
2011.01.26. Salzburg, munkában, de nagyon, délután 13:15:
a Gergeli nevezetű egyén részvétele ismét egy egyszemélyes bevetésen, tekintettel sebesült bajtársára; ezúttal a megsemmisítendő célpont az utakra fagyott jeges lagyak; várható időtartam: az örökkévalóság; eredmény: No Comment
2011.01.27. Salzburg, őő... izé... sokfelé, napközben:
rajzóra: kemény kiképzés, éles szerszámok bevetése: linómetszés
törióra: törifelelet
felszerelés beszerzése: echt cool sílécek és botok a hétvégi kollégiumi bevetésre
esti elfoglaltság: biliárd, foci
2011.01.28. Salzburg-Werfenweg, Schülerheimwochenende, délután este:
lelki újratöltődés: délutáni szentmise
testi újratöltődés: esti gulyás osztrák módra
kiképzés: szánkózás és fürdetés a jéghideg hóban a téli éjszakában
esti elfoglaltság: szívderítő közös játékok, éneklés, heccek
2011.01.29. Werfenweg, az alpesi lankákon, délelőtti órák; az S-Nap:
időjárási és látási viszonyok: verőfényes napsütés, a hegy tetején gyönyörű panoráma
küldetés leírása: lesíelni a hegyről egészben
eszközök: Scheepflug, Paralell
eredmény: növekvő sebesség, akrobatikus spárgázás, közeli találkozás az alpesi hóval, izomláz, felbecsülhetetlen élmény, felemelő öröm
hazautazás: vonattal, kisbusszal
hazaérkezési idő: 18:30 körül

Sikeres végrehajtás. Küldetés vége.
Záró bejegyzés: Minden jót a következő bejegyzésig! Jó éjt!