Ezen hét utolsó napjaihoz nagyon passzol a fenti cím. Mondjuk nem volt nagy buli, és az üvegben is hagytunk pár cseppet, de azért jól hangzik. Köszöntök ismét mindenkit ,aki ma is rátalált a blogomra! Gyorsan eltelt ez a szünet. Volt egy kis tanulás, egy kis olvasgatás, zenehallgatás, de leginkább lazítás és nyugi. Legalább is egy ideig. Aztán elkezdődött. Minden szerda délután vette kezdetét. A Tomasnak, az itt maradt cseh gyereknek a szülei eljöttek ide síelni, és szerda este kiderült, hogy az édesanyjának szülinapja van. Így hát cseh magyar módra megünnepeltük a nagy eseményt: cseh rum, Becherovka, meg magyar pálinka mellett. Na meg persze a cseh sör meg a cseh süti se hiányzott az asztalról, úgyhogy meglehetősen jó volt ez a kis ünnepelés. Aztán a pénteki kiruccanás volt csak igazán baromira érdekes. A "kilenc óránál valószínűleg nem maradunk tovább, mert holnap dolgoznom kell" helyett szombaton hajnali fél kettőkor léptük át a kollégium küszöbét. A fent idézett mondat a Civildienertől (szociális munkás) származik, akivel eléggé jól összebarátkoztunk itt a suli körüli munkálatok közben, és most úgy határoztunk, hogy egy kicsit kimegyünk a városba együtt. Aztán végül is a háromból négy lett, mert elhozta az egyik 33 éves barátnőjét, aki 24 évesnek nézett ki. Jót beszélgettünk. A hazautazásnál szerencsénk volt, mert útközben találkoztunk egy az iskolánkból származó diákkal, így tudtuk, hogy hol kell leszállni, és aztán merre kell tovább menni. Ez az éj egyébként történelmi pillanatot is tartogatott a számomra: megettem az első Kebabomat. Hát igen a Gondviselés! Ennek így kellett lennie. Ezt a hasam is megerősítette. De ez még nem minden, most jön csak a java. A következő este hab volt a tortán. Először is délután részt vettünk egy magyar misén Anifban, egy kis községben Salzburgtól délre. A pap egész messziről, Bécsből jött el hozzánk. A mise után volt egy kis agapé, ahol magyaros falatok vártak minket, és ahogy lenni szokás újabb meglepetések. Kiderült például, hogy az egyik fiatal hölgy Kecskeméti származású. Tehát a lélekről már gondoskodtunk, részt vettünk a gyönyörű misén- ami egyébként két a közelben autóbalesetben meghalt felvidéki magyarért és a többi súlyos sebesültért lett felajánlva; ha gondolják az olvasók, imádkozzanak értük- aztán egy hosszú ismerkedős beszélgetésben, úgyhogy most már úgy gondoltuk, hogy gondoskodjunk a testről is. Kikúráltunk minden bacit szombat éjszaka, ugyanis az ötven fokos körte meg szilva pálinkánál nincsen jobb orvosság. Egy nagyon kedves magyar család a Magyar Körből meghívott minket vendégségbe, ami végül is ottalvós buli lett. Be kell vallani, már túl késő volt, és a hangulat is megvolt. Természetesen- amint írtam- hagytunk egy pár cseppet az üvegben. De azért hogy a kedves olvasók kigúvadt szeme visszaálljon alapállásba, elmondom, hogy én most üveg alatt nem az ötlitereset értettem, hanem a kis "feles poharamat". Igazából így a jó, se nem berúgva, se nem szárazon, de józanul jó hangulatban. És most itt tényleg a gyakorlatban is megvalósult a régi mondás: "Kismértékben gyógyszer, nagymértékben Game Over." Gyógyszer volt a biológiai és a pszichés előnyeit tekintve is (elegendő, kis mértékben), a Game Over állapotot meg egyikünk se tolerálja. Jó hangulatunk támadt, sokat nevetünk, jót beszélgettünk, tehát jól telt az este (meg az éjszaka, meg a hajnal). Másnap megköszöntük a vendéglátást (azaz ma) és abban a tudatban, hogy holnap kezdődik a suli, elindultunk hazafelé az S-Bahn -nal.
Tehát az utolsó napok meglehetősen programdúsak voltak, úgyhogy még elbírnék egy hét szünetet, de hát C'est la vi.
Minden jót! Sok kegyelmet és kitartást az előttünk álló héthez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése