Elmentek, vége! Itt hagytak minket. Micsoda tragikus sorsfordulat, pedig tudtuk, hogy egyszer ez is eljön. Köszöntöm ismét az olvasókat! De szívünkben nem csak a búcsú keserű érzése motoszkált, hanem a közösen töltött idő nagyszerű élményeinek is a felemelő emléke. Ezek az emlékek főleg akkor felemelőek igazán, amikor azokra a hóbuckákra gondolok a sípályán, amelyeknek köszönhetően többször is megvizsgálhattam közelebbről az osztrák késői olvadozó hót. Nagyon jó volt ez a három nap síelés a srácokkal. Nagyon gyorsan belejöttek, alig álltak rá az első nap a lécre, a másodikon már golyóban repesztettek lefelé a leejtőn. A harmadikról meg ne is beszéljünk... Ha bár kissé lassan, de mindig leértünk épségben a piros pálya végére. Néha fel kellett csatolni egy pár lerepült lécet, meg hasonlók, de hát végül is ezért voltunk ott mi, ezért is, mármint a haladó elit. Na jó na vigyük túlzásba, de azért azt kell mondanom, hogy sokat fejlődtünk, mi, akik a haladó csoportban voltunk. Egy csomó új technikát tanultunk, valamint bátorságot kaptunk egy kicsit gyorsabb haladási tempóhoz. A baj tényleg csak az volt leginkább, hogy délután mindig nagyon olvadásnak indult a hó, és abban a latyakos "izében" sokkal nehezebb volt síelni, sőt elővigyázatosabban is kellett egy kicsit haladni. De nem csak a latyak, hanem a fagyott felületek is tartogattak számunkra egy pár meglepetést. Egyébként, ha valakit érdekel ez a síterület, akkor látogasson el a következő honlapra: http://www.gaissauhintersee.at/
Tehát gyorsan elsiklott ez a három nap, lehet így is mondani. Nagyon jól éreztük magunkat, habár sebesülések is voltak. Péter bajtársunknak egy jobbos éles kanyarnál 120 km/h sebességnél ismét kiugrott a válla az egyik kék pályán. A sebesség mondjuk valójában kisebb volt, és a sérülés sem volt annyira vészes. De nem a csak a magyarok sérültek le, sőt az osztrákok kicsit szerencsétlenebbül is jártak. Az egyik síelő osztrák srác az egyik ugrásnál rosszul érkezett és ennek következtében eltört a keze. De hála Istennek ennél nagyobb rossz nem történt. Gyönyörű időnk volt, a társaság is jó volt, tehát bőven van miért hálát adni.
Aztán a csütörtöki nap egy kicsit nyugisabb volt. Normál tanítás, aztán meg alvás. Hozzánk rajz órán bejött egy fiatal egyetemista gyakornok lány, hogy tartson nekünk egy rendhagyó tanórát. Érdekes volt. A délutáni programot pedig szerintem nem is kell mondani három nap síelés és egy délelőtti tanítás után: alvás.
Péntek délelőtt a magyar fiúk tartottak nekünk egy pár gyors, rövid, tömör előadást a magyar hazáról, hogy milyen borok, sörök, pálinkák találhatóak nálunk. Na jó nem csak ez maradt meg bennem, de remélem a többi osztrák gyerekben sem. Valaki a Pick szalámi felejthetetlen ízét raktározta el örökre az emlékezetében, valaki a magyar foci nagyjaira fog még 20 év után is emlékezni. Tehát jól sikerültek. Aztán volt egy kis körút az iskolában, ami sokak örömére az étkezőben végződött. A közös ebéd után mindenki szabad időt kapott egészen 18.30-ig. Ekkor kezdődött ugyanis az utolsó nagy közös alkalom, a búcsúest. Az ősi tradíció szerint volt felépítve ez az esti program is: diavetítés, ajándékozás, (na jó volt egy kis "Bodnár Laci meglepetés"), svédasztalos vacsora, focimeccs, amit sajnos most a szélsőséges időjárási viszonyok miatt az osztrákok nyertek meg.
Szombat reggel fájdalmas búcsút vettünk, majd hátat fordítva magyar testvéreinknek elindultunk a konyha felé cseh barátainkkal- akik szintén részesültek valamennyire ezekben az élményekben (síelés, búcsúest)- hogy elköltsük a reggelit.
Így telt el tehát ez az egy hét, ily gyorsan, s ily kalandokkal teleszőve. Már a "Fehér Öregnek" is hűlt helye, akit a nevének ellenére(Bekő Tours) még sosem kellett betolni, és aki már évek óta szállítja a diákokat e messzi földre a jól ismert kecskeméti örök fiatal sofőr irányításával.
Nos ez után a hét után tényleg van miért hálát adnunk. Ne mulasszuk el!
Minden jót! Sok erőt az előttünk álló próbákhoz!
2011. március 6., vasárnap
2011. február 27., vasárnap
"Sie kommen!"
"Közelednek!" Ezzel a mondattal ezen a héten többször is találkoztam már, a hét két egyik legfontosabb eseményénél. Köszöntök ismét mindenkit ezen a téli esős napon! Hogy a tél meg az eső hogy került össze, hát el kell jönni Salzburgba, és meg kell nézni, és akkor már semmilyen kételye nem lesz a kedves olvasónak afelől, hogy ez itt valóban így van. Egyébként visszatérve, hogy mi is az a két egyik legfőbb esemény, mindjárt megvilágítom. Csütörtökön az első óránk mindig szabad, aztán pedig öt óránk van egymás után. A második és a harmadik az rajz vagy ének, attól függ, hogy mit választottunk. Hát a Peti éneket választott, én meg rajzott, így ilyenkor mindig elválnak útjaink. Most is így történt.Igen ám, de kiderült, hogy a franciásoknak most valamilyen színházi előadása van, így mindkét csoport létszáma meglehetősen megcsappant. Mi pontosan számítva összesen öten voltunk. A rajtanárnak, aki mellesleg az osztályfőnökünk, az az ötlete támadt, hogy elmehetnénk a malomba kávézni. Hát jó, legyen úgy, de nekem még fel kellett mennem a szobámba elintézni pár dolgot. Kicsit elhúzódtak a tennivalóim, így amikor lementem, már senkit sem találtam a megbeszélt helyen, de azért ez miatt nem hátráltam meg, hanem én is elindultam az Europark irányába. Mivel nem találtam sehol őket, úgy gondoltam, hogy benézek egy kicsit a Saturn elektronikai üzletbe, és megnézek egy pár dolgot. Hát aki keres, az talál, és én kerestem, és találtam is. Hogy mit? Klassz filmeket németül. Most akció van, így nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Például a 3 Gyűrűk Ura díszdobozban 10 Euróért az nem is rossz szerintem. Úgyhogy a nap további része most filmezéssel telt el. Érdekes volt az ismert mondatokat németül hallani. "Sie kommen!" "Közelednek" -a jól ismert mondata Gandalfnak, mielőtt Pipin ébresztőt fúj az orkoknak. Tehát jót moziztam. A másik esemény, amit ehhez a mondathoz lehet kötni a magyarok érkezése. Pénteken ugyanis megérkezett az ez évi cserediákprogramnak a csapata. Az érkezés előtt negyed órával az igazgató úr felhívta őket, hogy hol járnak. Aztán megkérdeztem, hogy mi a nagy helyzet, és ő csak viccesen ennyit mondott: "Sie kommen.".
Egyébként nem csak ilyen események jöttek e hét során elébünk, hanem tanulmányi dolgok is. Szerdán filozófia pótdoga, illetve közös földrajz előadás.
Szombat este egy kicsit kiruccantam a városba, pontosabban már éjszaka volt. Egy rock koncertre kaptam meghívást, amit elfogadtam. Később kiderült, hogy ez egy verseny, és az is, hogy ezen a versenyen részt vesz egy olyan banda is, amelynek tagjai a mi iskolánk diákjai. Na és ki nyerte meg a versenyt, mármint az első helyet? Hát persze, hogy ők! Guess Why, cool!!!!!! De a BurnOut Trial is jó volt, ahhoz képest, hogy csak a tizedik helyet kapta. Szerintem a második helyet simán oda lehetett volna ítélni nekik.
De a ma este sem maradt el program nélkül. Szokáshoz híven ma volt a közös mise a magyarokkal és a vendéglátó osztrák diákokkal. Aztán pedig irány a Sternbrau, ahol vacsora ingyen volt, ugyanis a házigazda minden magyar számláját állta. Jó volt! Beszélgettünk, iszogattunk, tehát nagy eszmecsere volt, amellett, hogy degeszre ettük magunkat.
Na megyek, mert holnap síelés. Minden jót!
Szép hetet!
Egyébként nem csak ilyen események jöttek e hét során elébünk, hanem tanulmányi dolgok is. Szerdán filozófia pótdoga, illetve közös földrajz előadás.
Szombat este egy kicsit kiruccantam a városba, pontosabban már éjszaka volt. Egy rock koncertre kaptam meghívást, amit elfogadtam. Később kiderült, hogy ez egy verseny, és az is, hogy ezen a versenyen részt vesz egy olyan banda is, amelynek tagjai a mi iskolánk diákjai. Na és ki nyerte meg a versenyt, mármint az első helyet? Hát persze, hogy ők! Guess Why, cool!!!!!! De a BurnOut Trial is jó volt, ahhoz képest, hogy csak a tizedik helyet kapta. Szerintem a második helyet simán oda lehetett volna ítélni nekik.
De a ma este sem maradt el program nélkül. Szokáshoz híven ma volt a közös mise a magyarokkal és a vendéglátó osztrák diákokkal. Aztán pedig irány a Sternbrau, ahol vacsora ingyen volt, ugyanis a házigazda minden magyar számláját állta. Jó volt! Beszélgettünk, iszogattunk, tehát nagy eszmecsere volt, amellett, hogy degeszre ettük magunkat.
Na megyek, mert holnap síelés. Minden jót!
Szép hetet!
2011. február 20., vasárnap
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel, húzd le a páleszed
Ezen hét utolsó napjaihoz nagyon passzol a fenti cím. Mondjuk nem volt nagy buli, és az üvegben is hagytunk pár cseppet, de azért jól hangzik. Köszöntök ismét mindenkit ,aki ma is rátalált a blogomra! Gyorsan eltelt ez a szünet. Volt egy kis tanulás, egy kis olvasgatás, zenehallgatás, de leginkább lazítás és nyugi. Legalább is egy ideig. Aztán elkezdődött. Minden szerda délután vette kezdetét. A Tomasnak, az itt maradt cseh gyereknek a szülei eljöttek ide síelni, és szerda este kiderült, hogy az édesanyjának szülinapja van. Így hát cseh magyar módra megünnepeltük a nagy eseményt: cseh rum, Becherovka, meg magyar pálinka mellett. Na meg persze a cseh sör meg a cseh süti se hiányzott az asztalról, úgyhogy meglehetősen jó volt ez a kis ünnepelés. Aztán a pénteki kiruccanás volt csak igazán baromira érdekes. A "kilenc óránál valószínűleg nem maradunk tovább, mert holnap dolgoznom kell" helyett szombaton hajnali fél kettőkor léptük át a kollégium küszöbét. A fent idézett mondat a Civildienertől (szociális munkás) származik, akivel eléggé jól összebarátkoztunk itt a suli körüli munkálatok közben, és most úgy határoztunk, hogy egy kicsit kimegyünk a városba együtt. Aztán végül is a háromból négy lett, mert elhozta az egyik 33 éves barátnőjét, aki 24 évesnek nézett ki. Jót beszélgettünk. A hazautazásnál szerencsénk volt, mert útközben találkoztunk egy az iskolánkból származó diákkal, így tudtuk, hogy hol kell leszállni, és aztán merre kell tovább menni. Ez az éj egyébként történelmi pillanatot is tartogatott a számomra: megettem az első Kebabomat. Hát igen a Gondviselés! Ennek így kellett lennie. Ezt a hasam is megerősítette. De ez még nem minden, most jön csak a java. A következő este hab volt a tortán. Először is délután részt vettünk egy magyar misén Anifban, egy kis községben Salzburgtól délre. A pap egész messziről, Bécsből jött el hozzánk. A mise után volt egy kis agapé, ahol magyaros falatok vártak minket, és ahogy lenni szokás újabb meglepetések. Kiderült például, hogy az egyik fiatal hölgy Kecskeméti származású. Tehát a lélekről már gondoskodtunk, részt vettünk a gyönyörű misén- ami egyébként két a közelben autóbalesetben meghalt felvidéki magyarért és a többi súlyos sebesültért lett felajánlva; ha gondolják az olvasók, imádkozzanak értük- aztán egy hosszú ismerkedős beszélgetésben, úgyhogy most már úgy gondoltuk, hogy gondoskodjunk a testről is. Kikúráltunk minden bacit szombat éjszaka, ugyanis az ötven fokos körte meg szilva pálinkánál nincsen jobb orvosság. Egy nagyon kedves magyar család a Magyar Körből meghívott minket vendégségbe, ami végül is ottalvós buli lett. Be kell vallani, már túl késő volt, és a hangulat is megvolt. Természetesen- amint írtam- hagytunk egy pár cseppet az üvegben. De azért hogy a kedves olvasók kigúvadt szeme visszaálljon alapállásba, elmondom, hogy én most üveg alatt nem az ötlitereset értettem, hanem a kis "feles poharamat". Igazából így a jó, se nem berúgva, se nem szárazon, de józanul jó hangulatban. És most itt tényleg a gyakorlatban is megvalósult a régi mondás: "Kismértékben gyógyszer, nagymértékben Game Over." Gyógyszer volt a biológiai és a pszichés előnyeit tekintve is (elegendő, kis mértékben), a Game Over állapotot meg egyikünk se tolerálja. Jó hangulatunk támadt, sokat nevetünk, jót beszélgettünk, tehát jól telt az este (meg az éjszaka, meg a hajnal). Másnap megköszöntük a vendéglátást (azaz ma) és abban a tudatban, hogy holnap kezdődik a suli, elindultunk hazafelé az S-Bahn -nal.
Tehát az utolsó napok meglehetősen programdúsak voltak, úgyhogy még elbírnék egy hét szünetet, de hát C'est la vi.
Minden jót! Sok kegyelmet és kitartást az előttünk álló héthez!
Tehát az utolsó napok meglehetősen programdúsak voltak, úgyhogy még elbírnék egy hét szünetet, de hát C'est la vi.
Minden jót! Sok kegyelmet és kitartást az előttünk álló héthez!
2011. február 13., vasárnap
Hosszú filmek éjszakája
Homályba vesző sejtelmes fényt sugárzó utcalámpák csillagnyi sokasága tárul elém, ha kinézek az új szobám hatalmas üvegtábláján. Igen, új szoba. Kilakoltattak, de szerencsére kaptam egy új szobát. Klassz, még szennyestartóm is van. Köszöntöm ismét a kedves látogatókat! A kilakoltatás oka egy átrendezési munkálat volt: szükség volt egy új szobára a középiskolás részlegen, egy egyetemista szoba pedig megürült, így egy megbeszélés után úgy döntöttünk- mind vezetői, mind a magam részéről- hogy az átköltözésem gondolatát megvalósítjuk. Igazából nem ért veszteség, kell egy kis változatosság, és be kell vallanom, hogy azért van egy pár dolog, ami itt jobb az előző szobánál. Tehát ez volt ennek a hétnek az egyik fő eseménye.
Szerdán volt egy biológiai-filozófiai négyórás előadás a géntechnikáról, annak alkalmazásáról és erkölcsi megítéléséről. Érdekes volt, sok hasznos dolgot tudtunk meg a témáról.
A hét fénypontja a csütörtök esti fergeteges Schulgschnas volt, az iskola farsangi ünnepsége. Minden évben megrendezik ezt az ünnepséget a Semesterferien (félévi szünet) előtt. Most a témája a 70'-es és 80'-as évek voltak, tehát az öltözékek, a zenék és a díszletek is ezen időszak hangulatát idézték föl. De persze a diszkó sem hiányzott a kortárs zenékkel. "Szerencsére" sok ember utálta itt az alkoholt, mert csak úgy pusztították, ahogy tudták. Ez a reggeli arcokon meg is látszott. A farsangi ünnepség harmadik emeleti következményei: hólapát a WC-ben, holtrészeg diákok a tévészobában és egy ismeretlen egyén a Peti ágyában.
Mondhatnánk, hogy a meglepetések hete is volt ez a hét. Csütörtök délután éppen írogattam valamit, amikor hirtelen kopogást hallok. Kérdezem, ki lehet az. Kinyitom, hát kit látok, hát a Ferit, volt iskolatársamat, régi cimborámat, aki tavaly szintén kint töltött egy évet itt vendégdiákként. Az ünnepségre jött, a farsangi bálra, és még egészen máig itt maradt. Igazából csak ezután kezdődött el igazán a buli. Péntek este már épp akartam lefeküdni, amikor valaki kopogott az ajtómon (már megint kezdődik). Kinyitom, hát ki áll az ajtó előtt, a változatosság kedvéért ismét a Feri két pezsgősüveggel a kezében. "Na Gergő?" - vágta hozzám a rövid, de tartalmas kérdést. Már tudtam a választ; na ebből se lesz korán fekvés. Igazából egyszerű pezsgős beszélgetést terveztünk, de aztán kiderült, hogy az egyik német adón megy a Mártix cimű trilógia első része, így elkezdődött a "Hosszú filmek éjszakája", ami még a következő estén is folytatódott, tudván, hogy ezen a hétvégén Mátrix-hétvége van, minden napra egy rész. A szombati napot pókerezéssel, kanasztázással, alvással és beszélgetéssel töltöttük el. Kellett egy kis kikapcsolódás az első félév után.
Nos itt a vége, ennyi e hétre. Mindenkinek sok erőt a következő hétfői felkeléshez! Nekünk most nem feltétlenül szükséges korán kelnünk, ugyanis -amint említettem- nekünk most szünet lesz egy hétig.
Minden jót! Jó éjszakát!
Szerdán volt egy biológiai-filozófiai négyórás előadás a géntechnikáról, annak alkalmazásáról és erkölcsi megítéléséről. Érdekes volt, sok hasznos dolgot tudtunk meg a témáról.
A hét fénypontja a csütörtök esti fergeteges Schulgschnas volt, az iskola farsangi ünnepsége. Minden évben megrendezik ezt az ünnepséget a Semesterferien (félévi szünet) előtt. Most a témája a 70'-es és 80'-as évek voltak, tehát az öltözékek, a zenék és a díszletek is ezen időszak hangulatát idézték föl. De persze a diszkó sem hiányzott a kortárs zenékkel. "Szerencsére" sok ember utálta itt az alkoholt, mert csak úgy pusztították, ahogy tudták. Ez a reggeli arcokon meg is látszott. A farsangi ünnepség harmadik emeleti következményei: hólapát a WC-ben, holtrészeg diákok a tévészobában és egy ismeretlen egyén a Peti ágyában.
Mondhatnánk, hogy a meglepetések hete is volt ez a hét. Csütörtök délután éppen írogattam valamit, amikor hirtelen kopogást hallok. Kérdezem, ki lehet az. Kinyitom, hát kit látok, hát a Ferit, volt iskolatársamat, régi cimborámat, aki tavaly szintén kint töltött egy évet itt vendégdiákként. Az ünnepségre jött, a farsangi bálra, és még egészen máig itt maradt. Igazából csak ezután kezdődött el igazán a buli. Péntek este már épp akartam lefeküdni, amikor valaki kopogott az ajtómon (már megint kezdődik). Kinyitom, hát ki áll az ajtó előtt, a változatosság kedvéért ismét a Feri két pezsgősüveggel a kezében. "Na Gergő?" - vágta hozzám a rövid, de tartalmas kérdést. Már tudtam a választ; na ebből se lesz korán fekvés. Igazából egyszerű pezsgős beszélgetést terveztünk, de aztán kiderült, hogy az egyik német adón megy a Mártix cimű trilógia első része, így elkezdődött a "Hosszú filmek éjszakája", ami még a következő estén is folytatódott, tudván, hogy ezen a hétvégén Mátrix-hétvége van, minden napra egy rész. A szombati napot pókerezéssel, kanasztázással, alvással és beszélgetéssel töltöttük el. Kellett egy kis kikapcsolódás az első félév után.
Nos itt a vége, ennyi e hétre. Mindenkinek sok erőt a következő hétfői felkeléshez! Nekünk most nem feltétlenül szükséges korán kelnünk, ugyanis -amint említettem- nekünk most szünet lesz egy hétig.
Minden jót! Jó éjszakát!
2011. február 6., vasárnap
A második a héten
Hát igen, ez a hét most nagyon extra, két bejegyzés. De az előző viszont nagyon "böjtös" volt. Köszöntök ismét mindenkit! Ma egy kicsit rövidre fogom a mondanivalómat, de azért megpróbálok minél átfogóbb képet nyújtani erről a hétről. A hétfői nap nagy kihívás volt, főleg a Petinek, mert ő részesült is belőle. Egy három órás angol tesztet kellett megírni, ami egy kicsit nehezebb volt, mint egy közép szintű érettségi. Így én nem vállalkoztam rá -annak ellenére, hogy eleinte terveztem -, hiszen én még érettségit se írtam, bár azóta fejlődtem, de még nem éreztem úgy, hogy készen állok egy ilyen próbára. Na de legközelebb már én is beállok, pontosabban beülök a az angol "schularbeitosok" közé. Ez a nap a búcsú napja is volt: este folyt le az utolsó tesi óránk az eddigi tesitanárunkkal. Természetesen, hogy jó szívvel emlékezzünk rá, az egész órát játékkal töltöttük.
Szerda este nem csak a Gyertyaszentelő Boldogasszonyt ünnepeltük, hanem az egyik osztálytársunk 18. születésnapját. Egy közeli szórakozóhelyen, kocsmában, a Raschhofer's sörözőben az Europark mellett volt ez a kis szülinapi összeruccanás. A házigazda minden italt és ételt állt, de hát akinek az apjának Hammerja van, az megengedheti magának.
A csütörtöki rajzóra ismét érdekes feladatott tartogatott a számunkra: folytattuk a linómetszést. Érdekes technika, de kicsit időigényes. Jövő órán már be kell fejeznünk, és utána pedig elkezdünk egy egyéni projektet, amit mindenkinek meg kell csinálni. Este elméletileg ismét elmentem volna megnézni, hogy hogy van az Augustiner csaposa, de sajnos lekéstem a programot. Kicsit előbb mentek el a megbeszéltnél a többiek. De sebaj helyette itt maradtam nyelvtanozni a Tomival, az egyik cseh fiúval, meg egy albán egyetemistával.
Ez a hétvége sem telt el program nélkül: elmentünk, vagyis hogy elmentem a Salzburgi Magyar Kör gyűlésére. Sajnos a Peti nem jött el, mert lebetegedett. Eléggé családias hangulat volt, nyolcan voltunk. Ez volt az első ilyen alkalom, amin részt vettem, és nem bántam meg, hogy elmentem.
Nos ennyit erről a hétről! Minden jót! Sok sikert az életben!
Szerda este nem csak a Gyertyaszentelő Boldogasszonyt ünnepeltük, hanem az egyik osztálytársunk 18. születésnapját. Egy közeli szórakozóhelyen, kocsmában, a Raschhofer's sörözőben az Europark mellett volt ez a kis szülinapi összeruccanás. A házigazda minden italt és ételt állt, de hát akinek az apjának Hammerja van, az megengedheti magának.
A csütörtöki rajzóra ismét érdekes feladatott tartogatott a számunkra: folytattuk a linómetszést. Érdekes technika, de kicsit időigényes. Jövő órán már be kell fejeznünk, és utána pedig elkezdünk egy egyéni projektet, amit mindenkinek meg kell csinálni. Este elméletileg ismét elmentem volna megnézni, hogy hogy van az Augustiner csaposa, de sajnos lekéstem a programot. Kicsit előbb mentek el a megbeszéltnél a többiek. De sebaj helyette itt maradtam nyelvtanozni a Tomival, az egyik cseh fiúval, meg egy albán egyetemistával.
Ez a hétvége sem telt el program nélkül: elmentünk, vagyis hogy elmentem a Salzburgi Magyar Kör gyűlésére. Sajnos a Peti nem jött el, mert lebetegedett. Eléggé családias hangulat volt, nyolcan voltunk. Ez volt az első ilyen alkalom, amin részt vettem, és nem bántam meg, hogy elmentem.
Nos ennyit erről a hétről! Minden jót! Sok sikert az életben!
2011. február 5., szombat
Felhívjuk a kedves olvasóink figyelmét, hogy a 2011.01.30. bejegyzés előreláthatólag egy hetet késik
Változik a világ; az egyik este még van internet, a másikon pedig már mérgesen olvasom ötödjére az olyan idegőrlő kifejezéseket, mint a kiszolgáló nem található, vagy vezeték nélküli kapcsolat. Na jó azért nem volt vészes, hiszen túléltem, de majdnem egy hétig nem volt internetem, internetünk. Így hát mivel péntektől szerdáig tartott ez az állapot, azért elmaradt a vasárnapi bejegyzés, és csak most jutottam oda, hogy az érdekfeszítő élményekről- amelyek már annyira felhalmozódtak, hogy már bizseregnek az ujjaim- írjak. De se baj, ami késik, nem múlik, max sokat kell várni rá. Köszöntök mindenkit, aki egy heti nyugtalan várakozás után ismét ellátogatott ide!
Ez a leírás arra hívatott, hogy az olvasók elé tárja az elmúlt hét eseményeit, úgyhogy most visszaugorva az időben nézzük meg, hogy mi is történt.
2011.01.24. Salzburg, a Herz-Jesu-Missionare Magángimnázium tornaterme, este 5-6 óra között: szertorna, a Péter nevezetű egyén vállának kiugrása: a sérülés nem súlyos, egyénileg korigálható; a sérülés miatt előírt terápia: no hólapátolás
2011.01.25. Salzburg, valahol a hóviharban, reggel 6 óra:
a Gergeli nevezetű egyén egyszemélyes bevetése az újonnan esett 20 centi hó ellen; a munka várható időtartama: 1 óra; eredmény: csillogó utak, átizzadt ruhák, fáradt Gergeli
2011.01.26. Salzburg, munkában, de nagyon, délután 13:15:
a Gergeli nevezetű egyén részvétele ismét egy egyszemélyes bevetésen, tekintettel sebesült bajtársára; ezúttal a megsemmisítendő célpont az utakra fagyott jeges lagyak; várható időtartam: az örökkévalóság; eredmény: No Comment
2011.01.27. Salzburg, őő... izé... sokfelé, napközben:
rajzóra: kemény kiképzés, éles szerszámok bevetése: linómetszés
törióra: törifelelet
felszerelés beszerzése: echt cool sílécek és botok a hétvégi kollégiumi bevetésre
esti elfoglaltság: biliárd, foci
2011.01.28. Salzburg-Werfenweg, Schülerheimwochenende, délután este:
lelki újratöltődés: délutáni szentmise
testi újratöltődés: esti gulyás osztrák módra
kiképzés: szánkózás és fürdetés a jéghideg hóban a téli éjszakában
esti elfoglaltság: szívderítő közös játékok, éneklés, heccek
2011.01.29. Werfenweg, az alpesi lankákon, délelőtti órák; az S-Nap:
időjárási és látási viszonyok: verőfényes napsütés, a hegy tetején gyönyörű panoráma
küldetés leírása: lesíelni a hegyről egészben
eszközök: Scheepflug, Paralell
eredmény: növekvő sebesség, akrobatikus spárgázás, közeli találkozás az alpesi hóval, izomláz, felbecsülhetetlen élmény, felemelő öröm
hazautazás: vonattal, kisbusszal
hazaérkezési idő: 18:30 körül
Sikeres végrehajtás. Küldetés vége.
Záró bejegyzés: Minden jót a következő bejegyzésig! Jó éjt!
Ez a leírás arra hívatott, hogy az olvasók elé tárja az elmúlt hét eseményeit, úgyhogy most visszaugorva az időben nézzük meg, hogy mi is történt.
2011.01.24. Salzburg, a Herz-Jesu-Missionare Magángimnázium tornaterme, este 5-6 óra között: szertorna, a Péter nevezetű egyén vállának kiugrása: a sérülés nem súlyos, egyénileg korigálható; a sérülés miatt előírt terápia: no hólapátolás
2011.01.25. Salzburg, valahol a hóviharban, reggel 6 óra:
a Gergeli nevezetű egyén egyszemélyes bevetése az újonnan esett 20 centi hó ellen; a munka várható időtartama: 1 óra; eredmény: csillogó utak, átizzadt ruhák, fáradt Gergeli
2011.01.26. Salzburg, munkában, de nagyon, délután 13:15:
a Gergeli nevezetű egyén részvétele ismét egy egyszemélyes bevetésen, tekintettel sebesült bajtársára; ezúttal a megsemmisítendő célpont az utakra fagyott jeges lagyak; várható időtartam: az örökkévalóság; eredmény: No Comment
2011.01.27. Salzburg, őő... izé... sokfelé, napközben:
rajzóra: kemény kiképzés, éles szerszámok bevetése: linómetszés
törióra: törifelelet
felszerelés beszerzése: echt cool sílécek és botok a hétvégi kollégiumi bevetésre
esti elfoglaltság: biliárd, foci
2011.01.28. Salzburg-Werfenweg, Schülerheimwochenende, délután este:
lelki újratöltődés: délutáni szentmise
testi újratöltődés: esti gulyás osztrák módra
kiképzés: szánkózás és fürdetés a jéghideg hóban a téli éjszakában
esti elfoglaltság: szívderítő közös játékok, éneklés, heccek
2011.01.29. Werfenweg, az alpesi lankákon, délelőtti órák; az S-Nap:
időjárási és látási viszonyok: verőfényes napsütés, a hegy tetején gyönyörű panoráma
küldetés leírása: lesíelni a hegyről egészben
eszközök: Scheepflug, Paralell
eredmény: növekvő sebesség, akrobatikus spárgázás, közeli találkozás az alpesi hóval, izomláz, felbecsülhetetlen élmény, felemelő öröm
hazautazás: vonattal, kisbusszal
hazaérkezési idő: 18:30 körül
Sikeres végrehajtás. Küldetés vége.
Záró bejegyzés: Minden jót a következő bejegyzésig! Jó éjt!
2011. január 23., vasárnap
Új év, új kalandok, Müncheni kiruccanás meg ilyesmi
Most aztán igazán megtiszteltető ennyi idő után, hogy ismét köszönthetem azokat, akik ennyi idő után, megélve a Karácsonyt és az Új Évet, valamint ezt a bejegyzést, ismét olvassák az ujjaimból kiszökő sorokat! Üdvözlök tehát mindenkit ebben az Új Évben! Biztos vagyok benne, hogy sok dolgot tartogat számunkra ez a következő esztendő. Biztos lesznek jók is, rosszak is, piszok rosszak is, de én optimista vagyok, legalább is próbálok a realitásba egy kis reményt is belecsenni.
A Müncheni beszámolóm lemaradt, mint a borravaló. Úgyhogy most kell nekilátnom. Aztán meg beszámolok az előző hétről.
Nos hol is kezdjem, ugyanis már rég volt, de azért még az emlékek bennem élnek. Vonattal indultunk el a híres Münchenbe a Salzburgi pályaudvarról. Útközben megbeszéltük, hogy ki mit hozott, hova megy továbbtanulni, meg mindent, ami csak eszünkbe jutott. Megérkezésünkkor meleg fogadtatásban részesültünk: -7c délelőtt. A séta végére már nem éreztem a lábujjamat. A program nagyon intellektuális volt: múzeumlátogatás, koncert és persze sörözés minden mennyiségben. Az első hely, amit megnéztünk a Stadtmuseum lett volna, ha nem problémáztak volna, de mivel problémáztak, ezért a Deutsches Museumot tekintettük meg. A zenei részlegre vonultunk be a mi csekély 30-as létszámunkkal. Eléggé "hátborzongató" látvány fogadott minket: a zongora billentyűi maguktól mozogtak. Húúú... Aztán persze a tárlatvezető odacsapott, és mérgesen odapiszmogta: "Harry, hagyd abba!" Na de persze a fiktív tartalmaknak is van határa, úgyhogy el kell mondanom -amire gondolom már önök is rájöttek-, hogy ez egy elektronikus önlejátszó zongora volt. Az ember rájátszott valamit, és a zongora ugyanúgy játszotta vissza, akkor is, ha esetleg a művész nem volt a toppon és egy-két hibát is ejtett. Rengeteg elektronikusan működő hasonló zenegépek találhatóak itt, akár már a 18. század elejéről is. De nem azért nem lövöm le előre a poént, hátha még jönnek ide az olvasók. Rendkívül izgalmas része következett a programnak: Pinakotheke. A Müncheni képgyűjtemény 17.-18. századi részlegén töltöttünk el egy pár órát. Itt a vezetőink által kreált feladatokat kellett megoldani. Én élveztem (rajzérettségis; az vesse rám az első követ, aki nem szereti Rubens pucér nős képeit; na jó csak vicceltem), hiszen rengeteg ismert kép eredeti változatát tekinthettem meg, mint például Rubens: Leukippidák elrablása. A fárasztó múzeumi körút után végre elindultunk a szállás felé. Hát nem volt rossz, aludtam már szörnyűbb helyen is. Ha jól emlékszem az esti koncert nyolc órakor kezdődött, ami előtt már gondoskodtunk a koncert nagyobb élvezhetőségéről: az igazgató az előadás előtt elvitt minket a templomtól 50 méterre lévő müncheni Augunisterbe. A koncert gyönyörű volt. Ez egy, a híres Bach Kórus által előadott Adventi Dalkoncert volt. Igazság szerint három lehetőség közül lehetett választani, amik közül nekem ez tetszett meg a legjobban. De volt Evita és J. Cocker koncert is, de akkor az Augunister kimaradt volna, na de nem csak ezért mentem. Természetesen a koncert amint mondtam fenomenális volt, de mentálisan eléggé kifáradtunk, úgyhogy ismét fel kellett töltekeznünk: az igazgató úr meghívott minket még egy körre, amiből aztán a végén nem is egy lett. Fél egy fele azért már elindultunk vissza. Útközben a metróutazás alatt élő kóruskoncertet adtunk, ami közben három gyereket elveszítettünk: megállunk az egyik megállónál, erre az igazgató felpattan: " Nem itt kéne leszálnunk?" Erre három osztálytárunk fogta magát, és egyből leszállt. Mire az igazgató: "Nem, mégse." De akkor már késő volt. De aztán végül ők taxival, mi meg a villamoson bliccelve valahogy visszajutottunk a szállásra. Másnap az első állomás a Haus der Kunst volt, egy nagy képzőművészeti múzeum, ahol egy arab témájú kortárs kiállítást néztünk meg. Hát igen, a modern művészet, nagyon modern. Végre a mai napon sikerült oda bejutnunk, ahová tegnap nem: végre a váróteremnél beljebb léphettünk a Stadtmuseumba. Egy magyar származású zeneprofesszor fogadott minket. Távol-keleti hangszerek végtelen sorát vonultatta fel előttünk, amiket aztán a végén ki is próbáltunk: mindenki elfoglalta a pozícióját, majd az ő felkészítésével és vezénylésével profi zenekari előadás megalkotói lettünk. Ez volt az utolsó hivatalos állomás. A találka a Müncheni-pályaudvarra volt megbeszélve, addig még kicsit körbejárhattuk a belvárost. Egy kis fagyoskodás, egy kis forralt bor, egy kis interjú, és máris elment a szabadidő, már a vonaton találtuk, amely gyorsan, "zakatolva" robogott velünk haza, Salzburgba. Deo gratias!
De most már essünk vissza a jelenbe, és csak egy kicsit tekintsünk vissza a múltra, egy hét erejéig. A hétfői napon semmi különös nem történt, azon kívűl, hogy elmaradt a tesi óra, na de milyen áron: ennek fejében Pénteken délután elmentünk egy a Salzburgtól délre található sportcenterbe magasugrani, tudjátok, azzal a hosszú bottal át a szalag fölött (nekünk szalag volt a biztonság kedvéért). De erről majd később ejtek több szót.
Ahogy mindig, most is kedd este focimeccs volt a javából. Elvertük őket, mint ahogy illik.
Ez az iskola tényleg azért jó, mert ha a tanár azon kap, hogy az óráján házit írsz, vagy másolsz, akkor nem megfenyeget, hogy oda adja az illetékes szaktanárnak az adott tanulmányi forrást, hanem megkér, hogy bizonyítsd be filozófiailag, érvelj elfogadható erkölcsi érvekkel, hogy miért nem elítélendő a cselekedeted, és hogy miért ne adja oda a kollégájának. Jó, ez mondjuk csak filozófia órán volt így, de érdekes volt, persze én nem voltam érintett az ügyben, hanem az egyik osztálytársam.
Földrajzból most ilyen előadásokat kell csinálni a két emberenként kiosztott leckékből, úgyhogy most a föci órák érdekes prezentációk jegyében telnek el.
A legutóbbi irodalom órán befejeztük Goethe: Faust című művének színházi feldolgozását.
Csütörtökön nálunk voltak magyarok (két vendég, akik közül az egyik volt piarista volt), szombaton viszont mi voltunk a magyaroknál. Salzburgban van itt egy Salzburgi Magyar Kör nevezetű egyesület, amelynek éppen most szombaton volt a következő programja, a farsangi bál. Nagyon klassz volt újra ilyen sok magyar ember között mulatni. Ha valaki esetleg részleteket is szeretne tudni erről az egyesületről, akkor látogasson el a következő honlapra: http://www.salzburgi-magyar-koer.org/index.php
Tehát pénteken magasugrani voltunk. Érdekes volt, ugyanis én most csináltam először. Kicsit technikás, és eleinte az ember egy kicsit be van parázva tőle, de bele lehet jönni. Én egészen 2 méter 50 vittem el a kezdeti sikertelenségek után.
Nos ennyit volt a mese mára, bezár Gery mesegyára.
Mindenkinek szép hetet!
Jó éjszakát!
A Müncheni beszámolóm lemaradt, mint a borravaló. Úgyhogy most kell nekilátnom. Aztán meg beszámolok az előző hétről.
Nos hol is kezdjem, ugyanis már rég volt, de azért még az emlékek bennem élnek. Vonattal indultunk el a híres Münchenbe a Salzburgi pályaudvarról. Útközben megbeszéltük, hogy ki mit hozott, hova megy továbbtanulni, meg mindent, ami csak eszünkbe jutott. Megérkezésünkkor meleg fogadtatásban részesültünk: -7c délelőtt. A séta végére már nem éreztem a lábujjamat. A program nagyon intellektuális volt: múzeumlátogatás, koncert és persze sörözés minden mennyiségben. Az első hely, amit megnéztünk a Stadtmuseum lett volna, ha nem problémáztak volna, de mivel problémáztak, ezért a Deutsches Museumot tekintettük meg. A zenei részlegre vonultunk be a mi csekély 30-as létszámunkkal. Eléggé "hátborzongató" látvány fogadott minket: a zongora billentyűi maguktól mozogtak. Húúú... Aztán persze a tárlatvezető odacsapott, és mérgesen odapiszmogta: "Harry, hagyd abba!" Na de persze a fiktív tartalmaknak is van határa, úgyhogy el kell mondanom -amire gondolom már önök is rájöttek-, hogy ez egy elektronikus önlejátszó zongora volt. Az ember rájátszott valamit, és a zongora ugyanúgy játszotta vissza, akkor is, ha esetleg a művész nem volt a toppon és egy-két hibát is ejtett. Rengeteg elektronikusan működő hasonló zenegépek találhatóak itt, akár már a 18. század elejéről is. De nem azért nem lövöm le előre a poént, hátha még jönnek ide az olvasók. Rendkívül izgalmas része következett a programnak: Pinakotheke. A Müncheni képgyűjtemény 17.-18. századi részlegén töltöttünk el egy pár órát. Itt a vezetőink által kreált feladatokat kellett megoldani. Én élveztem (rajzérettségis; az vesse rám az első követ, aki nem szereti Rubens pucér nős képeit; na jó csak vicceltem), hiszen rengeteg ismert kép eredeti változatát tekinthettem meg, mint például Rubens: Leukippidák elrablása. A fárasztó múzeumi körút után végre elindultunk a szállás felé. Hát nem volt rossz, aludtam már szörnyűbb helyen is. Ha jól emlékszem az esti koncert nyolc órakor kezdődött, ami előtt már gondoskodtunk a koncert nagyobb élvezhetőségéről: az igazgató az előadás előtt elvitt minket a templomtól 50 méterre lévő müncheni Augunisterbe. A koncert gyönyörű volt. Ez egy, a híres Bach Kórus által előadott Adventi Dalkoncert volt. Igazság szerint három lehetőség közül lehetett választani, amik közül nekem ez tetszett meg a legjobban. De volt Evita és J. Cocker koncert is, de akkor az Augunister kimaradt volna, na de nem csak ezért mentem. Természetesen a koncert amint mondtam fenomenális volt, de mentálisan eléggé kifáradtunk, úgyhogy ismét fel kellett töltekeznünk: az igazgató úr meghívott minket még egy körre, amiből aztán a végén nem is egy lett. Fél egy fele azért már elindultunk vissza. Útközben a metróutazás alatt élő kóruskoncertet adtunk, ami közben három gyereket elveszítettünk: megállunk az egyik megállónál, erre az igazgató felpattan: " Nem itt kéne leszálnunk?" Erre három osztálytárunk fogta magát, és egyből leszállt. Mire az igazgató: "Nem, mégse." De akkor már késő volt. De aztán végül ők taxival, mi meg a villamoson bliccelve valahogy visszajutottunk a szállásra. Másnap az első állomás a Haus der Kunst volt, egy nagy képzőművészeti múzeum, ahol egy arab témájú kortárs kiállítást néztünk meg. Hát igen, a modern művészet, nagyon modern. Végre a mai napon sikerült oda bejutnunk, ahová tegnap nem: végre a váróteremnél beljebb léphettünk a Stadtmuseumba. Egy magyar származású zeneprofesszor fogadott minket. Távol-keleti hangszerek végtelen sorát vonultatta fel előttünk, amiket aztán a végén ki is próbáltunk: mindenki elfoglalta a pozícióját, majd az ő felkészítésével és vezénylésével profi zenekari előadás megalkotói lettünk. Ez volt az utolsó hivatalos állomás. A találka a Müncheni-pályaudvarra volt megbeszélve, addig még kicsit körbejárhattuk a belvárost. Egy kis fagyoskodás, egy kis forralt bor, egy kis interjú, és máris elment a szabadidő, már a vonaton találtuk, amely gyorsan, "zakatolva" robogott velünk haza, Salzburgba. Deo gratias!
De most már essünk vissza a jelenbe, és csak egy kicsit tekintsünk vissza a múltra, egy hét erejéig. A hétfői napon semmi különös nem történt, azon kívűl, hogy elmaradt a tesi óra, na de milyen áron: ennek fejében Pénteken délután elmentünk egy a Salzburgtól délre található sportcenterbe magasugrani, tudjátok, azzal a hosszú bottal át a szalag fölött (nekünk szalag volt a biztonság kedvéért). De erről majd később ejtek több szót.
Ahogy mindig, most is kedd este focimeccs volt a javából. Elvertük őket, mint ahogy illik.
Ez az iskola tényleg azért jó, mert ha a tanár azon kap, hogy az óráján házit írsz, vagy másolsz, akkor nem megfenyeget, hogy oda adja az illetékes szaktanárnak az adott tanulmányi forrást, hanem megkér, hogy bizonyítsd be filozófiailag, érvelj elfogadható erkölcsi érvekkel, hogy miért nem elítélendő a cselekedeted, és hogy miért ne adja oda a kollégájának. Jó, ez mondjuk csak filozófia órán volt így, de érdekes volt, persze én nem voltam érintett az ügyben, hanem az egyik osztálytársam.
Földrajzból most ilyen előadásokat kell csinálni a két emberenként kiosztott leckékből, úgyhogy most a föci órák érdekes prezentációk jegyében telnek el.
A legutóbbi irodalom órán befejeztük Goethe: Faust című művének színházi feldolgozását.
Csütörtökön nálunk voltak magyarok (két vendég, akik közül az egyik volt piarista volt), szombaton viszont mi voltunk a magyaroknál. Salzburgban van itt egy Salzburgi Magyar Kör nevezetű egyesület, amelynek éppen most szombaton volt a következő programja, a farsangi bál. Nagyon klassz volt újra ilyen sok magyar ember között mulatni. Ha valaki esetleg részleteket is szeretne tudni erről az egyesületről, akkor látogasson el a következő honlapra: http://www.salzburgi-magyar-koer.org/index.php
Tehát pénteken magasugrani voltunk. Érdekes volt, ugyanis én most csináltam először. Kicsit technikás, és eleinte az ember egy kicsit be van parázva tőle, de bele lehet jönni. Én egészen 2 méter 50 vittem el a kezdeti sikertelenségek után.
Nos ennyit volt a mese mára, bezár Gery mesegyára.
Mindenkinek szép hetet!
Jó éjszakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)