Elszállt egy év?

Igen- válasz a kérdésre. Elszállt, méghozzá nagyon gyorsan. Gyorsan telik az idő, ha jól mulat az ember. Nagyon sok minden történt ez alatt az év alatt: sok új ismeret, sok új élmény, sok új tapasztalat és sok új áldás. Sok minden van, amiért hálát adhatok, hálát adhatunk. Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ez a 8 hónap felejthetetlen fog számunkra maradni. Nem kis változás ez az ember életében. Megismerni egy új világot, egy új kultúrát, egy új közösséget távol a hazától, a megszokott otthoni környezettől, a családtól, a barátoktól. Voltak ezért persze nehézségek is, de ezek elenyésznek a sok klassz dolog mellett. Ez a tanév olyan gazdag volt, hogy most így nehéz is lenne végig gondolni, mi minden történt velünk. De a mai bejegyzés nem is ezt akarja szolgálni, hiszen ez még nem a végső búcsú pillanata (meg maga a blog egy összefoglalás), de hamarosan az is eljön: ez az utolsó előtti bejegyzésem. Most két hónapig Magyarországon tartózkodom, úgyhogy addig szünetel a beszámoló sorozat. Azután pedig már csak egy végső, kiértékelő, összefoglaló, hálaadó bejegyzés fog júliusban következni. Igen, elszállt ez az év, eljutunk lassan a végére, és jönnek szeptemberben a követők, az utódok, az újoncok.
Remélem mindenkinek jól telt a szünidő. Nekem igen, kellemesen és gyorsan. A szünetet követő héten nem sok különleges dolog történt. Egyedül kellett ezt a hetet eltöltenem, szürke magányba, a külföldi társaim nélkül: se a csehek, se a Peti nem tartózkodtak Salzburgban. De azért nem volt olyan vészes, úgy is sok elintéznivaló dolgom volt még a hazautazásom előtt. Elköszöntem osztrák barátaimtól, sok sikert kívántam nekik az érettségihez, és szombaton én is nekivágtam a nagy útnak haza.
Legközelebb és egyben legutoljára majd júliusban találkozunk.
Addig is minden jót!

Nagy ünnepség után Nagy Hét

Véget ért a nagy mulatság, lezárult a Festwoche. Most már mindenki visszavonult családi berkeibe, a húsvéti szünet csendjébe, és készül a még nagyobb és magasztosabb eseményre, Jézus győzelmére a Halál hatalma felett. Most úgy, mint eddig is, köszöntöm a kedves olvasókat! Sajnos most vasárnap nem tudtam megírni a bejegyzést, aminek okát most hosszú lenne elmesélni. Mindenesetre elnézést a késedelemért!
Sok mesélnivalóm van, vagyis hogy lenne, mert most az idő ismételt szorításában vagyok. De azért megpróbálom röviden, mégis kielégítően összefoglalni a hét eseményeit. A hétfői nap, mint mondani szokás, hosszú volt. Délután a Petivel elmentünk a városba egyet s mást elintézni. Nagy séta volt, aminek Kebab evés lett a vége, legalább is a Petinek. A munka természetesen soha nem hiányozhat a napirendünkből, napirendemről, így este kicsit besegítettem a Cheveriel Este nevezetű rendezvénynél, ahol az arra érdemeseknek különböző díjakat osztottak ki. Jó mi? Én dolgoztam, a Peti meg Kebabozott. Kedden délelőtt részt vettem egy nagyon érdekes előadáson. A címe Was glaubst denn du? (Miben is hiszel valójában?) volt. A különböző vallások képviselői leültek egy asztal köré, és megvitatták a legfontosabb kérdéseket, amelybe természetesen a közönséget is bevonták. Mindenféle vallási felekezet képviseltette magát ezen a rendezvényen: budhisták, mohamedánok, reformátusok, katolikusok, zsidók. Napközben egy kis gondolkozás után rájöttünk, hogy ez az utolsó nap, amikor elmegyünk valahová közösen a városba egy kicsit szórakozni, mert a jövő úgy fog alakulni, hogy ebben az évben már nem leszünk mind a négyen együtt, tehát a két cseh meg a két magyar. Úgyhogy elterveztük, hogy elmegyünk egyet augustinerezni. A baj csak az volt hogy este Tavaszi koncert volt, amin kötelező volt a részvétel. Hát mit volt mit tenni, maradtunk. De nem hiába: a koncert szuper volt, és utána az igazgató meghívott minket egy szórakoztatói egységbe, ahol jó osztrák zene szólt. Söröztünk, sültkrumpliztunk, jót beszélgettünk. Végül tehát mégiscsak eljutottunk egy italozóba, ha nem is az Augustinerbe. A szerdai nap érdekfeszítő előadással kezdődött: Philosophiecafe. Bejött két nagy hírű osztrák filozófus, és arról faggattak minket, hogy mit gondolunk az élet nagy kérdéseiről. Többek között a szokásos kérdésekkel: Miért élünk a földön? Isten megismerhető pusztán emberi értelemmel? Este is művelhettük magunkat, ugyanis Színházest volt a soron következő esti program, és mivel én is meghívást kaptam, hát megnéztem. Egy komédia volt, aminek Astoria a címe. Reggel amikor felkeltem, már nem kellett arról gondolkodnom, hogy ma milyen előadáson kell részt vennem, mert ez a nap szabad volt. Nem mint ha nem lett volna kedvem további eszmefuttatásokhoz. Este sporteste volt, amin nem vettem részt mert az egyik barátommal már rég beterveztünk egy programot a városban, amit nem halaszthattunk el.
És végül következzék a finálé, a nagy Festakt (Ünnepi Ceremónia). Az egész az iskola közelében lévő nagy templomban kezdődött egy nagy ünnepi misével. A következő állomás az iskola tornaterme volt, ahol lezajlott a mindent lezáró utolsó rendezvény, az ünnepi beszédsorozat. A végén a diákok már nagyon türelmetlenül mocorogtak, annak ellenére, hogy a beszédek között akadt egy két szórakoztató zsonglőr mutatvány, humorista fellépés és Porenta musical. De azért a végén az égő MSC felirat és a robbanó szív felrázta azt az egy pár unatkozó gyerkőcöt is. A nagy ünnepség sorozat, egy nagy ebéddel zárult, ahol az év eleji Bondekofesthez hasonlóan rengeteg különféle külföldi specialitást meg lehetett kóstolni, mint például zöld palacsinta Indiából, Burek szerbiából stb. És aztán mindenki szépen hazaballagott. A csehek is hazautaztak, csak mi magyarok maradtunk még a kollégiumban ezen a napon.
És hát most a nagy Festwoche után ismét egy Nagy Hét jön, amelyben hasonlót ünneplünk. De ez az ünnep nem egy iskola renoválási munkálatairól, hanem a világ az egész világ renoválásáról szól: a Megváltás Ünnepe. Ezúton szeretnék mindenkinek Kegyelmekben Gazdag, Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánni! Legyen áldott az Úr, ki életét áldozta értünk, hogy aztán vele élhessünk!
Most vasárnap nem írok beszámolót, mert nem Salzburgban vagyok. A következő a jövő héten esedékes.
Addig is minden jót! Kellemes pihenést a szünidőben!

Hát elkezdődött!

Ez a hét eléggé nyugodt volt, egészen idáig. Tegnap történt valami, ami most meg fogja határozni az egész jövőhét folyamát: elkezdődött a Festwoche (Ünnepi hét). Köszöntöm ismét a kedves olvasókat ezen a szép, napos tavaszi estén! Elérkeztem végre ahhoz a pillanathoz, hogy felfedjem a Festwoche kilétét, hogy mi is az valójában. Az iskolában már régóta renoválási munkálatok folytak: új tornaterem, a díszterem felújítása, egy hatalmas konferenciaterem létrehozása stb. és nem utolsó sorban egy hatalmas labirintus létrehozása az iskola főbejáratánál, amelyet már korábban említettem. És most végre minden elkészült, a nagy munka véget ért! Ennek örömére szervezték ezt a hatalmas ünnepet, amelynek keretében rengeteg programon lehet részt venni. Tegnap volt az első ilyen rendezvény, amelynek a Lange Nacht (Hosszú Éjszaka) elnevezést adták. Hát valóban hosszú volt: rengeteg előadás, tehetségshow, koncert csábítgatta a látogatókat az egyik helyről a másikra. A legérdekesebb, és egyben legviccesebb előadás a Talentshow volt, amelyen rengeteg finoman fogalmazva "érdekes" diák vett részt. Még egy magyar gyerek is a húrok közé csapott, akit Petinek hívnak. A nagy hejehuja végül egy körmenettel zárult, ami igazándiból félkör volt, vagy egyharmad. Lángoló gyertyákkal meneteltünk a csillagos ég alatt az iskola templomába, miközben a János evangéliumának első fejezetéről elmélkedtünk. "S az Ige testé lőn, és közöttünk lakozék"- mit is jelent ez számomra. Igazából a csend amit az igazgató úr kért csak nagyon keveseknek sikerült. Kicsit nevetséges volt, hogy külön szülőket kellett arra rendelni, hogy táblákat tartsanak a gyerekek elé "Still" (csend) felirattal. A templomban még volt egy kis imádság meg egy kis éneklés, és aztán mindenki nyugovóra tért, ki a kollégiumban ki a tornateremben. De ezzel nincs vége, ott a jövő hét! Ez csak a kezdet...
Minden jót! Szép hetet!

Ilyen időket élünk

Ez a bejegyzés se lesz túl hosszú. Most a rövid lett a nyerő. Ilyen időket élünk. Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Ismét csak későn jutottam ide, úgyhogy csak röviden, tömören.
Ez a hét is gazdag volt fociban. Még új technikákat is tanult az ember. Ilyen szép időben bűn is lenne nem kint focizni este a vacsora után. Egyre melegebb van. Ma is kb. 20 fok volt, ha nem több.
A színház még nincs teljesen kész, még lehet találni "munkának valót". Nekünk is találtak valamit, többek között az egy centis porral lepett nézőtéri székek letakarítását. De ezek már az utolsó simítások voltak, ugyanis gyorsan kellett dolgoznunk, mert este már egy csoportot vártak egy színházi előadásra.
Hamarosan itt a Festwoche(Ünnepi Hét), de erről majd később beszélek bővebben.
Most szombaton ismét részt vettünk a magyar kör egy rendezvényén, ami ismét nagyon jól sikerült. Bár most nem voltam valami bulizós hangulatomban, azért egy pár magyar asszonyt sikerült jól megtáncoltatnom. De ez a nap nem csak mulatságot tartogatott számunkra, a Peti is egy évvel öregebb lett. Isten éltessen barátom!
Már csak 27 nap és megyünk haza a Peti haverral.
Nos ennyit erről a hétről. Rövid volt, gyorsan eltelt.
Minden jót! Isten áldja önöket, titeket!

Rövid leszek

Gyorsan eltelt ez a hét, gyorsan eltelt ez a nap. Sok volt a tennivaló, a program, a hét folyamán és ma is. Későn van, rövid leszek. Ismét köszöntöm a kedves olvasókat!
Sok volt a tennivaló, az elfoglaltság. Ez valóban így van. De emellett persze azért jutott idő sportra is, meg egy kis kikapcsolódásra. A hét szinte minden napján- pénteket kivéve- fociztunk. Most már egyre jobb az idő, az emberek egyre több órát töltenek a szabad levegőn. Így persze mi sem maradtunk bent a tornateremben, hanem kimentünk az iskola mögötti fedetlen focipályára. Sok előnye van. Egyrészt a szabad levegőn vagyunk, másrészt nem kell minden pillanatban fékezni, újra elindulni, ami eléggé fárasztó tud lenni, és végül nem lehet kihasználni a falat az ellenfél kijátszására. Nagyon jól éreztük magunkat. Ha lennének telepítve a focipálya mellé reflektorok is, akkor biztos, hogy nem hagytuk volna el a focipályát fél háromnegyed nyolckor a sötétedés miatt.
Szerda este volt egy kis szülinapozás. Az egyik egyetemistának most volt a szülinapja, és meghívott minket egy kis együtt ivós, együtt zenét hallgatós összejövetelre. Mindenki bedobott valamit a kedvenceiből, így betekintést nyertünk egymás zenei ízlésébe. A "nagyobbak" még elmentek egy kis afterpartyra, ami nekünk nem szólt, hiszen másnap még iskola.
Na de hogy ne csak a szórakozásról és a pihenésről írjak, jöjjön a munka. Pénteken volt egy négy órás német dolgozatunk. Itt így szokás a végzős osztályba. Kicsit megerőltető négy órán keresztül fogalmazást írni németül, de azért sikerült. Aludtam is utána egy jót.
De a pénteki nap nem csak a kihívások napja volt, hanem az ünnepé is: Gyümölcsoltó Boldogasszony, az egyház egyik legszebb ünnepe. Kérjük égi édesanyánk közbenjárását!
Nos ennyit erről a hétről. Megyek aludni.
Minden jót! Sok sikert a következő héthez!

Feltámadott a tenger

Bizony, feltámadott! És bár elcsendesült, de ez a tenger koránt sem veszített erejéből. Ott ül titokzatos mélyének leple alatt az az ősi erő, az amely soha nem apad el, amely által ismét felcsapnak a hullámok és elmossák a mocskot mi meg akarta mérgezni szent vizét. Köszöntöm ismét a kedves olvasókat! Sokszor támadott már föl ez a tenger, de most a mélyben valami nagyobb készül, valami olyan, amit még emberfia nem látott. Most ezek a hullámok nem a csatatereken, nem a kardok pengéjén, nem a puskák puskaporos csövében fognak tombolni, hanem az értelemben és a szívben. Nagy dolgok előtt állunk! De nagy dolog volt az 1848-as ifjaknak is amikor Kossuth előtt állva, toborzó beszédét hallgatva, megfogant a szívükben a szándék, hogy készek a hazáért az életüket áldozni, és beállni a magyar szabadságharc hadseregébe. Ezen hét keddjén ezekről az ifjú szabadságharcosokról emlékeztünk meg ismét, akiknek személye a hazáért való önfeláldozás, az igazságért való kitartó harc és a bátorság szimbóluma is. Jó volt megélni Isten kegyelméből újra a március 15-ei napot! Szerencsére szép időnk is volt, egész nap sütött a nap. A Petivel természetesen kokárdával mentünk suliba. Én pedig egy évvel idősebb lettem. Ezt a napot mi is, én is megünnepeltem egy kis csöndes megemlékezés, és filmnézés keretében. Két nagyon jó 1848-as filmet ismertem meg most, a 80 huszárt és a Feltámadott a tenger című történelmi filmeket. Csak ajánlani tudom őket. Isten áldja Magyarországot! Övezze a 1848-49-es hazafiak nevét dicsőség és hála!
Erről a hétről egyébként most nincsen sok mondanivalóm, meg nem is nagyon akarok sokat mondani, mert már nagyon késő van.
Voltak dolgozatok, elalvások, munkák. Pénteken írtunk egy négy órás nagy angol dolgozatot. Hát nem semmi volt, jól megizzadtunk vele. Ez volt idáig életem leghosszabb angol dogája.
Most szombaton ismét voltunk a Salzburgi Magyar Kör magyar miséjén, ami után még szokás szerint volt egy kis agapé egy előadással fűszerezve a 1848-49-es szabadságharc osztrák vonatkozásairól.
Gyorsan eltelt ez a hét, jön a következő: a patak nem áll meg, medre viszi tova, különben folyóvá nem terebélyesedne, nyugalmát tengerben nem lelné soha!
Figyeljük a tengert, már rég feltámadt a szél! Kössük ki hajónkat a biztos oszlophoz, mielőtt kitör a vihar!
Szép hetet! Erőt a következő héthez!

Böjti szelek fújnak

A nagy tombolás után szerdával elkezdődött a nagyböjti idő. Megemlékeztünk ismét arról, hogy vándorutunk, az élet tengerén való hánykolódásunk egyszer véget ér, csónakunk orra egyszer majd végleg ráfut a túlvilág tengerpartjára, és visszatérünk oda ahonnan jöttünk. Ember emlékezz a föld porából vétettél, és ott leled majd nyugodalmadat is. Köszöntöm ismét az olvasókat! Milyen érdekes érzés járja át az embert, ha rágondol, hogy ez valóban igaz. Az ember több annál, mint aminek kívülről látszik. Nagy küldetése van ezen a földön. Sajnos ma ez az egykor oly fényesen ragyogó cél egyre inkább elhomályosodik az emberek előtt. Elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtik, hogy egyszer véget ér életük ezen a földön. De ez nem egy elérhetetlen magasság, hanem minden ember életének beteljesülése, amire mindenki, kicsi, nagy, szegény, gazdag, megsebzett, bűnös ember meg van hívva. Sok dolog van ami mulandó örömöt ad, de a halál zátonyára vezet, ahonnan többé nincs menekvés. Ezért kell magunkba táplálni a hitet, hogy a hazugság mindent elborítani akaró sötét leple ne homályosítsa el értelmünket, hogy ne vesszünk el a mindent elnyelő feneketlen sötétségben. Isten adja meg számunkra azt a világosságot, amelyre mindannyiunknak szükségünk van! Én ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy ezen különleges évben mély és elgondolkodtató legyen számára a nagyböjti időszak!
Na de most térjünk vissza a Salzburgi vidékek végre remélhetőleg végleg hómentes talajára! Mi is történt velünk ezen a héten? Hát a szokáshoz híven sok minden.
Ha nem kell havat lapátolni, akkor előbb vagy utóbb találnak nekünk más munkát. Hát így is lett. Most az iskolában hatalmas újítási munkálatok folynak, aminek keretében a dísztermet is feldobják egy kicsit. Új padló, új világítástechnika, új függönyök, új elektronikai berendezések. Nekünk is jutott egy kis szerep ebben a nagy sürgés-forgásban. Először is hétfőn a széksorokat, amiket felszedtek a padlóról, előre kellett vinnünk, mert a padló elöl már készen volt, hátul pedig még nem kezdték el. Pénteken ugyan ezeket a széksorokat kellett visszacipelnünk a most már új padlóra, de most már végleg. Tehát nem csak visszavittük, hanem pontosan beállítottuk az eredeti helyére, majd visszacsavaroztuk őket. Az iskola asztalosa viccesen megjegyezte, hogy a spártai harcosok is biztos így edzettek, ugyanis a széksorok egybe voltak csavarozva, így mindig egy sorban legalább nyolc emberrel kellett mozgatni őket, természetesen nagyjából azonos tempóban. Hát ráment egy pár óra, amire befejeztük.
De nem csak munka volt, hanem szórakozás és pihenés is, hogy betartsuk a Beatrice Hármast. Kedden volt az utolsó farsangi nap, úgyhogy ki kellett használnunk. Egy nagyon kedves tanár, aki amint már említettem kedden délutánonként külön szokott velünk foglalkozni, meghívott minket magához egy kicsit süteményezni meg beszélgetni. Hát még most is érzem annak a csokis tortának az ízét. Aztán még egy kicsit bementünk a városba, hiszen gyönyörű idő volt. Nagy meglepetésünkre felvidéki magyarokkal is találkoztunk.
Hamvazószerdán este részt vettünk egy közös szentmisén az iskola templomában.
Nos dióhéjban ezek történtek ezen a héten.
Egyre szebb az idő, és egyre melegebb is van. Már nyílnak a kertben a tavaszi virágok. Végre itt a tavasz!
Mindenkinek kegyelmekben gazdag Nagyböjti időt kívánok, és persze szép hetet!