Egyszer mindennek vége szakad. Ez a természet rendje: egyesek jönnek, mások mennek; az élet körforgása egy ilyen véget nem érő folyamat. De a búcsú pillanatakor az mindig vigaszt jelenthet, ha figyelembe vesszük, hogy minden vég új kezdet is egyben. Köszöntöm ismét és egyben utoljára kedves olvasóimat! Csak idézném a legutóbbi bejegyzésemnek címként adott kérdést: "Elszállt egy év?" Erre a kérdésre most már teljes biztonsággal válaszolhatom, hogy igen. Igen, elszállt. Úgy elrepült a fejünk fölött, mint ahogy a madarak elsuhannak felettünk egy szép nyári délutánon. Gyorsan, de nem tartalmatlanul telt el ez az egy év. Igazából most nem kezdek bele még csak a vázlatos leírásába sem ennek a hosszú időnek, hiszen az egész eddigi bejegyzéseim erre szolgálnak, hogy betekintést nyújtsanak a teljesség igénye nélkül ezen fantasztikus egy év eseményeibe. Ezen írásomnak leginkább a kiértékelés, a hálakinyilvánítás, és a búcsú a szerepe. Kiértékelés, amelyben meg kell hogy említsem, hogy milyen felejthetetlen élmény egy évet eltölteni vendégdiákként a világ egyik legszebb városában, és hogy én nekem mit sikerült ebből kihozni. Hálakinyilvánítás, amelyben csak röviden ki szeretném fejezni köszönetemet azoknak az embereknek, akiknek köszönhetően ez számomra megvalósulhatott. És végül búcsú, amely azt jelenti, hogy nekem mennem kell (mármint vendégdiákként elbúcsúzom), az új generáció viszont hamarosan átveszi ezt a megüresedett helyet, amelyet ebben az éveben Péter barátom és én töltöttünk be.
Mindezeket csak röviden írom le, ami kimarad, arról majd mesélnek a történeteim.
Véleményem szerint nagyon jól sikerült ez az év. Megismerkedtünk egy másik kultúrával, amennyire csak lehetett, szereztünk új barátokat, kiépítettünk új kapcsolatokat (kapcsolatrendszereket). Megtanultuk, hogy nem azért mondják sokszor a Wurscht (kolbász, virsli) szót, mert állandóan éhesek, hanem mert ez egy dialektusa az egal (mindegy) szónak. Megbizonyosodtunk teljes biztonsággal arról, hogy az Augustiner a világ egyik legjobb söre. És persze betekintést kaptunk az osztrák oktatási rendszerbe, a fiatalok mindennapi életébe, kikapcsolódásába. És ami a legfontosabb mi is fejlődtünk lélekben, szellemben és testben egyaránt.
Mindezekért egy egyszerű, rövid, de sokatmondó szót szeretnék mondani mindazoknak, akiknek hálával tartozom bárminemű segítségükért, amely által ezt az egy évet itt ilyen gazdagon tölthettem el: Köszönöm! Minden jót nekik! Isten áldja meg őket jóságukért! És persze a legfőbb köszönet a mi Atyánkat illeti, aki mindig mellettünk volt, és jóságos kezével egyengette utunkat! Dicsőség és hála neked Atyám!
Tehát eljött a végső búcsú pillanata! Az iskola zárómiséje is megvolt már, az alkalmazottaknak rendezett grillparti is véget ért, kitört a vakáció. A gyerekek már a világ különböző pontjain nyaralnak, vagy éppen dolgoznak, vagy csak egyszerűen otthon kipihenik az iskolaév fáradalmait. Én is pihengetek, olvasok, elmegyek a barátokkal ide oda, de legfőképpen dolgozni fogok.
Amint írtam, lehet hogy itt a vége az évnek, de a kalandok csak most kezdődnek (ahogy mondani szokás, és ahogy lenni szokott ;) )!
Kívánom minden leendő vendégdiáknak, hogy legalább olyan jól érezze magát itt, mint mi, és hogy mindazt, amit csak tervez ezzel az egy évvel, sikerüljön neki/nekik megvalósítani! Egy lehetőség nagysága csak attól függ, hogy mi mit hozunk ki belőle!
Minden jót! Pihentető, örömökben gazdag szünidőt kívánok mindenkinek!
Sok sikert az életben! Isten áldását!
Üdvözlettel: Gery ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése