A nagy tombolás után szerdával elkezdődött a nagyböjti idő. Megemlékeztünk ismét arról, hogy vándorutunk, az élet tengerén való hánykolódásunk egyszer véget ér, csónakunk orra egyszer majd végleg ráfut a túlvilág tengerpartjára, és visszatérünk oda ahonnan jöttünk. Ember emlékezz a föld porából vétettél, és ott leled majd nyugodalmadat is. Köszöntöm ismét az olvasókat! Milyen érdekes érzés járja át az embert, ha rágondol, hogy ez valóban igaz. Az ember több annál, mint aminek kívülről látszik. Nagy küldetése van ezen a földön. Sajnos ma ez az egykor oly fényesen ragyogó cél egyre inkább elhomályosodik az emberek előtt. Elfelejtik, hogy kik ők, és elfelejtik, hogy egyszer véget ér életük ezen a földön. De ez nem egy elérhetetlen magasság, hanem minden ember életének beteljesülése, amire mindenki, kicsi, nagy, szegény, gazdag, megsebzett, bűnös ember meg van hívva. Sok dolog van ami mulandó örömöt ad, de a halál zátonyára vezet, ahonnan többé nincs menekvés. Ezért kell magunkba táplálni a hitet, hogy a hazugság mindent elborítani akaró sötét leple ne homályosítsa el értelmünket, hogy ne vesszünk el a mindent elnyelő feneketlen sötétségben. Isten adja meg számunkra azt a világosságot, amelyre mindannyiunknak szükségünk van! Én ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy ezen különleges évben mély és elgondolkodtató legyen számára a nagyböjti időszak!
Na de most térjünk vissza a Salzburgi vidékek végre remélhetőleg végleg hómentes talajára! Mi is történt velünk ezen a héten? Hát a szokáshoz híven sok minden.
Ha nem kell havat lapátolni, akkor előbb vagy utóbb találnak nekünk más munkát. Hát így is lett. Most az iskolában hatalmas újítási munkálatok folynak, aminek keretében a dísztermet is feldobják egy kicsit. Új padló, új világítástechnika, új függönyök, új elektronikai berendezések. Nekünk is jutott egy kis szerep ebben a nagy sürgés-forgásban. Először is hétfőn a széksorokat, amiket felszedtek a padlóról, előre kellett vinnünk, mert a padló elöl már készen volt, hátul pedig még nem kezdték el. Pénteken ugyan ezeket a széksorokat kellett visszacipelnünk a most már új padlóra, de most már végleg. Tehát nem csak visszavittük, hanem pontosan beállítottuk az eredeti helyére, majd visszacsavaroztuk őket. Az iskola asztalosa viccesen megjegyezte, hogy a spártai harcosok is biztos így edzettek, ugyanis a széksorok egybe voltak csavarozva, így mindig egy sorban legalább nyolc emberrel kellett mozgatni őket, természetesen nagyjából azonos tempóban. Hát ráment egy pár óra, amire befejeztük.
De nem csak munka volt, hanem szórakozás és pihenés is, hogy betartsuk a Beatrice Hármast. Kedden volt az utolsó farsangi nap, úgyhogy ki kellett használnunk. Egy nagyon kedves tanár, aki amint már említettem kedden délutánonként külön szokott velünk foglalkozni, meghívott minket magához egy kicsit süteményezni meg beszélgetni. Hát még most is érzem annak a csokis tortának az ízét. Aztán még egy kicsit bementünk a városba, hiszen gyönyörű idő volt. Nagy meglepetésünkre felvidéki magyarokkal is találkoztunk.
Hamvazószerdán este részt vettünk egy közös szentmisén az iskola templomában.
Nos dióhéjban ezek történtek ezen a héten.
Egyre szebb az idő, és egyre melegebb is van. Már nyílnak a kertben a tavaszi virágok. Végre itt a tavasz!
Mindenkinek kegyelmekben gazdag Nagyböjti időt kívánok, és persze szép hetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése